Képviselőházi napló, 1939. IX. kötet • 1940. december 10. - 1941. április 8.

Ülésnapok - 1939-167

104 Az országgyűlés képviselőházának 167. ülése 1940 december 11-én, szerdán. Mindegyik fél igyekszik harcba dobni a maga teljes erejét. A támadó fél ebben a pillanatban a keresztény gazdasági rend serege, amely r— mint mondottam — a nemzet lelki erejét viszi bele a harcba, a kormányzat pedig az önálió­sítási alapot. Az áruelosztás rendjében egyes monopolizált árucikkek elosztásának keresz­tény kezekbe való juttatását máris megtette, az intézkedéseknek különböző módjai folynak, hi­szen holnap a plakátok tízezrei fogják Buda­pestet és az ország különböző pontjait elborí­tani, amelyeken kérjük a keresztény vásárló közönséget, hogy karácsonyra keresztény üzle­tekben vásároljon, a fajtestvéreinél költse el a pénzét, amikor ajándékot vesz a legnagyobb keresztény ünnepre. (Helyeslés a .jobboldalon.) Holnapután megjelenik a Baross Szövetségnek az 1941. évi kék könyve, amely megint sokezer keresztény kereskedőnek a címjegyzékét fogja tartalmazni, hogy vásárláis esetére a közönség­nek útbaigazításokat adjon. (Helyeslés.) De ezek csak részletharcok és részletsikerek. A döntő ütközetet a nemzet érdekében minél gyorsabban meg kell vívni és ez az ország jö­vője szempontjából nagyon fontos. (Ügy van!) Vizsgálnunk kell tehát azt, hogy mi is tulajdonképpen a teendő. A teendő az, t. Ház, hogy a külkereskedelmi áruforgalom szerves kiépítését minél hamarabb vigyük keresztül, másodszor a belkereskedelem terén az áruel­látást és az áruelosztást szervezzük meg, har­madszor az eddigi új keresztény exisztenciák megerősítését kell gyorsan keresztülvinni, ne­gyedszer a keresztény gazdasági életet hitellel kell ellátni, ötödször a zsidó vezérképviseletek megszüntetését — mint ahogyan már egypár­szor elmondottam itt — minél gyorsabban ke­resztül kell vinni. (Ügy van!) Mármost nézzük, meg, milyen eszközök, mi­lyen apparátusok állnak rendelkezésre ezeknek a nagy horderejű kérdéseknek a megoldására. Meg kell állapítanom, hogy ebben a tekintetben a helyzet nem nagyon biztató, mert a kormány­zati tényezőknek nem állnak rendelkezésére a szükséges apparátusok és nem is történtek meg az intézkedések. Őszintén meg kell mondanom, hogy kereskedelmi szakigazgatásunk nincs ki­építve, az iparhat ós ági tennivalókat első- és másodfokon a közigazgatási hatóságok látják el és csak harmadfokon kerülnek az idatartozó ügyek az illetékes minisztériumok elé, mint leg­felsőbb szakigazgatási fórumokhoz. Ha a fentebb említett kérdéseket, amelye­ket felsoroltam, meg akarjuk oldani, akkor ezen a helyzeten változtatni kell. Az alsófokú köz­igazgatási hatóságok már egyébként is túl van­nak terhelve olyan feladatokkal, amelyeket ^ el­látni egyáltalában nem tudnak, vagy csak kése­delmesen tudnak ellátni. A megoldásra váró fel­adatok között nagyon sok olyan gazdasági kér­dés van, amely kizárólag gazdasági szakembe­rek bevonását teszi szükségessé. Nem lehet megkívánni például egy főszolgabírótól, hogy komplikált gazdasági kérdésekben véleményt formáljon vagy javaslatot tegyen. A kereske­delmi és iparkamarák mégsem pótolhatják a kereskedelmi szakigazgatás hiányát. Mindezek­nél fogva feltétlenül szükségesnek mutatkozik olyan gazdasági szervezeti hálózat kiépítése, amely szervezet a kormány rendelkezésére áll azoknak az előmunkálatoknak kidolgozásánál, amelyek a gazdasági kérdések kielégítő meg­oldásához elengedhetetlenül kívánatosak. T. Ház Teleki Mihály földmívelésügyi mi­niszter úr, nemkülönben Varga József keres­kedelemügyi és iparügyi miniszter úr a közel­múlt időkben lent járt Olaszországban. Mind a két minisztert az olasz állam és az olasz kö­zönség is a lehető legnagyobb szeretettel fo­gadta. Ha most azt vizsgáljuk, amit az imént mondottam, hogy külkereskedelmi áruforgal­munk szerveinek teljes kiépítése mennyire fon­tos, akkor meg kell mondanunk, hogy lígy a földmívelésügyi miniszter urat, mint a keres­kedelemügyi miniszter urat fogadó Olaszor­szágban is — úgy tudom — érvényre jutott az az elhatározás, hogy nemzetközi összekötteté­sünknél a keresztény gazdasági rendszer ki­építését a legnagyobb örömmel veszik. Igen hálás köszönetet kell hogy mondjak, mint á kereskedelmi élet egyik vezetője, azért, hogy Olaszországban is és Németországban is nap­ról-napra mind jobban megnyilvánul az az, óhaj, hogy a keresztény gazdasági összekötte­tések kiépítése minél gyorsabban megtörtén­hessék. T. Ház! Holnap a jogos magyar igények figyelembevételével Belgrádban bizonyára líjabb lépéssel megyünk előbbre a közép-, il­letve délkeleteurópai elrendezés kérdésében. (Ügy van! Ügy van! jobb felől.) A magyar ke­reskedelem, a magyar gazdasági élet nyitott szemekkel figyel Belgrádra, de azt hiszem, az egész magyar nemzet odatekint erre a nagy tanácskozásra és én bízom benne, hogy derűs és bizakodó lélekkel várhatjuk A nolnapi nap eseményeit. (Ügy van!) Azért, hogy bizakodóan nézhessünk előre és hogy eredményeket érhes­sünk el, hogy abban a nagy, döntő ütközetben, amelyet a keresztény gazdasági élet most vív, jól megállhassuk a helyünket, igen sürgősnek és igen fontosnak találom, hogy a keresztény érdekekórt eredményesen harcoló magyar ki­rályi kormányzat minél előbb kiépítse a Ke­reskedelmi szakigazgatást. (Helyeslés jobbfe­lőL) Ezért tehát tisztelettel kérem a kereskede­Imügyi miniszter urat, hogy az erre vonatkozó lépéseket az egész ország ' helyes, teljes száz­százalékos gazdasági rendjének kiépítése érde­kében minél hamarabb tegye meg. (Éljenzés és taps jobb felől.) Elnök: Az interpellációt a Ház kiadja a kereskedelem- és közlekedésügyi miniszter úr­nak. Czermann Antal, vitéz Váczy György, Vo­záry Aladár, Szabó Gyula, Biró "István, Pálffy János gróf, vitéz Lénárt János és Paczolay György képviselő urak interpellációjuk elmon­dására halasztást kértek. Kérdem a t. Házat, méltóztatnak-e a kért halasztást megadni í (Igen!) A Ház a halasztást a felsorolt interpellá­ciókra megadja. Következik vitéz Zerinváry Szilárd képvi­selő úr interpellációja az igazságügyminiszter úrhoz. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék azt felolvasni. Megay Károly jegyző (olvassa): ^Inter­pelláció a m. kir. igazságügyminiszter úrhoz az autógázolások hatályosabb büntetésének tárgyában. • ví 1. Van-e tudomása a miniszter urnák arról, hogy a sok autógázolást és szerencsétlenséget, illetőleg a vezetők gondatlanságát r az ilyen esetekben szokásos enyhe büntetések nem csökkentik? , 2. Hajlandó-e a miniszter ur az autogazo­lásokra hatályosabb büntetésekre vonatkozó­lag intézkedni?«. r Elnök: Az interpelláló képviselő urat íJJeti vitéz Zerinváry Szilárd: T. Ház! (Halljuk! Halljuk!) A gépkocsik és motorkerékpárok

Next

/
Thumbnails
Contents