Képviselőházi napló, 1939. IX. kötet • 1940. december 10. - 1941. április 8.

Ülésnapok - 1939-174

Az országgyűlés képviselőházának 17 k. akkor, amikor a körmendi ipartestület részére 1940 június 6-tól szeptember 23-ig nem volt talpanyag-kiutalás, ezen idő alatt Fürst József közvetlen Budapestről 500—900 kilogramnyi talpat szerzett be? 2. Van-e tudomása arról, hogy Fürst József körmendi zsidó kereskedő a csalárd úton szerzett kemény talpanyaggal súlyos árdrágítást követett el? 3. Hajlandó-e a miniszter úr rövidesen intézkedni, hogy ezen visszaélések megszűnjenek?« Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Krancz Rajmund: T. Ház! A közelmúltban, «őt részben ma is az iskolás gyermekek és a szabadban dolgozó munkásemberek lábbelijét nem lehet megfoltozni és megtalpalni bőrhiány és talphiány miatt. Ugyanakkor többek közt egy Fürst József nevezetű körmendi zsidó bőrkereskedő az általuk kiépített liberális vonalon keresztül csalárd módón bőségesen jutott talpanyaghoz és bőranyaghoz. Joggal kifogásolhatja tehát a magyar nép az ipari és kereskedelemügyi minisztérium ellenőrzési tevékenységét, hogy amikor az arra illetékes ipartestület igénylések útján nem jut bőranyaghoz, ugyanakkor a zsidó bőrkereskedők zugban bőségesen jutnak talphoz és bőrhöz. Az említett esetiben Fürst József zsidó bőrkereskedő az ennél a fajtánál ismert árdrágítási rendszerrel a zugiban szerzett keménytalpat 7 90 pengő helyett 12 pengőért, a zsíros tehénbőrt 940 pengő helyett 13-80 pengőért, a nyakbőrt 4 90 pengő helyett 7 pengőért árusította, (Rajniss Ferenc: A parasztasszonyt két fillérért becsukják!) amit a nálam levő jegyzőkönyvekkel tudok igazolni. (Palló Imre: Országszerte megvan ez az árdrágítás!) Súlyosbítja mindkét visszaélést az a tény, hogy a megtett feljelentések alapján a hatóságok a nyomozást 1940 november havában lefolytatták, a nyomozási adatokat, amelyek az említett tényeket igazolták, november 28-án a szombathelyi királyi ügyészséghez felterjesztették és annak ellenére, hogy mindez beigazolódott, Fürst József körmendi zsidó bőrkereskedő a hatóságok részéről továbbra is abban a különleges kitüntetésiben részesül, hogy a Körmend és környékének cipésziparosai részére kiutalt bőranyag elosztásában továbbra is részesedik. (Tornyos György: Azt az ipartestület osztja el, nem a hatóság! — Egy Jiang a szélsőbaloldalon: Az is hatóság!) Tehát ugyanazt a hányadot kapta meg elosztás végett, mintha az említett bűntényeket el sem követte volna. (Zaj a szélsőbaloldalon.) , Kérem a miniszter urat, hogy törvényes úton intézkedjék, hogy Fürst Józseftől és a Fürst Józsefhez hasonló többi zsidó bőrkereskedőtől az elosztási részesedést és az iparigazolványokat azonnal vonja el és intézkedjék a miniszter úr, hogy a jöyőiben ilyen esetek ne ismétlődhessenek, (Zaj a szélsőbaloldalon.) mert ha ezekben az ügyekben nem történik azonnal példátadó megtorló intézkedés. (Egy hang a szélsőbaloldalon: Internálni!) és ha a miniszterelnök úr továbbra is vár az általa annyiszor bejelentett radikális harmadik zsidótörvénynek a Ház elé hozásával, akkor nagyon félő, t. Ház, hogy a magyar nép széles rétegeiben mind jobban és jobban elterjed az a tudat és az a felfogás, hogy a kormányzat és az élén álló miniszterelnök ennek a nyolcszázezer főt kitevő zsidó társaságnak az exiszteaciájáért tényleg aggódik. (Taps a szélsőbaloldalon,) ülése 19 hl február 5-én, szerdán. 191 Elnök: Az interpelláció kiadatik az iparügyi miniszter úrnak. Következik Tauf fer Gábor képviselő úr interpellációja az iparügyi miniszter úrhoz. Kérem az interpelláció szövegének felolvasását. ZeÖld Imre Péter jegyző (olvassa): »Interpelláció a m. kir. iparügyi miniszter úrhoz a fenyegető munkanélküliség elhárítása tárgyában. 1. Hajlandó-e az iparügyi miniszter úr a fenyegető munkanélküliség elhárítása céljából még kellő időben a termelést az elsőrendű szükségletek irányában beállítani, hogy a muníkából kieső munkások a termelésben tervszerű és produktív elhelyezést találjanak?« Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Tauffcr Gábor: T. Képviselőház! Talán úgy látszanék, hogy interpellációm tárgya nem is annyira aktuális, fel kell azonban hívnom a figyelmet arra, hogy a munkanélküliség, amely ma még nem bontakozot ki nagy arányokban, már is előreveti árnyékát. Erről beszélnünk kell azért, mert az a tapasztalatunk, hogy ha valami nagyobb problémát kell megoldani a magyar közéletben, a kormánynak rendesen megvannak az elgondolásai, a (kivitellel azonban rendesen el szokott késni. Ezért időszerű már most beszélni arról, hogy mi lesz a munkanélküliséggel, hogyan akarja a kormány levezetni azt a munkanélküliséget, amely természetes módon be fog következni a háborús viszonyok elmultával. T. Képviselőház! Legyen szabad felhívnom a figyelmet egy különös körülményre. Méltóztassék elmenni a tőzsdére és megnézni, hogy miesoda bál van ottan, hogyan rongálják a pengőt (Ügy van! a szélsőbaloldalon,) azok, akik pénzüket kiveszik a vállalkozásukból, mert nincs nyersanyagjuk és rontják a pénz értékét fiktív értékek felhajtásával és megnehezítik az árkormánybiztos úr feladatát, hogy megszabja az árakat. Egészen más képet fest magának az ember az áruk valóságos belső értékéről, ha a tőzsdére tekint. T. Képviselőház! Ez is beletartozik a munkanélküliség gondolatkörébe és erre csak i azért hívom fel pillanatnyilag a figyelmet, mert jó lenne, ha a kormány ebben az irányban intezívebben foglalkoznék a tőzsde megrendszabályozásával, a pengő értékének megóvása érdekében. T. Képviselőház! A munkanélküliség mindig beszokott következni a háborús viszonyok után. Bekövetkezik azért, mert a háborús intenzív termelés elmúlik, redukálódik és itt vannak a munkások anélkül, hogy el lennének látva munkával. A háború után nemcsak munkanélküliség szokott bekövetkezni, hanem természetesen nagy szociális feszültség is és ezt a szociális feszültséget éppen ez a munkanélküliség is fűteni szokta. Éppen ezért jó lenne előre gondoskodni arról, hogy az a nagy munkástömeg, amely a gyárakból majd munka nélkül fog kiáramlani és az a nagy munkanélküli tömeg, amely vidéken is elő szokott állni ilyenkor, kellő munkával előre való gondoskodás folytán el legyen látva. Hol lehet a munkanélküliséget leginkább levezetni? Az elsőrangú szükségletek tervszerű kielégítésével, illetőleg ennek előkészítésével. Ezek köze az elsőrangú szükségletek közé tartozik elsősorban a lakás, azután az élelem és harmadszor a ruházat. A lakásról akarok beszélni. Az ország népességének lakásellátása ha a statisztikát nézzük, a lehető legszomorúbb képet mutatja. Ez az a tér, az az irány, ahol tényleg nagy arányban