Képviselőházi napló, 1939. VIII. kötet • 1940. november 20. - 1940. december 3.

Olalszámok - 1939-VIII-671

Az országgyűlés képviselőházának 156. Elnök: Felteszem a kérdést, méltóztatnak e az államtitkár úrnak a vallás- és közoktatásügyi miniszter űr nevében adott válaszát tudomásul venni? (Igen!) A Ház a választ tudomá sul vette. ^Következik «rőf Festetics Domonkos képviselő úr interpellációja a földmívelésügyi unniszter úrhoz. Kérem a jegyző urat, szívesked jék az interpelláció szövegét felolvasni. Megay Károly jegyző (olvassa): »Interpolláció a m. kii*, tföldhiívelésügyi miniszter úrhoz az ország fa ellátása ügyében. Van-e tudomása a miniszter úrnak a fa ellátás terén előforduló nehézségekről? Gróf Fes teties Domonkos s. k.« Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Gr. Festetics Domonkos: T. Ház! (Halljuk! Halljuk!) A legutóbbi idők egyik kétségtelenül legégetőbb kérdése a faellátás, amely körül mind a fővárosban, mind a vidéken bizony nagy nehézségek mutatkoznak. Ezeknek a nehézségeknek a csíráját még az 1939. évben ta lálhatjuk meg, amikor sok rendelkezés történt ebben az ügyben és a isok idevonatkozó zavaros intézkedést bizony a céltudatosságnak, szervezettségnek és a határozott gyors intézkedésnek a hiánya jellemezte. Az elmúlt esztendő szo morú tapasztalatain okulva, módunk lett volna legalább ebben az esztendőben megtenni bizonyos preventív intézkedéseket, hogy most, s majd a tél idején ne legyenek nehézségek a faellátás körül. Szerintem azonban ezt a túlzott bürokrácia szintén megakadályozta. (Rapcsányi László: Meg a kirakat-rendelkezések!) A külkereskedelmi hivatal, az anyaggazdálkodási hivatal, az árkormánybiztosság, a földmívelésügyi minisztérium s a többi sok mindenféle hivatal és hatóság olyan útvesztőbe vitte azokat, akik ezzel a kérdéssel foglalkoztak, hogy mire megtalálták az illetékes szervet, hosszú hetekbe és hónapokba került és mire azt hitték, hogy megtalálták, a végén az a szerv megállapította, bogy nem ő az illetékes, hanem egy másik hivatal. T. Ház! A kereskedők nagyon nagy dilemma előtt állottak, amikor meg akarták kezdeni a kereskedelem lebonyolítását. A kiskereskedőnek ez könnyebben ment, mert beadta iparengedélyét, elment az alispáni hivatalba, megkapta az engedélyt, elment az iparható-iágokhoz és megkezdhette az üzletet; a kiskereskedelem tehát megindult, de n fanagykereskedőkkel nagy baj volt. Felírtam magamnak azt az utat, amelyet egy nagykereskedőnek meg kellett tennie, amíg kereskedelmet bonyolíthatott le, mert fejben nehéz megtartani: először is az elsőfokú iparhatóság határozott, az elsőfokú iparhatóság a kérvényt az alispánhoz továbbította javaslattal, a nagykereskedő már azt hitte, hogy jó helyen van a kérvény. De tovább kellett menni a kérvénynek az alispántól a kereskedelmi és iparkamarához, az ismét egy záradékkal látta el és innen a külkereskedelmi hivatalba ment, a külkereskedelmi hivatalban ismét véleményezést kapott az az akta, innen visszament az elsőfokú iparhatósághoz, ott újból észrevételeket tesznek, innen visszamegy a külkereskedelmi hivatalba, a külkereskedelmi hivatal azután felküldi a miniszter úrhoz, aki véglegesei! dönt. (Rapcsányi László: De fa még miódíg nincs!) A rendelet megjelent, de akkor még uem kerültünk ki az útvesztőből, abban még benne vagyunk, mert a miniszter úr a mai napig még egy fauagykereskedöt sem jelölt ki. A faszállítás terén tehát magától értetődő ülése 19 W november '20-án, szerdán. 671 nehézségek vannak. Az intézkedések — legyünk őszinték •— nehézkesek, megkésve érkeznek és ami a legrettenetesebb volt a fatermelők részére, ami a szállítást is mindenesetre akadá lyozta, az, hogy például ebben az esztendőben május közepétől június hatodikáig egyáltalában nem volt megállapítva a fa ára és így senki sem akart fát eladni, mert senki sem akarta magát bezáratni. A friss fa árkülönbözete szintén megszűnt április 15-én, a rendelkezés pedig szintén június 6-án jött. Ez a termelő részére rendkívül megnehezítette a fa eladását. De itt van a szerfa kérdése. Minden gazda tudja, hogy a szerfát már áprilisban, májusban el kell adni, mert ha nyáron kint marad az erdőben, megfülled, elromlik, használhatatlan lesz. A szerfára vonatkozólag egyáltalában nem történt idejében semmiféle intézkedés. Szeptemberben jött meg a rendelet, amely kimondta, hogy mennyiért és hogyan lehet eladni, amikor az a fa már megfülledt és megromlott. Mi a kérdés megoldásai Szakembereket kell odaállítani, akik ezekkel a kérdésekkel tisztában vannak és tudják, hogyan kell a kérdéseket megoldani, mert különben mérhetetlen károk származnak nemcsak a termelőre, hanem a fogyasztóra is. A cél — azt hiszem — a múltban és a jelenben is a zavartalan ellátás, (Ügy van! Ügy * van!) Ezt csak akkor lehet megcsinálni, ha a rendeletek precízek és rövidek. Bátor vagyok azt a kérdést felvetni, hogy a legjobban tenné az igen t. miniszter úr, ha kormánybiztost állí tana a faügyek élére, aki korlátlan hatalommal intézné az egész országban a faellátás kérdését. (Rapcsányi László: Lassankint mindenhova kormánybiztos kell!) T. Ház! Figyelmeztetnem kell a földmívelésügyi minisztériumot, hogy a faszállítás ide.ie áprilistól júliusig terjed, tehát mindent el kell követni, hogy ez az idő betartassák. Itt van a kifogás, azt fogják mondani, — előre megmondom — hogy a nagy be vonul tatások, a lóhiány, a fuvarhiány miatt nem lehetett a fuvarokat kellőkép beállítani. (Egy hang a ssélsőbaloldálon: Most pedig a rossz utak <az okai!) Áprilisban, májusban, júniusban azok a lovak még mind ott voltak a nagyvárosokban, mind az erdők közelében voltak. Ilyen esetben a honvédelmi Mncstár nyugodtan megtehette volna, hogy azokat a lovakat kiacHák már csak azért is, hosry a szomszéd erdőkből bevontassák a fát, JÓI járt volna ä kincstár is, jól iárt volna a termelő is. Lehetetlen dolog, hogy Kaposvár, amely egyenesen körül van véve erdőkkel, a legsúlyosabb fahiánnyal küzd. Lehet, hogy a fahiány egy csekély oka az is, hogy sokszor nem elég szakember van benn az intéző szervnél- de itt nag'yon sok a keresztény szakember, aki érti a fakereskedelmet, tudja, hogyan kell kezelni. Éppen ezért kérem a miniszter urat, hogy elsősorban csak szakemberek kaphassanak engedélyeket, nem azok, akik jó összeköttetésekkel rendelkeznek, vagy a konjuntúrát ki akarják használni. (Ügy van! Ügy van!) Megdöbbenéssel láttam a múltkor, amikor bementem a földmívelésügyi minisztériumba éppen ilyen faügyben, — egy táblát, amelyre rá van írva: faügyekben hetenként ^sak két napon, kedden és pénteken fogadnak. Ez az oka az óriási tülekedésnek, egyik ember legázolja a másikat. Ilyen nehéz, sorsdöntő napokban azt hiszem, nem lehet a legfontosabb ügyet két nap • alatt elintézni és ha itt már foglalkozunk ka100*