Képviselőházi napló, 1939. IX. kötet • 1940. december 10. - 1941. április 8.
Ülésnapok - 1939-174
Az országgyűlés képviselőházának 17 h. zekét. Ezeknek a szegény munkásoknak, akik ott a gyárban dolgoznak, olyan alacsonyan van megállapítva a munkabérük, hogy azt mondhatni, majdnem éhbérért dolgoznak, mert 16 fillértől 30 fillérig kapnak órabért még az asztalosműhelyben is és amikor a hét végén hazaviszik a kis fizetést, a levonások miatt alig visznek valamit ( haza és azt sem tudják, mit fizessenek ki 'belőle, mihez kezdjenek azzal a kis pénzzel. Ezeknek a szegény munkásemherelknek 5—6 gyermekük is van ésinost mindogyikük ruha és eipő nélkül áll, fabódé-lakásokban laknak és nem volt tüzelőjük. Ezeken az állapotokon nekünk sürgősen segítenünk kell. Ezért hívtam fel akkor, december 11-iki interpellációmban az iparügyi miniszter úr figyelmét erre, azonban úgy veszem észre, hogy elkerülte figyelmét a győri vagóngyár, tehát ismételten felhívom a miniszter úr figyelmét arra, hogy ide, ebbe a gyárba sürgősen kormánybiztost kell kiküldeni, mert a szociális kérdések megoldása itt nagyon sok követelnivalót hagy maga után. Miután még mindig februárban vagyunk és ezek a szegény emberek úgyszólván majdnem állati sorban élnek csekély fizetésüknél és lakásviszonyaiknál fogva, igen sürgős lenne a segítség. Amikor kimentem erre a telepre és megnéztem hogyan laknak ott, azt láttam, hogy szennyvíz bugyogott fel az udvar közepén és még tüzelőjük sincs s láttam, hogy majdnem minden gyermek valami betegségben feküdt a lakáson, tehát még iskolába sem küldhették őket. Igen sürgős volna _ itt a segítség és pedig azt mondhatnám, radikális segítségre volna szükség abban a formában, hogy a gyár sürgősen nyújtana előlegeket ezeknek a szegény munkásoknak. Ezzel talán még elérhetnénk azt, hogy ezeket a szegény gyermekeket fel tudnánk ruházni, hiszen még a karácsonyi akcióra sem tudtak elmenni ezeknek a szegény embereknek a gyermekei. A nemzeti szocialista mozgalom sem tudott olyan akciót csinálni, amely az egész város szegény népességét el tudta volna látni. Csak szórványosan tudtuk nyújtani azt, amit nyújtani tudtunk. Nem karitatív intézkedésre van szükség egy ilyen hatalmas, nagy szociális kérdés megoldásánál, hanem magának a gyárnak volna kötlessége, hogy a helyzetükön segítsen. Mert ha a gyárban a munkás teljesen megelégedett, ha szociális kérdései mind el vannak intézve, akkor várni lehet tőlük mimkát, csak akkor tudnak produkálni, akkor jön az intenzívebb termelés. De hogyan fog majd kinézni az 1941—42-es termelési év, ha ilyen szociális állapotok lesznek ebben a gyárban, mint amilyenek most vannak? Épen ezért arra kérem, az iparügyi miniszter urat, hasson oda, hogy ezeknek az embereknek a legsürgősebben előleg nyujtassék, ez az előleg pedig yagy hosszúlejáratú legyen, hogy apró kis részletekben vonják le a fizetésükből, vagy egyáltalában engedje el nekik a visszafizetést. (Lili János: Ha dolgozni kell, fizessék meg!) Elnök: Az interpelláció kiadatik az iparügyi miniszter úrnak. Következik Gál Csaba képviselő úr interpellációja a miniszterelnök úrhoz és a honvédelmi miniszter úrhoz. Kérem az interpelláció felolvasását. Zeöld Imre Péter jegyző (olvassa): »Interpelláció a miniszterelnök és a honvédelmi miniszter, urakhoz az »Erdély-Induló« tárgyában. Hajlandó-e a miniszterelnök úr és a honvédelmi miniszter úr: 1. a vizsgálatot megindítani, hogy milyen ülése 19Ui február 5-én, szerdán. 1Ö0 körülmények között került ez a részben zsidószármazásií induló a honvédzenekarok játékrendjébe és ennek eredményét a Házban bejelenteni! 2. hajlandók-e megállapíttatni, hogy kiknek a közbenjárására, utasítására játszották a honvédzenekarok a honvédségnek a felszabadult Erdélybe való bevonulása alkalmával ezt az indulót 1 ? hajlandók-e ezt bejelenteni a Háznak? 3. hajlandók-e megállapíttatni, hogy kaptak-e a szerzők az »Evdély-Induló«-ért bármi címen tiszteletdíjat, jutalmat vagy bármi szolgáltatást? hajlandók-e ezt bejelenteni a Háznak? 4. ha kaptak, hajlandók-e visszafizettetni a szerzőkkel? 5. hajlandók-e az induló részbeni idegen származását cáfoló »illetékes« helynek és szakértőinek kilétét felfedni? 6. hajlandók-e eljárást indíttatni a dallam szerzője és azon szakértők ellen, akik a dallamot annak publikálása előtt hivatalból ismerték? 7. hajlandók-e az »Erdély-Induló« dallamának részbeni idegen, , zsidószármazása okozta országos közbotrány miatt azonnal távozni hel vükről? Gál Csaba s. k.« Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a sző. Gál Csaba: T. Ház! Még a budapesti zeneakadémia zsidó tanára, Molnár Antal is azon a véleményen van, hogy nincs sehol annyi és olyan remek népdal, mint Magyarországon és sehol sem annyira az élet napi eledele a muzsika, mint itt. A magyar dallam-gazdagságra jellemző, hogy Bartók és Kodály 1925-ig körülbelül nyolcezer magyar melódiát gyűjtöttek össze, (Egy hang a jobboldalon: Többet!) de jellemző az is, hogy Schubert, a legnémetebb zeneszerzők egyike sok magyar motívumot dolgozott fel több munkájában; jellemző az is, hogy Liszt Ferencen keresztül Wagneren is megérzik a magyar muzsikának hatása. Azóta azonban az történt, hogy a zsidóság nemcsak a magyar nyelvet sekélyesítette el, hanem a magyar zenét is évtizedekre visszavetette fejlődésében. Megtörténhetett, hogy a »Világ« című zsidószabadkőműves lap 1912. márciusában azt írhatta, hogy (olvassa): »A magyar nyelv esetlen, tenyeres-talpas, sőt hájas nyelv. A magyar paraszt vérmérséklete, szellemei, látása, érzése merevedett _ meg benne. Az éneklő kultúrával átitatott zsidók új magyar nyelve ki fogja szorítani a nem elég zamatos magyar nyelvet.« (Mozgás és zaj. — Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Hallatlan!) T. Ház! Megtörténhetett nem 1912-ben, hanem 1940-ben, a nacionalista jelszavakat hangoztató jelenlegi kormányzat alatt, hogy a magyar honvédség olyan induló hangjai mellett vonult be Kolozsvárra, amelynek 25 taktusa közül, az első 16 taktusból 12-rői kétségtelenül megállapítható a zsidó eredet, 4-ről pedig igen könnyen. Hogy világosan méltóztassanak látni, úgy áll a helyzet, hogy 1939-ben New Yorkban Lefkowitdh Henrik gyűjteményében »Metro Album« címmel egy palesztinai, héber, kasszideus és jiddis dallamgyüjtemény jelent meg. Ennek 23. oldalán »Emathay?« cím alatt megtalálható a dallam egy része. Ez a törvénytelen, ha úgy tetszik alkotmányellenes őse az Erdélyi Induló 25 üteme közül az első 16 ütemnek, tehát 64%nak. (Maróthy Károly: Százalékon felül van! — Derültség.) Hogy még világosabb legyen, itt van az
