Képviselőházi napló, 1939. IX. kötet • 1940. december 10. - 1941. április 8.

Ülésnapok - 1939-174

Az országgyűlés képviselőházának 17'U. ülése 19Al február 5-én, szerdán. 159 lenteni és a bejelentéseket a községi elöljáróságok 1939. évi november hó 30. napjáig tartoztak a vármegyei gazdasági felügyelőségeknek megküldeni. Az elöljáróságok e feladatoknak a rájuk nehezedő egyéb sürgős teendők miatt kellő időben nem tudtak eleget tenni. Ezért és a köztudomás szerint rendkívül kemény és hosszantartó tél miatt a helyszíni eljárások csak 1940. évi április hónapban kezdődhettek meg. Ennek ellenére 1940. évi július hó 1. napjáig, mintegy 126.000 katasztrális hold tekintetében adták postára az átengedésre kötelező határozatot, ami lehetővé teszi ily nagyságú ingatlanoknak birtokbavételét a folyó gazdasági évben. Ezek szerint nem másfél év, hanem mindössze három hónap állt rendelkezésre a zsidóbirtokok átvételének előkészítésére. Az átengedésre kötelezés tárgyában hozott határozat ellen a törvény értelmében halasztó hatályú panasznak van helye a kir. ítélőtáblához. Ezzel a jogával — egyes kisebb ingatlanok tulajdonosainak kivételével — csaknem valamennyi átengedésre kötelezett élt. Ennek következtében eddig csak azok az ingatlanok voltak birtokbaveíhetők és föMbirtokpolitikai célra felhasználhatók, amelyekre nézve az átengedésre kötelező határozat jogerőre emelkedett, vagy amelyek tekintetében az átengedésre kötelezettek megegyezés folytán panaszukat visszavonták. Ily módon az interpelláció elhangzása időpontjában mintegy 27.000 kai holdra, ezjdőszerint pedig mintegy 35.000 kat. holdra nézve intézkedtem a birtokbavétel iránt és ily nagyságú területnek a felhasználása részben már megtörtént, részben folyamatban van. Montagh Ákosnak nem hivatali elődöm, hanem a ^ 7720/1939. M. E. számú rendelet 6. §-ának (8) bekezdése értelmében az Országos Vitézi Szék állított ki bizonyítványt arról, hogy az 1918—19. évi forradalmak idején az ezek ellen irányuló nemzeti mozgalmakban a törvényben meghatározott módon részt vett. Mivel a törvény 2. §-ának 6. pontja értelmében azokra, akitknek ilyen bizonyítványuk van, a törvény korlátozó rendelkezéseit alkalmazni nem lehet, hivatali elődöm kénytelen volt a Montagh Ákos birtokainak átengedésre kötelezése tárgyában korábban meghozott határozatát hatályon kívül helyeznie. Ami az 1940 :IV. te. végrehajtási rendeletét illeti, a közeljövőben hatályba kívánom léptetni. A végrehajtási rendeletben éppen a földbirtokpolitikai tevékenység ütemének gyorsítása érdekében az egész eddigi eljárást újból kívánom szabályozni. Le kell azonban itt szögeznem, hogy a földbirtokpolitikai tevékenység a kishaszonbérleti törvény hatálybalépése után is elsősorban a zsidóingatlanok igénybevételére irányul. Az e téren tapasztalható nehézségeket a már előadottakban vázol• tam és sajnos, ezen a végrehajtási rendelet sem segíthet. < A házhely juttatással kapcsolatban rá kell mutatnom arra, hogy az új földbirtokpolitikai törvény szerint a házhely céljára átengedésre kötelezettet a Telepítési alapból legkésőbb az ingatlan átvételekor a valóságos és teljes becsértéknek egész megfizetésével kell kártalanítani. A törvénynek ez a rendelkezése annyit jelent, hogy a 'házhelyjuttatás mérvét elsősorban a Telepítési alap anyagi ereje szabja meg. A most lezárult költségvetési évben a rendelkezésre álló fedezet teljes felhasználásával házhelyakciónk során 43 községben teljesen kielégítettük a házhelyigényeket. Közel 3000 házhelyet létesítettünk. Ebből 227 házhelyet az árvízkárosultak részére biztosítottunk. T. Képviselőtársam interpellációiban többször említette, hogy a föld'bir tokpolitika minél nagyobb eredményessége nem a pénzkérdésen múlik, Ezzel szemben állítom, hogy a magántulajdon elvén alapuló államiban ehhez elsősorban pénz kell. Ezért ismételten ki kell jelentenem, hogy a földbirtokpolitikai tevékeuység eddigi eredményeit — ha figyelembe vesszük a rendelkezésre álló anyagi eszközöket — a szükséghez képest ugyan keveselni lehet, de lekicsinyelni és a földbirtokpolitika teljes csődjét állítani semmi esetre sem. Ami pedig képviselő úrnak a felvidéki és erdélyi földbirtokrendezései kapcsolatban tett és általánosságban mozgó inegjiegyzését illeti, erre vonatkozólag kérem az esetleges panaszt vagy kívánságokat konkretizálni, amely esetben a szükséges felvilágosítást készséggel meg fogom adni. Kérem a t. Házat, hogy a miniszterelnök úr nevében tett írásbeli válaszomat tudomásul venni méltóztassék. Budapest, 1941. évi január hó 9. Báró Bánffy Dániel s. k.« Elnök: Kérdem a t. Házat, méltóztatnak-e az írásfoan adott választ tudomásul venni, igen vagy nem? (Igen! Nem!) Kérem azokat a képviselő urakat, akik az írásbeli miniszteri választ tudomásul veszik, méltóztassanak felállani. (Megtörténik.) Többség. A Ház a választ tudomásul veszi. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék felolvasni az utolsó írásbeli választ, amelyet a föld-mivel ésügyi miniszter úr adott Váczy József képviselő iir részére. Árvay Árpád jegyző (olvasna): »T. Képviselőház! Váczy József országgyűlési képviselő úr 1940. évi november hó 13-án a miniszterelnök úrhoz és hivatali elődömhöz a magyar mezőgazdaság jelentőségének félreismerése tárgyában interpellációt terjesztett elő. Tekintettel arra, hogy a szóbanforgó interpelláció a vezetésem alatt álló minisztérium ügykörét érinti, a miniszterelnök úr felkért, hogy a választ én adjam meg. Az interpellációban felvetett kérdésekre válaszom a miniszterelnök úr nevében a következő: A képviselő úr azt állítja interpellációjában, hogy az egyes kormányzati tényezők félreismerik a mezőgazdaság jelentőségét és annak jogos igényeit. Az az érzésem, hogy ez a félreismerés nem a kormányzati tényezők részéről forog fenn, mert hiszen a mezőgazdasági termelés fontosságának jelentősége valamennyi kormányzati tényező előtt a legteljesebb mértékben ismeretes és úgy a főhatóságok, mint az alárendelt szervek mindent elkövetnek, hogy a mezőgazdaság jogos igényei megfelelő kielégítést találjanak. A kormánynak azonban nemcsak a mezőgazdasággal kell számolni, hanem más termelői osztályok es társadalmi rétegek helyzetével és sorsával is és meg.kell találni a megfelelő tárgyi helyzetek által meghatározott lehetőségeket e különböző érdekek kiegyenlítésére. A képviselő úr azt kérdi, tudom-e azt. hogy a legtöbb mezőgazdasági terméknek az ára az előállítási költségnél alacsonyabban van megállapítva. Erre csak azt felelhetem, hogy ma már a legfontosabb közszükségleti cikkek fogyasztói ára teljesen összhangban van az előállítási, illetve termelési költségekkel. „ A zsír- és szalonnahiányban előállott utánpótlási nehézségeket a szeptember hó elején kiadott rendelkezések teljesen eliminálták,