Képviselőházi napló, 1939. VIII. kötet • 1940. november 20. - 1940. december 3.

Olalszámok - 1939-VIII-682

682 Az országgyűlés kéyvisélőházwn&k 156 get irányoztam^ elő. A munkálatok tavaly is folytak és az idén is folynak. A következő költségvetésben is megfelelő összeg van erre a célra előirányozva. Tekintetbe kell venni, hogy két év óta, amióta a csehek kimentek, a Duna állása a vizes esztendők és a folytonos esőzés következtében most körülbelül egy méterrel magasabb, mint a cseh megszállás idejében volt. így tehát a talaj kaviesossága és laza összetétele, a kapillaritás következtében a magas dunai vízállás a Csallóközben és a Csilizközben természetesen belvizek alakjában jelentkezett. Igyekszünk — amint mondottam — a gönyűi szakaszt kimélyíteni, hogy ennél a mintegy 20 kilométer hosszú szakasznál a Duna folyása gyorsabb és sebesebb legyen, de ugyanakkor intézkedtem, hogy a nevezett ármentesítő társulat is — amelyet az igen t. képviselő úr is említett — megfelelő támogatásban részesüljön. 5ÛO.00O pengő kölcsönt juttattam ennek a társulatnak, azonkívül 150.000 pengő segélyt. Remélem, hogy ezekkel az összegekkel a kérdés meg lesz oldható, de természetesen amennyiben még további összegekre van szükség és szakközegeink megállapítják, hogy Komáromban egy úiabb, nagyobb szivattyútelep felállítása szükséges, utána fogok nézni a dolognak, szakközegeimet kiküldőm és megnézem, hogy ennek a létesítésnek pénzügyi lehetőségei hogyan fognak rendelkezésemre állni. 'Ami a kedvezményes üzemanyagokat illeti, utána fogok nézni, hogy azok úgy, mint a tavaszi vízszivattyúzások alkalmával, most is rendelkezésre álljanak. Kérem válaszom tudomásulvételét. (Helyeslés és tans jobb felől és közéven.) Elnök: Kérdezem a t. Házat, méltóztatnak a földmívelésügyi miniszter úr válaszát tudomásul venni? (Igen!) A Ház a választ tudomásul veszi. Következik Vajna Gábor képviselő úr interpellációja a belügyminiszter úrhoz. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék annak szövegét felolvasni. vitéz Miskolczy Hugó jegyző (olvassa): »Inpelláció a m kir. belügyminiszter úrhoz, Budapest székesfőváros közigazgatásánál alkalmazásban lévő zsidó vagy zsidó érdekeltségű köztisztviselők tárgyában. Van-e tudomása a belügyminiszter úrnak arról, hogy Budapest^ székesfőváros közigazeratásában vezető tisztviselők közt is sok a zsidó, kitért zsidó és zsidó köztisztviselő, akik önálló előadói minőségben ténykednek? Hajlandó-e a belügyminiszter úr odahatni, hoerv legalább az immár II. zsidótörvény^ megfelelő rendelkezései a székesfőváros tisztikarában is érvényesüljenek? Hajlandó-e a belügyminiszter ezen túlmenően is lehetetlenné^ tenni azt, hosry a székesfővárosnak nemzeü szempontból annyira nagyfontosságú ügyintézése és ezen keresztül élete zsidómentes nemzeti érdekek gócpontja ne lehessen?« Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Vajna Gábor: T. Ház! Abban, hogy 1918 október 31-e a^ nemzetközi szabadkőművességnek sikerült és Magyarország sírba tétetett, nagy része volt a budapesti és általában a magyarországi szabadkőműves páholyoknak. Az 1867-es kiegyezés utáni időktől 1914-ig, illetőleg 1918-ig összesen 121 szabadkőműves páholy alakult Magyarországon; ezeknek majdnem a fele Budapesten székelt. A kis keresztény Budapestből 1867-től 1918-ig zsidó szellemű, zsidó ülése 19^0 november 20-án, szerdán. irányítású bűnös Budapest lett. (Ügy van! a szélsőbaloldalon.) A szabadkőműves vezetés alá került főváros egymás után alkalmazta zsidó tisztviselőit a legfelsőbb vezető állásokban is. A fővárosnál és a főváros üzemeinél hosszú időn keresztül más, mint szabadkőműves, jóformán nem is jutott álláshoz, kenyérhez. Ennek a következménye az volt, t. Ház, hogy a fővárosi tanítóság 80%-a szabadkőműves volt a világháború előtt. Az erkölcsi, szellemi nevelésnek az alapja a tanító, az iskola. Amilyen első nevelést kap a serdülő gyermek, olyan lesz később az élete további során. Egy elindított nevelést más irányba terelni később már nagyon nehéz. Éppen ezért rendkívül fontos volt az erkölcsi rombolás, pusztítás, hogy azután ; a zsidó kézbe vett sajtó a háborúellenes uszítást tovább folytathassa, itt zöld káderek születhessenek és Budapest 1918 október 31-én a vörös forradalmat ünnepelhesse. Az utána következett vörös mámorból jött az úgynevezett keresztény éra, a keresztény felébredés, a bűnös Budapest ostorozása papíron, az élet valósága azonban mást mutatott. A zsidó vezetőséget a fővárostól, a főváros intézményeitől csak lassacskán kezdték eltávolítani és ez a szabadkőműves szellem, sajnos, még ma is ott ül a főváros bizonyos hivatalaiban, ott ül a közüzemek egy részében. T. Ház! Minthogy egy ország fővárosának a hangulata bizonyos fokig irányadó és mérvadó az ország hangulatára, — hiszen itt hangzott el annak idején, hogy »Nem akarok katonát látni!« és ennek nyomán összeomlottak veretlen magyar csapatok és hadosztályok, — éppen azért nem szabad az ország fővárosának még tovább vinnie ezt a zsidó szellemet, nem szabad itt ilyen irányban további támogatásokat osztogatni jobbról-balról es nem szabad odáig jutnunk, hogy a zsidóság a főváros vezetésében újból nagyobb erőre tudjon kapni. Legyen szabad itt a következő adatokat ismertetnem. Nem tudom az egész listát felolvasni. A Budapest székesfővárosi statisztikai lexikonból veszem az adatokat. A legfrissebb kiadás szerint 1940-ben a főváros Összlakossága 1,060.431 fő, ebből zsidó 201.069 fő, vagyis az összlakosság 20%-a. Ezek közül 16.289 zsidó iparos és kereskedő van, akik közül 3470, vagyis több mint az egyharmada a VII. kerületben lakik. A VII. kerületnek 137.521 lakosa van, akik közül 55.600 zsidó felekezetű, vagyis a VII. kerület összlakosságának 41%-a zsidó. Dr. Lengyel Mihály tanácsjegyző elöljáróhelyettes a yíl. kerületben, azonkívül teljhatalmú bizonyítvány-aláíró és egyesületi előadó. A nagy Miklós Klein Andornak, az Est-királynak uz unokaöccse vagy valami közeli rokona. A feloszlatott országos cionista szövetségnek hatósági biztosa. Megjegyzendő, hogy a V.U. kerületben a Dohány-utcai zsinagógán kívül a zsidó hitközségnek van több különféle kulturális és jóléti szervezete. Ezeknek a jóléti egyesületeknek az előadója. Itt van továbbá a II. kerületi elöljáróságon dr. Hahn Sándor tanácsjegyző^ a népjóléti ügyeknek az előadója. A »természetbarátok« néven ismert szociáldemokrata egyesület ifjúsági mozgalmának vezetője. Többizben volt már künn »Barátság!« felkiáltással a budai hegyekben, amiről különben a rendőrség tudna közelebbi adatokat mondani. Salamon tanácsnok úrral együtt, aki különben keresztény ember, a rákosi hősi temetőben a hősi ünnepségek-