Képviselőházi napló, 1939. IX. kötet • 1940. december 10. - 1941. április 8.

Ülésnapok - 1939-174

Àz országgyűlés képviselőházának i 7 4. túl. Itt vannak az apaállatkiállítások, a vá­sárok. Ezeken hosszú éveken keresztül beiga­zolódott, hogy milyen értékes anyagot tudunk kitermelni. Szomorúan kell azonban megálla­pítanunk, hogy ezekről a tenyészállat-kiállítá­sokról a Duna—Tisza-köze és a Tiszántúl telje­sen hiányzik. Ezekről a helyekről csak elvétve egyik vagy másik nagyobb gazdaság tud pro­dukálni valamit. Olyan nagy differencia van az országban az állatállomány minősége és tel­jesítőképessége között, hogy azt a kormánynak erőskezű belenyúlással és pénzbeli támogatás­sal okvetlenül ki kell egyenlítenie. (Helyeslés és taps a jobboldalon.) Elnök: A földmívelésügyi államtitkár úr kíván szólni. Bárczay János földmívelésügyi államtit­kár: T. Ház! A földinívelésügyi miniszter úr nevében a következőkben van szerencsém Egry Zoltán t. képviselőtársam interpellációjára a választ megadni. A földmívelésügyi kormány teljesen tisztá­ban van azzal, hogy az állatállomány javítása és ezzel az állattartás és az állati termékek ér­tékesítésének jövedelmezőbbé tét-ele elsősorban a magyar földmívelésügyi minisztérium fel­adata. Teljesen tudatában vagyunk annak is, hogy a Duna—Tisza-közén az állattartás és az állattenyésztés lényegesen hátrább van, mint a Dunántúl. Éppen ezért nemcsak apaállatok beszerzésével és az állomány javításával, ha­nem üszőakciók lebonyolításával is igyekszünk azoknak az országrészeknek segítségére sietni, amelyekben az állattartás és az állatok szín­vonala meglehetősen visszamaradt. Tisztában van a földmívelésügyi kormányzat azzal is, hogy az állattartás .jövedelmezőbbé tételével és az állatállomány javításával végeredményben a mezőgazdaság intenzívebb kezelését teszi le­hetővé, mivel az állattartás jövedelmezőbbé té­tele és az állatállomány növekedése nemcsak az állattartás terén, hanem végeredményben a mezőgazdaság terén is jövedelemtöbbletet biz­tosít a magyar mezőgazdaság számára. Tudja a földmívelésügyi kormányzat azt is, hogy a háború utáni időkben ismételten szá­molnunk kell a kalászos növények túltermelé­sével és így természetszerűleg azokat a kiesé­seket, amelyek ezen a téren mutatkozhatnak, az állattartás jövedelmezőbbé tételével és az ál­latok nívójának emelésével kell biztosítanunk a magyar gazda számára. (Helyeslés jobbfelőt.) Éppen ezért minden lehető eszközt és minden rendelkezésre álló anyagi forrást igénybe ve­szünk abból a célból, hogy megfelelő apaálla­tokkal lássuk el az illető községeket . Ami Egry Zoltán t. képviselőtársamnak azt az óhaját illeti, amelyet kifejezésre jutta­tott, amikor azt mondotta, jobban szeretné, ha állami apaállatok általános bevezetésével ol­danánk meg azt a problémát, amely akkor mu­tatkozik, amikor egyes községek nagyon drá­gán egészen kiváló apaállatot szereznek be és kétévi használat után, amikor még az apaállat minden tekintetben megfelel a tenyésztési kö­vetelményeknek, kénytelenek olcsó áron levá­gásra eladni, mivel más község nem óhajtja őket megvenni, a magam részéről nem tarta­nám helyesnek, ha állami apaállatok általá­nossá tételével igyekeznénk ezt a nehézséget áthidalni. Sokkal helyesebbnek tartanám a törvényhatósági apaállatok beszerzését abban a körben, — amint Egry Zoltán t. képviselő­társunk is mondotta — amelyre már az 1940. évi XIII. te. is utal, kimondván, hogy a várme­gyékben meg ikell teremteni az apaállatok be­szerzésére szükséges alapot. Szükségesnek tar­osé ÎPil február 5-én, szerdán. 173 tom ennek ilyeténképpen való megoldását azért is, mert egyes körzetekben, országrészek­ben, vármegyékben és járásokban különféle az a tenyészanyag, amellyel számolnunk kell, úgyhogy a gazdának egyik helyről a másikra nagyobb távolságra elmennie a tenyészanyag miatt sem volna célszerű. Azt hiszem, hogy amit a Dunántúl már bevezettünk, hogy nagyjában a törvényhatóságok adják ki a községeknek az apaállatokat, talán ez a mód­szer lesz bevezetve az egész országban. Tud­juk, amit t. képviselőtársaim közbeszólásként méltóztatott mondani, hogy az állattartásnál nemcsak az anyag megválasztása, hanem a le­gelővel és a takarmánnyal való ellátás prob­lémája is igen fontos és ez talán a legfonto­sabb követelmény. Éppen ezért a földmívelés­ügyi kormány nem fogja elhanyagolni ezt sem és minden rendelkezésre álló eszközzel és igyekezettel azon lesz, hogy a községeket meg­felelő mennyiségű és terjedelmű legelőkkel lássa el, gondoskodjék a takarmány megter­meléséről s tanítással és propagandával igye­kezzék a gazdatársadalmat arra nevelni, hogy megfelelő mennyiségű és minőségű takar­mányt termeljenek azért, hogy ezáltal az ál­lattartás tényleg jövedelmezővé is tétessék. Ha Egry Zoltán képviselőtársamnak van­nak ezen a téren konkrét adatai esetleges hibákról vagy mulasztásokról, méltóztassék azokkal a földmívelésügyi minisztériumhoz fordulni, mi a legmesszebbmenőleg igyek­szünk majd azokat a hibákat kiküszöbölni. Kérem ezek után, méltóztassék válaszomat tudomásul venni. (Élénk helyeslés és taps a jobboldalon és a középen.) Elnök: Felteszem a kérdést, méltóztatnak-e az államtitkár úrnak az interpellációra adott válaszát tudomásul venni? (Igen!) A Ház a választ tudomásul veszi. Következik Förster György képviselő úr interpellációja a földmívelésügyi miniszter úr­hoz. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék az in­terpelláció szövegét felolvasni. Zeöld Imre Péter jegyző (olvassa): »Inter­pelláció a m. kir. földmívelésügyi miniszter úrhoz. 1. Van-e tudomása a földmívelésügyi mi­niszter úrnak arról, hogy milyen mérhetetlen nagy károkat okoznak a kóbor cigányok a falun? % Hajlandó-e a miniszter úr az illetékes miniszter uraknál erélyes intézkedések életbe­léptetését szorgalmazni a falu érdekében a kó* box cigányok ellen?« Elnök: Az interpelláló képviselő Urat illeti a szó. Förster György: T. Képviselőház! À ci­1 t énykérdés kutatói szerint s ezek t között^ meg" ell említenem dr. Fáy Albert nogradvaïme­^yei főjegyzőt is, a cigányság körülbelül 500 évvel ezelőtt vándorolt be Magyarországra Zsigmond király szabadságlevele alapján. Első írott feljegyzéseink legalább is 1417-ból valók, amelyek alapján úgy tudjuk, hogy az első ci­gánycsapatok Oláhországon keresztül vándo­roltak be először Erdélybe és onnan terjedtek el azután jóformán egész Európában. Le­hoczky Tivadar szerint azonlban, — aki szin­tén komoly kutatásokat folytatott és több ér­tekezést is írt — abból a körülményből, hogy Nagy Lajos király 1377-ben parancsot adott, hogy Zigány László keresete ügyében vizsgá­lat tétessék, mert Zigány Mátyás ,és Zigány István híveikkel együtt, Egyházas-Zigány nevű helységbe erőszakosan betörtek s a ház

Next

/
Thumbnails
Contents