Képviselőházi napló, 1939. IX. kötet • 1940. december 10. - 1941. április 8.

Ülésnapok - 1939-174

Az országgyűlés képviselőházának 17 k. T. Képviselőház! Ha jogászkörökben bárki, vagy ha nem is jogász, nem szakértő elolvassa hüntetőtörvénykönyvünkben a felségsértésről szóló fejezetet, azt látja, hogy az túlságosan kazuisztikus, holott az előkészítő és előkészü­leti cselekmények között teljesen felesleges ennyi fokozatot felállítani. Itt külön (kiemelem és felhívom az igazságügyminiszter úr magas figyelmét arra, hogy a felségsértéssel kapcso­latosan megindult előkészületi cselekmények szövetkezési, illetve szövetségi formáját mél­tóztassék megfelelően szabályozni. Szerény né­zetem szerint, indokolt volna olyan súlyos bün­tetés terhe mellett büntetni ezeket a szövetke­zéseket, illetve szövetségeket, amely alkalmas volna arra, hogy az ilyen előkészületi cselek­ményt, illetve annak súlyos kenzekveneiáit már kezdeti stádiumában lehetetlenné tegye és megaikadályozza. T. Ház! Nem jól esik megmondanom, de az idők parancsoló szava és a tapasztalat mon­datja velem ezt: megfontolandónak tartanám, nem kellene-e különösen súlyos büntetést meg­állapítani arra, aki külföldi érdek által indít­tatva kezdeményez vagy külföldi tényezővel való egyetértésben kezdeményez ilyen előké­születi cselekményt vagy szövetkezést. Feltét­lenül kimondandónak tartanám ebben az eset­ben — teljesen hasonlóan a hazaárulás esetéhez és annak büntetési tételéhez — a vagyonelkob­zást is. T. Ház! Védekeznie kell minden becsületes, íd magyarnak ezek ellen. Védekeznie kell pedig azért, hogy az állam alapintézményei érintetle­nek maradjanak és ha ezeréves vihart és tör­ténelmet kiáltottak, kiállják ezt a jövőben is. Büntetés terhe mellett kellene tehát mindenkit kötelezni ilyen bűncselekményeknél, de nem államfogház terhe mellett, hanem fegyházbün­tetés terhe mellett, nemcsak a feljelentésére, hanem úgy, mint a katonai büntetőtörvény­könyvben van, minden magyar állampolgárt kötelezni kellene súlyos büntetés terhe mellett az elhárításra is. (Helyeslés.) Minden magyar állampolgártól el lehet várni ezt. Az állam, a nemzet, a magyarok nagy összessége minden tagjától elvárhatja ezt a kötelezettséget. T. Képviselőház! És itt még egy körül­ményre legyen szabad a jelenlévő igazságügy ­miniszter úr magas figyelmét felhívnom. Az Az 1937 : XIX. te. 3. §-a szabályozza az, ország­tanács működését. Ha sedis vacantiae idejéről A^an szó, jöhet olyan idő, amikor ez az ország tanács bizonyos vonatkozásokban államfői jo­gokat gyakorol és ennek nincsen megfelelő (bün­tetőjogi védelme. Megfontolandónak tartanám tehát ezt is, illetve ezt is az igazságügy minisz­ter úr magas figyelmébe ajánlanám. Röviden összefoglalva: a felségsértésről szóló egész fedezetet egyszerűsíteni és szigorí­tani kell és — ami mindenekfelett áll — a kor­mányzó személyét abszolút biztonságba kell hozni a szó és a gondolat minden vonatkozásá­ban. (Úgy van! Úgy van! — Élénk taps.) Elnök: Az igazságügy miniszter úr kíván szólni. Radocsay László igazságügy miniszter: T. Képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) Ámbár az előző interpellációra adott válaszomban „volt szerencsém röviden kifejteni, hogy büntetőtör­vénykönyvünknek és az egyéb hatályos bünte­tőjog-szabályoknak bizonyos módosításai folya­matban vannak és az errevonatkozó novellát le­hetőleg még a tavasz folyamán a t. Ház élé szándékozom hozni, mégis nagyon köszönöm Tóth András igen t. képviselőtársamnak, hogy egy speciális kérdésben külön interpellációt KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ IX. ülése 19 ki február 5-én, szerdán. 169 jegyzett be, mert valóban úgy van, hogy a bün­tetőtörvénykönyvnek a felségsértésre vonat­kozó fejezete és az ezzel kapcsolatos rokonfeje­zetek, a hűtlenségre, a lázadásra, szóval, az ál­lam biztonsága és alkotmánya ellen irányuló bűncselekmények komplexumára vonatkozó ed­digi jogszabályok azok, amelyek leginkább és leggyorsabban szorulnak módosításra. Teljesen igaza van tehát t. képviselőtár­sunknak abban, hogy a felségsértés egyes tényálladékaira vonatkozó speciális büntetési tételek nem elegendőek. Hiszen — amint na­gyon jól méltóztatnak tudni — vannak a fel­ségsértésnek olyan tényálladékai, amelyek már a hatályos jogban is a lehető legszigo­rúbban vannak büntetve, aminél szigorúbban ezután sem lehet büntetni ezeket, ellenben van­nak olyan tényálladékai is, amelyek az eddig hatályos jog szerint valóban nincsenek kellő­leg pönalizálva. Az egyik feladat tehát, az, hogy ezeket a büntetéseket szigorítsuk, mert ámbár az államfogházra vonatkozó régi ren­delkezések már hatályon kívül vannak he­lyezve egy későbbi, 1939. évi törvényben, de egyfelől ezeknek a büntetési határai szűkek, illetőleg a büntetési határ alacsony, másfelől pedig a tényálladékban is kell bizonyos mó­dosításokat hozni, éppen az igen t. képviselő­társam által érintett szövetkezés kérdésében. Részletekbe nem akarok menni, de az egé­szen kétségtelen, hogy amint a büntetőtör­vénykönyv az előkészületi cselekmények nél­kül való szövetkezés büntetését megállapítja és amint ennek tényálladékát meghatározza, ez így nem tökéletes, mert a szövetkezésre való elhatározást kíván meg tény álla dékul, holott ,nagyon helyesen mutatott rá t. képvi­selőtársam, hogy már a szövetkezésnek ennél sokkal kisebb, kezdetibb stádiumában kell megkonstruálni a bűncselekményt és kell le­sújtani a törvény telje« szigorával. (Űay van! Ügy van!) Én tehát teljesen egyetértek t. kép­viselőtársamnak ezzel a felfogásával és na­gyon köszönöm azt a gondolatot is, am elvet azonnal magamévá is tettem, hogy az elhárí­tás kérdésében is módosítani kell a most fenn­álló szabályokat. (Helyeslés és tavs.) Ameny­nyiben a büntető novellával, amelyet az előző interpellációra adott válaszomban volt sze­rencsém bejelenteni, nem tudnék hamarosan, úgv értem, hosry a lehető legrövidebb időn belül elkészülni, hailandó vagyok azzal a gon­dolattal foglalkozni hogy f» feségsértésre.^ a hűtlenségre, a lázadásra, szóval az alkotmány és az ország biztonsága elleni ezen speciális közjogi vonatkozású bűncselekménvpk Rírész komplexumára vonatkozóan minél előbb külön hozzak ide egy törvényjavaslatot. (Elénk he­lyeslés.) Tisztelettel kérem, méltóztassék válaszomat tudomásul venni. (Élénk helyeslés és tans.) Elnök: Felteszem a kérdést, méltóztat­nak-e a miniszter úrnak az interpellációra adott válaszát tudomásul venni? (Igen!) A Ház a választ tudomásul veszi. Következnék Festetics Domonkos grófképp viselő úr és Nyilas Ferenc képviselő úr in­terpellációja, interpellációja elmondására azonban mindkét képviselő úr halasztást kért. Kérdem, méltóztatnak a halasztást megadnil (Igen!) A Ház a halasztást megadja. Következik Pápai István képviselő űr in­terpellációja, a kereskedelem- és közlekedés­ügyi miniszter úrhoz. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék az interpelláció szövegét felol­vasni. Szeder János jegyző (olvassa): »Interpellá­28

Next

/
Thumbnails
Contents