Képviselőházi napló, 1939. IX. kötet • 1940. december 10. - 1941. április 8.

Ülésnapok - 1939-167

94 Az országgyűlés képviselőházának 167 kötelezőleg bevezesse, hogy ez a csapás, amely & gazdatársadalmat tényleg éri, a jövőben lehetőleg csökkentessék. Kérem, méltóztassék válaszomat tudomásul venni. (Helyeslés és taps a jobboldalon.) Elnök: Felteszem a kérdést, méltóztatik-e a földmívelésügyl államtitkár úrnak a földmívelésügyi miniszter úr névé bien az interpellációra adott válaszát tudomásul venni? (Igen!) A Ház a választ tudomásul veszi. Maróthy Károly képviselő úrnak az előbb a belügyminiszter úrhoz intézett interpellációjára a belügyminiszter úr nevében vitéz Bonezos Miklós belügyi államtitkár úr kíván válaszolni. vitéz Bonczos Miklós államtitkár: T. Képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) Maróthy Károly igen t. képviselőtársam interpellációt intézett a belügyminiszter úrhoz azért, hogy az Erdélyből menekült családos testvéreinknek elhelyezése nem kielégítő, méltatlan és ideiglenes jellegű, hogy elhelyezésük rendszerint a családok szétszakításával és nem kielégítő módon történik, és kérdi, hogy a belügyminiszter úr tesz-e, vagy hajlandó-e ebben az ügyben intézkedéseket tenni? Méltóztassék megengedni, hogy az interpellációval kapcsolatban rámutassak arra, hogy mi a helyzet a menekültügy terén és megvilágítsam, hogy nem annyira súlyos és sötét a kép, mint ahogyan azt az interpelláló képviselő úr festette. Elismerem azonban azt. hogy akkor, amikor 60—70.000 főnyi menekült, — mert a menekültek száma 65.000 — elhagyja családi otthonát és tűzhelyét egy másik országban és ide átjön, átmeneti nehézségek vannak, olyan nehézségek azonban, amelyek leküzdése nem megoldhatatlan feladat. Kijelenthetem, hogy amennyiben csak ezzel a menekült-tömeggel kell számolnunk és további menekültek nem nehezítik a jelenlegi állapotot, ezt a kérdést teljesen, tökéletesen és maradéktalanul meg tudjuk oldani és jól tudjuk adminisztrálni. A katonai közigazgatás területén, tehát Erdélyben és az Erdélyhez tartozó Partium területén 54.000 volt a menekültek száma, itt az anyaország területén pedig 12.000. Előrebocsátom, hogy elsősorban is teljes, tökéletes és pontos nyilvántartást vettünk fel kartotékrendszer alapján, mert ha a menekült-kérdést helyesen, célszerűen és gyakorlati módon akarom megoldani, a teendő az, hogy mindenkit odajuttassunk arra a helyre, ahol munka; alkalom van, és abba az otthonba, amely neki legjobban megfelel. Ez a nyilvántartásbavétel még a katonai közigazgatás alatt megtörtént, úgyhogy teljesen pontos statisztikánk van arról, hogy kik jöttek át, mennyi családtaggal, miért, milyen vagyoni viszonyok között, mit hagytak ott és mi a további céljuk az itttartózkodás után. E nyilvántartás birtokában a katonai közigazgatástól a táborokat átvettük és bejelenthetem a következőket. Az 54.000 menekültből, akiknek legnagyobb része eddig táborszerűen volt elhelyezve, — természetesen nem kielégítő módon, mert hiszen nagy volt a zsúfoltság és kevés tábor állott rendelkezésre, bár azóta a helyzet lényegesen megjavult — ma már csak 14.000 áll közellátásban, tehát ennyi azoknak a száma, akik nem helyezkedtek el Erdélyben és a Partiumban, nem szívódhattak fel rokonoknál, vagy a gazdasági életben, vagy egyébként munkaalkalmat nem találtak. Tehát 14.000-re apadt ezek száma s ezelíből is csak ülése 19AO december 11-én, szerdán. 4000 lakik táborszerűen, a többi kinn lakik és közétkezésben részesül. Rá kell mutatnom arra, hogy nagy szám a 65.000 fő, de ezeknek 80%-a szigorúan véve tulajdonképen nem menekült, hanem hazatérő, akinek Észak-Erdély területén volt illetősége és lakása és a rezsimváltozással kapcsolatosan a bécsi döntés után ide hazajött, tehát visszatért. Épen ezért ment is gyorsan a menekültek felszívódása, mert — ismétlem — a menekült tömegek 80%-a hazatérő volt és már kivált a közellátásból és a táborszerű elhelyezésből. Ezek után legyen szabad még rámutatnom arra, hogy azokat a menekülteket, akik táborszerű elhelyezésben vannak vagy közellátásban részesülnek, akár Erdély területén, akár az anyaország területén, előre megállapított tervszerű programm szerint kívánjuk elhelyezni. Elsősorban kiválogatjuk azokat, akik Erdély területén letelepítésre alkalmasak és földmíveléssel foglalkoznak: ezeket egyelőre ideiglenesen ott helyezzük el, amíg birtokbahelyezésük és letelepítésük foganatosítható lesz, a katonaköteles és katonai szolgálatra jelentkezettek bevonulása megtörtént, az iparosokat kiválogattuk s ezeket főként felvidéki és kárpátaljai, ipari városokba indítjuk útnak. (Élénk helyeslés és taps jobbfelöl") A többieket, akik sem katonai szolgálatra nem mehetnek, sem nem iparosok, sem letelepítésre nem alkalmasak Erdély területén, az egész ország területén kívánjuk elhelyezni úgy, hogy minden törvényhatóság vállalt bizonyos mennyiségű menekültet, (Kölcsey István: Ez a helyes!) még pedig megjelölt foglalkozások szerint és minden törvényhatóságba küldünk egy előre meghatározott transzportmenekültet; ezeket járások és községek területén minél szélesebb területen helyezzük el azért, hogy nagyobb területen érintkezzenek a valóságos élettel, a gazdasági élettel, hogy a felszívódási folyamatot ezzel is könnyebbé tegyük, mert egy falu egy vagy két menekült családot könnyen felszív, az előbb-utóbb munkaalkalmat talál és így a család elhelyezése mellett az iskoláztatás kérdése is megoldódhat. (Élénk helyeslés a jobboldalon és a középen) Még azt akarom bejelenteni, hogy addig is, amíg ezeknek a menekülteknek talpraállítása, tehát foglalkozáshoz és munkához juttatása nem történhetik meg, ezekben a falvakban elhelyezett menekülteknek ellátását megtérítjük és pedig 180 pengőt fizetünk azoknak a családoknak, amelyek befogadják őket, hogy ellátásuk biztosítva legyen. Havonként jelenteni fogják azután, hogy hány családot sikerült körültekintéssel munkához és otthonhoz juttatni. Célunk az, hogy véreinket és testvéreinket természetesen szeretettel, együttérzéssel ' fogadjuk, nagyon természetesen sorsközösséget vállalunk velük (Helyeslés jobbfelöl.) s első kötelességünknek tartjuk, hogy jól adminisztráljak és oldjuk meg a menekültkérdést, mert szeretnénk ezt a kérdést valóban megoldani és likvidálni, nem pedig állandósítani és rögzíteni, (Helyeslés jobbfelől.) hogy ebből ne keletkezzék egy olyan daganat, amely hosszú időkig problémája maradt a magyar életnek; erre nincs szükség, ezzel a problémával meg kell birkózni s ezt meg kell oldani. (Ugy van! jobbfelől.) Szükségesnek tartom rámutatni arra: célzatosan nem akartam azt, hogy a menekültek megrohanják a fővárost (Élénk helyeslés.) es