Képviselőházi napló, 1939. IX. kötet • 1940. december 10. - 1941. április 8.

Ülésnapok - 1939-176

220 Az országgyűlés hépviselőházcmak 176. ülése 19^1. évi február hó 7-én, pénteken. reskedelemmel foglalkozóknak még a pontos számát sem tudtuk. Csak úgy röpködtek a tízezres és százezres számok. Sokszor hallottuk ezeket itt a parlamentben is és oda se néztünk, amikor itt egyik-másik képviselőtársunk 20— 30.000-rel többet mondott; már pedig, ha pontos segítséget, vagy irányítást akarunk, akkor az első feladat az, hogy teljesen tájékozva legyünk róla, hogy ezek a rétegek milyen helyzetben vannak, hányan vannak az ezekhez a rétegekhez tartozók és kiket kell megsegíteni. Ma is azt mondják, hogy negyedmillió kézművesiparos van az országban. Ezt majd most rövidesen meg fogjuk tudni, mert éppen az én felszólalásomra a kormányzat már annakidején megígérte, hogy az országos népszámlálás alkalmával ki fog térni az iparosok és a kereskedők adatfelvételére. Én most köszönetet mondok a kormányzatnak azért, hogy ezt megtette. Az iparosok és kereskedők részére kibocsátott statisztikai lapok kérdéseit és rovatait ismervén, ezekből azt látom, hogy precíz, pontos kimutatást fog kapni a kormányzat és mi törvényhozók, a képviselőház és a hatóság is majd valóban birtokában leszünk azoknak az adatoknak, amelyek megmutatják, hogy ez a két elhanyagolt gazdasági ág, tehát az ipar és a kereskedelem, tulajdonképpen milyen helyzetben van, milyen támogatásra van szüksége és hol, mit kell tennie a kormányzatnak. T. Ház! Ha elfogadom például az Ipartestületek Országos Központjának kimutatását, amely azt mondja, hogy negyedmillió kézművesiparos van az országban és ugyanennyi az alkalmazottak száma, akkor ez már félmillió polgárt jelent, sőt figyelembe véve a családtagokat is, egészen bátran mintegy másfélmillió lelket számíthatunk. Termelésük értékét pedig körülbelül egymilliárd pengőre becsülik. Igaz, hogy ez az adat sem biztos és csak majd a közeljövőben tudunk meg pontosabb adatot. Ezt azonban azért említem meg, hogy' rámutassak az adatfelvétel jelentőségére. Hogy mennyire fontos a statisztikai felvétel, azt bizonyítja a következő tény. Az iparügyi miniszter megbizta az Ipartestületek Országos Központját, hogy az iparosság öregségi biztosítása szempontjából — hangsúlyozom, hogy csak az öregségi biztosítás szempontjából — országos statisztikai felvételt végezzen és látjuk azt, hogy Erdély kivételével, mert az erdélyi adatok még nem futhattak be, 165.873 iparosról futottak be az adatok. Ezek közül 15.853 nevezte magát zsidónak. Ez sem pontos adat. Az iparban a zsidók országos arányszáma 956% és ez aszerint emelkedik, amint a helységek lakosságának száma emelkedik, mert például Budapesten a bejelentett adatok alapján eléri a 28"25%-ot — szerintem jóval felülhaladja a 30%-ot — sőt a Felvidéken is több mint 21%-ot tesz ki az iparüzök között a zsidók arányszáma. Ebből is látjuk, hogy milyen fontos egy pontos statisztikai adatfelvétel. Ha az iparűzők vagyoni helyzetét, ennek a 165.000 iparosnak vagyonkimutatását nézem, a következő kép tárul elém. Ennek a 165.000 iparosnak van 369 millió pengő vagyona és erre 135 millió adósságuk van, úgyhogy egy főre tiszta vagyon jó, ha 1600 pengő jut. Ez bizony szomorú statisztikai adat és különösen akkor, amikor majd rendelkezésünkre állnak az erdélyi és a pontosabb anyaországi statisztikai adatok, fogjuk csak igazán látni, hogy milyen szomorúan szerény anyagi helyzetben sínylődik a magyar kézműves-iparosság. Kimutatja a statisztika azt, hogy az ország iparosságának több mint egyharmada teljesen vagyontalan. A kisipar helyzetének javulása, sajnos, már 1939-ben elmaradt a nagyipar kedvező fejlődésétől és most, amikor beszélünk ipari konjunktúráról, bizony már igazolja a statisztika, hogy éppen ott, ahol leginkább szükség volna a fejlődésre, az emelkedésre, a gyarapodásra, a kisiparnál már 1939-ben erősen lemaradtak a gyáriparral szemben, mert a gyáripar 20%-os fejlődést mutat. S ha az építőipar foglalkoztatottságát nézem meg, azt látom, hogy 1939-ben már 30%-kai hanyatlott az előbbeni év munkateljesítményéhez képest. Érdekes statisztikát kaptunk a 165.000 főnyi iparosságnak az életkor szerinti megoszlásáról. Azt látjuk, hogy 70%-uk 50 éven aluli iparos, ami egészséges állapot a kor szempontjaiból, mert sokkal jobb, mint például a németországi állapot. Nálunk ugyanis csak 30% az 50 éven felüli iparos, aki az öregségi biztosítás szempontjából már figyelembe jön. Ez a fiatalkoruság azonban onnan adódik, hogy nagyon sokszor a munkások nem tudnak elhelyezkedni és így önállósítják magukat — minden anyagi támogatás nélkül. — Bizony ez sokszor egész életükön át kiséri Őket és nem tudnak erőre jutni, T. Ház! Ezzel az adatfelvétellel csak három szempontból kaptunk biztos adatot és már ez is mennyi tájékoztatást nyújt. Remélem, hogy a mostani országos adatfelvétel minden társadalmi osztályról hű képet vetít elénk és ennek birtokában tudjuk majd megtenni a szükséges intézkedéseket. Ezért tartom én fontosnak és szükségesnek a statisztikai munkaterv helyes megállapítását és azt örömmel fogadom el. (Helyeslés.) Elnök: Kíván még valaki a jelentéshez hozzászólni? (Nem!) Ha szólni senki sem kíván, a vitát bezárom és a tanácskozást befejezettnek nyilvánítom. Felteszem a kérdést, méltóztatnak-e a jelentésben foglaltakat elfogadni? (Igen!) A Ház a jelentésben foglalt munkatervet jóváhagyólag tudomásul veszi és azt hasonló eljárás céljából a felsőházhoz teszi át. Napirend szerint következik a mentelmi bizottság 425. számú jelentésének tárgyalása, vitéz Tóth András előadó urat illeti a szó, azonban az előadó úr betegséget jelentett és ezért helyette az előadói tisztet vitéz Zerinváry Szilárd képviselő úr fogja betölteni. vitéz Zerinváry Szilárd előadó: T. Képviselőház! Gosztonyi Sándor országgyűlési képviselő a képviselőház 1939. évi szeptember hó 19. napján tartott ülésében élőszóval bejelentette mentelmi jogának megsértését. E bejelentést a képviselőház elnöke a házszabályok 103. i-ának (2) bekezdése értelmében további intézkedések megtétele végett a mentelmi bizottsághoz utasította. Gosztonyi Sándor országgyűlési képviselő mentelmi jogának megsértését a következőkben látja: Nevezett képviselő 1939. évi szeptember hó 12. napján Mezőkövesdre utazott, hogy a nyilaskeresztespárt ottani tagjainak — szerinte — súlyos sérelmeit felülvizsgálja. Délután félnégy órakor a mezőkövesdi főjegyző irodájában tartózkodott, amikor belépett Péter'ffy Béla helyettes főszolgalbíró, ki nevezett képviselőnek; bemutakozott. A bemutatkozás után a főszolgabíró a szokott hivatalos hangnál lényegesen hangosabban rászólt, hogy mit keres itt a képviselő úr? (Gruber Lajos: Azóta lecsukták már az illetőt! — Egy hang a szélsőbaloldalon: Kit?