Képviselőházi napló, 1939. IX. kötet • 1940. december 10. - 1941. április 8.

Ülésnapok - 1939-175

212 Az országgyűlés képviselőházának 175. ülése 191^1 február 6-án, csütörtökön. egyszer rámutassak —hogy az export célja nom a feleslegek értékesítése vagy nem aranygyüj•tés, vagy nem tudom micsoda dolgok után való szaladgálás, hanem az export célja az, hogy az exporttal meg tudjuk fizetni azokat a nyersanyagokat és készárukat, amelyeflç nem állanak rendelkezésünkre, amelyeket nem termelünk. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon és a középen.) Éppen ezért szükséges, az, import és az ezt lehetővé tevő export fontossága folytán az, hogy külkereskedelmi szervezetünket teljesen kiépítsük, s amint arra mód kínálkozik, hogy széleskörű külkereskedelmi forgalmat bonyolíthassunk le és ez a szervezet azonnal rendelkezésünkre álljon. A terv megvalósítása természetesen egészséges pénz- és^ tőkegazdálkodást is igényel, viszont a terv észszerű végrehajtása megkönynyíti az egészséges pénz- és tőkegazdálkodást. A kettő egymással szoros összefüggésben és egymásrahatásban áll. A pénzgazdálkodás terén gondoskodni fogunk arról, hogy a vásárlóerő a termelt javak mennyiségével egyensúlyban legyen. Ezt már többször említettem. Csak rámutatok arra, hogy éber megfigyelés alatt fogjuk tartani, — mint ahogy eddig is tettük — úgy a pénzoldalt, mint az áruoldalt, és ahol valami rendellenességet vagy eltérést tapasztalunk, a legnagyobb energiával bele foguntk nyúlni és az egyensúly helyreállítására fogunk törekedni. (Élénk helyeslés a jobboldalon és a középen.) Ez által fogjuk biztosítani a pénz vásárlóerejének megőrzését. Ennek egy másik eszköze viszont a megszervezett közgazdaságon felépülő organikus árszabályozás, amely egyrészről figyelemmel van a szociális igényekre, másrészről a gazdaságos termelés szükségességét is elismeri. (Taps jobbfelől. — Zaj a szélsőbaloldalon.) Elnök; Csendet kérek, képviselő urak! t Reményi-Schneller Lajos pénzügyminiszter: Az árszabályozás és az ármegállapítás ma. amikor az import-nyersanyagok szakadatlanul drágulnak, amikor a fuvardíjak, különösen a tengeri fuvardíjak nagy mértékben emelkednek, amikor sok más, hatalmunkon kívül álló tényező is hatást gyakorol az árakra, rendkívül nehéz és az említett tényezők átmenetileg zavarokat is előidézhetnek. Ezt mindenkinek be kell látnia, aki komolyan foglalkozik a kérdéssel. A szervezett ós tervszerű gazdálkodás mellett ez a feladat könnyebbé válik. A háború után pedig átalakul, mert az ármegállapításból és árszabályozásból árellenőrzéssé válik, amit a szervezett gazdasági élet nem nélkülözhet. Amint az elmondottakból is kitűnik, nem az aranykészlet szabja meg~1,ehát a gazdasági élet fejlődésének ütemét. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Hanem?) Többször elmondottam már, hogy az arany a nemzetközi fizetési forgalomban előállott egyenlegek kiegyenlítésének egyik módja. (Felkiáltások a széUőbaloldalon: Tudjuk!) így tehát az aranykészlet kívánatos nagyságát a külkereskedelmi forgalom, a nemzetközi fizetési forgalom arányai és szerkezete állapítja meg, de semmi hatással sincsen az arany arra, hogy mennyi vásárlóerő kerül a belföldön forgalomba. E^t nem ma állapítom meg, ezt már nagyon régen megáll api tottam {Ügy van! Ügy van! jobbfelöl.) és merem állítani, hogy ezeknek az elveknek alkalmazásával már olyan eredményeket értem el, amelyekre nagyon nyugodtan és nagyon büszkén tekinthetek vissza. (Ügy van! Ügy van: Taps jobbfelől és a középen. — Felkiáltások a jobboldalon: Sikerek!) Tehát nem az arany szabja 1 meg azt, hogy a belföldi gazdasági élet által igényelt finanszírozások milyen mértékben történhetnek meg (Ügy van! Ügy van!)» hanem maga a termelés és a belföldi gazdasági élet jogos igénye. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Éppen ezért a gazdasági élet igényeinek megfelelően a hiteléletet is irányítani fogjuk, hogy termelés és hasznos beruházás hitel hiányában meg ne hiúsulhasson, (Ügy van! Ügy van! jobbfelől és a középen.), viszont gondoskodunk arról is, hogy a hitelek csak megfelélő célokra vétessenek igénybe (Helyeslés jobbfelől.) és ellenőrizzük, hogy az igénybevett hiteleket tényleg arra a célra használják fel, amelyekre azokat adták. (Helyeslés jobbfelől és a középen. — Mozgás. — Elnök csenget.) Különösen gondoskodnunk kell hosszabb lejáratú hitelek biztosításáról, amire már van is példa, mert a mezőgazdasági, maximum 15 éves középlejáratú hitel megteremtésével, azt hiszem, megmutattam, hogyan kívánom ezt a kérdést megoldani. Végül legyen szabad egészen röviden egypár szót szólanom a tőke szerepéről, (Halljuk! Halljuk!) amely tőke nem tévesztendő össze a pénzzel, mert ez két különböző dolog. A tőkét csak úgy foghatom fel, hogy a munkának megtakarított eredménye és hivatása az, hogy újabb munkalehetőséget teremtsen. (Ügy van! Ügy van! jobbfelől.) Ezért a tőkeképződést és annak eszközét, a takarékosságot, elő fogjuk mozdítani, (Mozgás. — Halljuk! Halljuk!) viszont a tőkét minden vonatkozásiban a nemzeti célok szolgálatába fogjuk állítani. (Éljenzés jobbfelől és a középenj Mélyen t. Ház! Ezekben voltam bátor vázolni a terv legfőbb irányait és célkitűzéseit. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Konkrétumokat!) Ezeknek megvalósítását kívánjuk szervesen irányítani, vezetni, ellenőrizni és ennek elérésére megfelelő szervezetet fogunk létesíteni. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Mi lesz azf) Ne méltóztassék azt gondolni, hogy új hivatalról van szó. Új hivatalra nem gondolok, hanem igenis a terv végrehajtásában dolgozók megfelelő szervezeteit kívánom erre a célra felhasználni. — céloztam már az előbb a kamarákra — hogy az egész vonalon a gazdasági szakértelem, és pedig nemcsak a teoretikus, hanem a praktikus gazdasági szakértelem is érvényre jusson. (Helyeslés jobbfelől.) Végül pedig a terv szolgálatába kívánom állítani (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Konkrétumot! — Halljuk! Halljuk!) költségvetési és különösen beruházási politikánkat, természetesen a jövőben sem feledkezve meg a honvédelemről. (Helyeslés és taps jobbfelől és középen. — Palló Imre: Valami konkrétumot kérünk!) Ezeknek a célkitűzéseknek egy részét más alkalmakkor már mások is elmondották* magam is elmondottam. Nem egy vonatkozásban kisebb-nagyobb részleteredményre is hivatkozhatunk, de hogy átütő eredményt eddig nem sikerült elérnünk, (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Tudjuk!) annak véleményem szerint két oka van. Az első az, hogy a trianoni csonkaország természeti/ adottságai mellett termelésünk olyan egyoldalú volt, amely a komoly, tervszerű gazdálkodást tulajdonképpen lehetetlenné tette. (Ügy van! Ügy van! jobbfelől és középen.) Erdély egy részének visszatérésével és az ország megnagyobbodásával ez á helyzet lényegesen megváltozott, hazánk területének