Képviselőházi napló, 1939. IX. kötet • 1940. december 10. - 1941. április 8.

Ülésnapok - 1939-176

232 Az országgyűlés képviselőházának 176. ülése 19.Í1. évi február hó 7-én, pénteken. amint az előbb elmondottam, magában a képviselőházban is. Silány fikció volna ezek után azt mondani, hogy a képviselői hivatáshoz nem tartozik hozzá, hogy a képviselő beszédének anyagát összegyűjtse; ha nem azért vonnának engem felelősségre, amit a Házban elmondok, hanem azért, mert összegyűjtöttem azt az anyagot, amit a Házban el akarok mondani. A képviselő az élettel köti össze a képviselőházat. Behozza a tapasztalatait ide a képviselőházba. Az életet nézi, nem elméleti és metafizikai dolgokat mond el, hanem magát az életet. Ha nem szabad beszédemhez az anyagot összegyüjteiiem, akkor nem is beszélhetek, akkor sem nekem nincs szólásszabadságom, siem a törvényhozásnak nincs szólásszabadsága. T. Ház! A törvényhozás ilyen előre nem látható körülményekkel nem kénytelen számolni és ezzel működési szabadságomat nem korlátozhatja. Keressük, hogy hol van a határ, amelyet mé,g a mentelmi jog véd. Legyen szabad nekem egy-két precedenst állítanom ide a képviselőiház elé. 19131 július 7-én Kovács Gyula képviselő több revolverlövést tett az elnöklő Tisza Istvánra és akkor ebben az eklatáns esetben is Darvay Fülöp előadó vele szemben is felvetette a kérdést, hogy mivel a Ház plénumában, tárgyalás közben történtek ezek a lövések, nem forog-e fenn vájjon a zaklatás esete? (Zaj.) Mi nem megyünk ilyen messze, de hozLink egy másik példát. (Egy hang a jobboldalon: Ez nem jó! — Elénk derültség a jobboldalon. — Zaj a szélsőbaloldalon.) Magam is azt állítom, hogy ez komolytalan dolog, de a mentelmi bizottságnak vizsgálnia kell ezt a kérdést. (Salkovszky Jenő: A legsötétebb liberalizmus idején!) Filipp Konrád és Mistakovics József horvát képviselők mentelmi ügyében megállapította a Ház, hogy ezek a képviselők a pártértekezleten elmondott beszédjükért is mentesek a fel el ősségre vonás alól. Ez pontosan ebben az ügyben érdekes precedens, mert ennek a döntésnek indokolása azt mondja, hogy a törvényhozói testület tagjait, miután az országgyűlési tanácskozások előkészítése a pártkörökben való értekezletekkel történik, nem lehet korlátozni még az ottani felszólalások tekintetében sem. De leg-yen szabad egy másik esetre is felhívnom a Ház figyelmét, egy olyan esetre, amelyben nem képviselőházi beszédre vonatkozott a mentelmi j»og, hanem a Házon kívül lezajlott eseményre. Zákány Gyula országgyűlési képviselő egy iratban az egyik miniszternek bizonyé« panaszokat nyújtott át. Erre nézve is megállapította a mentelmi bizottság, hogy mivel a képviselőnek nemcsak joga, hanem kötelessége is az illetékes felettes hatóságok figyelmét felhívni minden olyan visszaélésre, amelyről a törvényhozó odakinn az életben értesül, ezért mentesíttetik a felelősségrevonás súlya alól. De mi az immunitás maga? Az a híres Böszörményi László-féle mentelmi döntés, amelyet azóta tulajdonképpen jogforrásként használ a képviselőház minden egyes esetben, ezt így határozza meg (olvassa): »Amit az országgyűlési tag, mint olyan, a Háziban és a Házon kívül mond, vagy tesz, azért csak az országgyűlés által vonható felelősségre.« T. Képviselőház! Azt kell mondanom, hogy kisebb baj származhatik abból, ha a határt átlépő egy-két ténykedés büntetlen marad, mintha az egész törvényhozás függetlenségét tesszük kockára. Ha módosítani akarjuk a mentelmi jogot, erre természetesen módunk van. Méltóztassék a megfelelő törvényjavaslatot idehozni. Vitatható, hogy vájjon a mostani mentelmi jognak ez a terjedelme helyes-e és a határai elmosódottak-e, vagy sem. Ne méltóztassék egy ilyen eset kapcsán esetileg megítélni a dolgot. Méltóztassék törvényjavaslatot idehozni, mert a törvényhozás szuverén jellege valóban sokkal fontosabb, mint az, hogy egyes esetekben teljesen megsemmisíttessék a felszólalási jog. Addig azonban, míg ez törvényhozásilag nem rendeztetik, ez az eset is, amelyet most tárgyalnánk, a jövőre kiható precedens lenne. Éppen ezért veszedelmes. Legyen szabad Zala vármegye egyik volt követének, Deák Ferencnek errevonatkozó véleményét idehoznom. Deák Ferenc a következőket mondotta (olvassa): »Egy nagy nemzeti jussnak, a szólásszabadságnak elhatározását a kormány nem vonhatja el a nemzettől, mert ez éppen a kormány elleni garancia gyanánt álll fenn.« (Zaj.) T. Ház! Ennek ismeretében méltóztassék ezt a javaslatot visszautalni, hogy a bizottság mégegyszer fontolja ezt meg és azután méltóztassék dönteni ebben a kérdésben. Elnök: Szólásra következik? Árvay Árpád jegyző: Tornyos György! (Maróthy Károly: Na, mit akar?) Tornyos György: T. Képviselőház! Kellemes feladat részemre Maróthy Károly igen t. képviselőtársam után felszólalni, (Matolcsy Mátyás: Nem olyan kellemes!) mert megítélésem szerint szakszerűen, jogászi szempontok szerint foglalkozott a kérdéssel, úgy, amint én is foglalkozni kívánok vele, részint, mint ebben a kérdésben szakértelemmel bíró ember, részint pedig mint a mentelmi bizottság tagja, aki hivatva érzem magamat arra, hogy a mentelmi bizottság határozatát, amelynek meghozatalában is résztvettem, megvédjem.. Maróthy Károly igen t. képviselőtársam első megjegyzése a bizottság javaslatával szemben az volt, hogy formai okokból vissza kell utalni az ügyet a mentelmi bizottsághoz, mert az ő megítélése szerint itt nincs tényállás. T. Képviselőház, van tényállás, mert hiszen a mentelmi bizottság javaslata is hivatkozik részben a nyomozati iratokra, részben pedig a képviselőház naplójára, amelyben Csia Sándor képviselőtársunknak az a bizonyos, ismeretes beszéde foglaltatik. Mármost a nyomozati iratok szerint, de Csia Sándor képviselő úr felszólalása szerint is ő itt az interpellációjában (Maróthy Károly: Emiatt nem vonható felelősségre!) egy rezervált miniszterelnöki iratot, illetőleg annak mellékletét ismertette. Nézetem szerint azonban itt nem lehet szó arról, hogy egy sort vagy egy szót hozott-e fel abból, ahogyan erre Maróthy képviselőtársam rámutatott, mert hiszen egy ilyen iratnak az egész tartalma hivatalos titok, tehát arról sem egészben, sem részleteiben nem lehet valakinek tudomása (Ügy van! Ügy van! jobb felől.) és azt nem lehet illetéktelen személyekkel közölnie. (Zaj és ellenmondások a szélsőbaloldalon. — Matolcsy Mátyás: Kötelesség!) Elnök (csenget): Csendet kérek, képviselő urak! Tornyos György: T. Képviselőház! Mi magunk alkottuk meg a múlt esztendőben az 1940. évi XVIII. tc.-et. (Egy hang a szélsőbaloldalon: Ügy van! Csak maguk!) Ennek a törvénycikknek a 4. §-a foglalkozik azzal a bűncselekménnyel, amellyel Csia Sándor képviselőtársunk vádolva van. (Zaj a szélsőbaloldalon. — Egy hang a szélsőbaloldalon: Ezért hozták!) Ez a törvény, amelyet mi magunk alkottunk a múlt esztendőben, tárgyalja és meghatározza azt, hogy