Képviselőházi napló, 1939. IX. kötet • 1940. december 10. - 1941. április 8.

Ülésnapok - 1939-174

182 Az országgyűlés képviselőházának 17%. ülése 'ÏÏÏÎ1 február 5-én, szerdán. ságban adott ötesztendei határidőt. Ez természetesen nem azt jelenti, hogy öt esztendő leteltével kell ezeket a jogosítványokat bevonni, hanem azt, hogy öt esztendőn belül feltétlenül valamennyit be kell vonni. (Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Mi, akik a törvényt meghoztuk, tudjuk, hogy a törvény felépítésénél a szellem, amely vezetett bennünket, az volt, hogy elsősorban és mindenekelőtt a zsidóság kezéből minden néven nevezendő magyart megillető kultúrházaimat vegyünk ki. A zsidótörvény szelleme és kultúrpolitikai rendelkezései tehát azt diktálták, amit a 12. § egyik bekezdése ki is mondott amikor külön jogot adott meg a belügyminiszter úrnak a mozgófényképszínházakkal szemben. Ez így hangzik (olvassa): »A belügyminiszter a mozifényképüzemekre vonatkozóan kiadott összes mutatványengedélyeiket a jelen törvény végrehajtása céljából bármikor felülvizsgálhatja és a felülvizsgált bármelyik engedélyt megvonhatja« Ezt a szakaszt azért iktattuk törvénybe, hogy a mozgószínházügynek mint kultúrpolitikai ügynek elintézését a belügyminisztérium diszkrecionális jogával minél sürgősebben és hathatósabban lehetővé tegye. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Ennek a szakasznak alapján azt kérdem a belügyminiszter úrtól: milyen mértékben élt ezzel a felhatalmazással, különösen a mozipolitika komoly, nagy budapesti irányítóival szemben, mert nem állok azon a morális állásponton, hogy a kis zsidótól elszedek mindent, a nagynak meg mindent meghagyok. (Gr. Festetics Domonkos: Helyes! •— Taps a jobboldalon és a szélsőbaloldalon. — Gr. Festetics Domonkos: Ez a mi álláspontunk is!) Helyes az, amit az 1939. évi IV. te. 12. §-ának utolsó bekezdése mond, amely szerint — tehát a mozgófényképszínház esetében is — (olvassa): »a zsidóval kötött társulati szerződést^ jóváhagyni nem lehet, a törvény hatálybalépése előtt jóváhagyott ilyen szerződést a miniszter felhívására meg kell szüntetni; a társulati szerződés ilyen esetben egy évi felmondással akkor is megszüntethető, ha a szerződés ezt kizárja vagy hoszszabb felmondási időhöz köti«. T, Ház! Igenis a törvényben adtunk a belügyminiszter úrnak jogot arra, hogy a kultúrpolitikai magyar érdekeket megvédje. Azt kérdezem tehát az igen t. miniszter úrtól, illetőleg Tomcsányi államtitkár úrtól, hogy ilyen felhívást bocsátott-e ki vagy terjesztett-e a belügyminiszter úr elé és hogy^ ilyen előterjesztés a törvény meghozatala és szentesítése után vájjon hányszor történt. Jogunk van tudni ezeket az adatokat, részletezve Budapestre és a vidékre, mert itt van eltemetve a hatalmi kérdésnek súlypontja, a vidék és Budapest között. Azzal, hogy az én szememet kitörlik, hogy 25 kis vidéki kócos zsidónak elveszik az engedélyét, és a hatalmas filmbárókat itt Budapesten a helyükön hagyják, nem segítettek a magyar kultúrpolitikán semmit sem. (Ügy van! Ügy van! — Taps a szélsőbaloldalon. — Egy hang bal felől: Gerő!) Ha egy törvényt meghoztak és szentesítettek, — hiszen tudomásom szerint a kormányzat erősen, hangsúlyozottan áll az úgynevezett alkotmányos alapon; — e körül nem lehet^ hivatalos titok, annak adatait igenis az ország közvéleménye elé kell terjeszteni, mert ha nem teszik és ha titkolóznak, ez csak azt jelentheti, hogy vagy megszabotálják a törvényt, vagy visszaélnek a törvénnyel, vagy tehetségtelenek és tudatlanak, hogy a törvényt nem tu diák végrehajtani. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon. —* Taps a szélsőbaloldalon,) Csak ez a három lehetőség van. Azt kérdezem, hogy hány ilyen szerződés van életben még mindig zsidó és keresztény engedélyesek között, amelyeket a törvény flagráns megsértésével meghagytak! Igen t. Ház! Nem azért adtuk ezt a jogot, hogy az igen t. belügyminiszter úr ne éljen vele, hanem azért adtuk, hogy minél hamarább végrehajtsa ezt. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon! — Taps a szélsőbaloldalon.) Arról pedig, hogy ezeknek a törvényes rendelkezéseknek alapján mi ma Budapesten a helyezet, méltóztassanak a következő rövid statisztikát meg-hallgatni. Budapesten az I. kerületben az engedélyesek száma 3, ebből zsidó 2; a II. kerületben az engedélyesek száma 3, ebből zsidó 2; a III. kerületben az engedélyeseik száma 3, ebből zsidó 3; a IV. kerületben az engedélyesek száma 5, ebből zsidó 2; az V. kerületben az engedélyesek száma 3, ebből zsidó 1; a VI. kerületben az engedélyesek száma 8, ebből zsidó 8; a VII. kerületben az engedélyesek száma 15, ebből zsidó 13; a VIII. kerületben az engedélyesek száma 11, ebből zsidó 7; a IX. kerületben az engedélyesek száma 6, ebből zsidó 3; a X. kerületben az engedélyesek száma 6,^ ebből zsidó 3; a XI. kerületben az engedélyesek száma, 3, ebből zsidó 1; a XII. kerületben — ez gyönyörűen áll — az engedélyesek száma 1, és ebben nincs zsidó. (Derültség a szélsőbaloldalon.) A XIII. kerületben az engedélyesek száma 4, ebből zsidó 3; a XIV. kerületben az engedélyesek 7, ebből zsidó 3. Letenném a t. Ház asztalára végesvégig az összes mozik zsidait, akik részben a zsidótörvény előtt, részben a zsidótörvény után kapaszkodtak mesr a magyar mozi-ügyekben. Letenném a t. Ház asztalára és megígérem, hogy le is teszem, csak nem akarom, hogy a belügyminiszteri hatalom arra használtassék, hogy megkeressék, kiié volt a gép, amelyen leírták. Majd ha saját gépemmel leírtam, leteszem oda

y Mert nem az igazság a fontos, ugye, hanem az, hogy vájjon kinek a gépén írták le az adatokat. (Maróthy Károly: Hogy hogyan jutottak hozzá!) A statisztikáért azonban, azért, hog;y ez az 1941. évi januári állapot, jótállok. (Palló Imre: Szomorú dolog ez! Ne rendőrminiszter legyen a belügyminiszter, hanem intézze el az ilyen ügyeket!) Kulturális szempontból a mozisok és a filmkölcsönzők egyesületének autonómiája semmi mást nem jelent, csak azt, hogy a zsidó befolyást belügyminisztériumi jóváhagyással megerősítették, mert a mai, azt mondhatnám, vegyeskereskedelmi megoldás mellett, — mert hiszen most mindig csak arról van szó. hogy semmit se intézzünk el nyíltan, egyenesen, hanem mindent burkoltan intézzünk el. (Ügy van! Ügy van! és felkiáltások a szélsőbaloldalon: Ez a rendszer!) — sorvadozik a magvar filmügy és r zsidó kézben marad, (Maróthy Károly: Lekötelezettek! Félzsidókkal intéznek mindent!) megosztva úgy, hogy a legtöbb hatalom a belügyminiszter úr kezében van, de tartozik a filmügy a kultuszminisztériumhoz, az iparügyi minisztériumhoz, a kereskedelemügyi minisztériumhoz is és az ügyeknek ebben a dzsungelszerű elintézésében természetesen a zsidók kezén marad az egész ügy. Mert nem kell a törvényben semmi más, csak jó kacskaringós utat hagyni a zsidóknak,, a többit rájuk kell bízni, majd megtalálják a maguk útját. ' (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon. — Maróthy Károly: A rendszer oszlopai a zsidók! Azok támohatják a kormányt! — Za:i és^ellenniondások jobbfcW- — Maróthy Károly: így van!) T. Ház! Az ellen is a leghatározottabban