Képviselőházi napló, 1939. VIII. kötet • 1940. november 20. - 1940. december 3.

Olalszámok - 1939-VIII-1161

Az országgyűlés képviselőházának 166. pen a nemzet mai politikai és földrajzi fejlődése erőgyűjtésre kötelezi ezt az egész nemzedéket abból a célból, hogy fennállásunkat az Árpádok politikai gondolatának fogalmazásában újra visszanyerhessük. Mindez arra kötelezi a Kárpátok medencéiében élő magyar társadalmat, hogy a medence szélein elhelyezkedő idegen elemek felett újra megszerezze a hatalmat. Ezt azonban csak becsületes nemzetiségi politikával és olyan szociális intézkedésekkel, olyan gazdasági és kulturális rendszerrel lehet elérni, amelynek kifelé sajátos, erős magnetikus vonzóereje van. Éppen ezért nem tudunk egyetérteni a kormánynak azzal a megnyilatkozásával, amely az egyik népcsoportnak több jogot kivan biztosítani, mint a másiknak. Ez nem helyes politika, mert ha az egyiknek többet adunk, akkor a többi állandó elégedetlenségben fog élni és mindig azt a többet fogja ki van ni. Vagy adjunk egyformán mindegyiknek vagy ne adjunk egyiknek sem semmit, de semmi esetre se dobjunk a nemzetiségek közé tuzesóvát, amely megbolygathatná az egész nemzet együttélését, szolidaritását Véráidozatot egyaránt hozott mindegyik, tehát kell, hogy egyenlő elbánásban részesüljenek. IIgyancsak ellene vagyunk a területi autonómiának is. Láttunk ilyenfajta megnyilatkozásokat éppen a benyújtott kárpátaljai vajdasági törvényjavaslattal kapcsolatban, amelyet azóta már visszavontak, (ß. Szabó István: Nincs visszavonva!) Nincs még visszavonva? De az új ülésszak alkalmával megint be kell terjeszteni. Mondom, ellene vagyunk az ilyen területi autonómiának, mert ha mit tudom ón, trianoni alapon vagy ahogyan a miniszterelnök úr indokolta, párizsi alapon kívánunk biztosítani a kárpátaljai területnek területi autonómiát, akkor a bácskai és a tolnai németség is kívánhat területi autonómiát, sőt a békéscsabai és a többi szlovákok is. Ez megtépázása a szentistváni palástnak. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) A Hubay—Vágóféle törvényjavaslat nem akait területi autonómiát biztosítani, (vitéz Lipesey Márton: Ne állítson már ilyet! — Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Nem ért hozzá!) hanem csak gazdasági és kulturális autonómiát akart biztosítani a nemzetiségeknek. Ez a nemzet küldetést végez ezen a helyen, mert a Kárpátok medencéjében összeverődött sok népelem kristályosodási központja a magyar. Csak a magyar élet, az átfogó erejű magyar gondolat tudja kultúrtényezővé átalakítani ezt a sokféleséget, mert csak a magyar rendelkezik gazdasági, kulturális javakkal, szellemi és katonai erényekkel, vonzó erővel és tulajdonságokkal, szervezőképességgel és vezetői rátermettséggel. Ennek a feladatnak a betöltésére azonban csak a mainál sokkal magasabbfokú nemzeti szolidaritás alkalmas. Éppen ennek hiánya a mai r kormányzat legnagyobb mulasztása. A gyűléstilalom, a szólásszabadság korlátozása^ a nagymértékben elfogult cenzúra, a pártérdek szerint irányított közvélemény, a jóhiszeműség kétségbevonása minden aggodalom feltárásánál, az a nagy társadalmi szakadék, amely az egyik részen a milliók nyomorúságából, a másik részen néhány ezer dőzsölőnek a jó merániakéhoz hasonló jólétéből keletkezett, amelynek előidézői nem látnak középosztályt, amelynek megteremtéséért Caius és Tiberius Gracchus is életét áldozta a rómaiaknál, a földbirtokrendezés elodázása, a zsidókérdés és az összeférhetienség meg nem oldása és a ülése 1940. december 3-án, kedden, 1161 még ma is fennálló álláshalmozás, a rettenetes protekciós rendszer, valamint a

4 címkórság nem teszi lehetővé, hogy kifejlődjék a nagy nemzeti s.zolidarítás. T. Ház! A nemzet nem állapot, — amint mondottam már egyszer — hanem örökös folyamat, a nemzet él, a nemzet szerves lény, annak fejlődnie kell. Ezért van szükség arra, J hogy ezt a fejlődő nemzetei cvigyük a teljes J szolidaritáshoz, ahol nem lesznek már pártérdekek, nem lesz ez a liberális pártrendszer, lutnem egyetlienegy dolgozó nemzsr, amelyncK minden egy^s tagja minden erejével a í'e.ilői'titst iparkodik biztosítani, Mondjuk, hogy elfogadom a túlsó oldal megjegyzéseit, hogy ez mind nem igaz, hogy ez mind nincs, hogy itt megoldották a zsidókérdést, hogy itt nines társadalmi szakadék, stb. De ehhez nagyon sok jóakarat kell. Mondjuk, hogy ez nincs, de akkor éppen egy olyan területre kell rámutatnom, amellyel nem igen foglalkoztak és amelyen a legnagyobb a mulasztás. Ez a kultúrpolitikánk területe, különösen az egyik területe, amellyel ebben a Házban keveset foglalkoztak és ez a magyar művészet, különösen pedig a magyar képzőművészet helyzete. Hála Istennek, immár megszűnt körülöttünk a szabadelvűség, a profit-kapitalizmus, a feudális világ és líj eszme fejlődött világot átformáló energiává. Az olasz és német nemzeti és szocialista forradalmak Európát átalakító ereje és új világnézete nemesali politikai, hanem szellemi, kulturális téren is óriási változásoknak tette ki egész földrészünket. Politikai, gazdasági vonatkozásokban minden körülmények között sürgősen újjá kell válnunk, szellemi téren is kapcsolódnunk kell a nagy életközösséghez, amely hasonulás lényegileg a szentistváni gondolat helyes értelmezése. Hiszen a magyarság már régen eltűnt volna a föld színéről, ha a nyugati nagy kulturális és politikai áramlatoknak gátat vetve minden eszmei közüsséget megtagadott volna környezetével. Nagy életfilozófiai igazság az alkalmazkodás törvénye, amely végső célként a nagy kiegyenlítődést keresi. Ez az eszmeáramlás mindig megvolt a történelmi évezredekben, évszázadokban, és a legerősebben mindig nyugatról hatott napkelet felé, bár hatott északról dél felé, sőt keletről nyugatra is. De mégis — mondom — mindig nyugatról jött a legerősebb hatás s ezeknek az új eszmeáramlatoknak ma is ki vagyunk szolgáltatva. Bele kell illeszkednünk ezekbe az eszmeáramlatokba, tanulnunk kell ibelőlük és fel kell használnunk mindazt a sok szépet, jót. amit Varga miniszter űr most tapasztalt Olaszországban, ami szebbé, jobbá, emberibbé teszi az életet itt a Kárpátok medencéjében. Természetes, hogy nem elégséges az, ha csak a materiális értékeket tartiuk szem előtt, mert a materialista filozófia meghalt, a test és a lélek eery; egvik sem lehet meg a másik nélkül és azok a nének, amelyek csak a rideg materiális javak után vptik magukat, meg fognak halni, mert meg kell halni nk. ha meg nem szólal a lélek nemzeti kultúrájukon keresztül. A nemzeti lélek pedig a legtökéletesebben és legszebben mindig az irodalomban, a művészetben, a muzsikában és a népművészetben eseng. Ázsiából jött nomád-nép vagyunk. Sokat vándoroltunk, mert Attila örökét akartuk elfosrlalni itt a Kárpátok medencéjében és vándorlásunk során sok más néppel találkoztunk. A magyar lélek a találkozás pillanatában az