Képviselőházi napló, 1939. VIII. kötet • 1940. november 20. - 1940. december 3.

Olalszámok - 1939-VIII-1148

1148 Az országgyűlés képviselőházának 16Ő. ülése 19W. december 3-án, kedden. ezeknek a tenyésztőknek meg kell kapniok az állataikért azt az ellenértéket, amelyet megkapnak a nagybirtokok vagy pedig a mai viszonyok között a katonatisztek az értékesítés során. Ma még hihetetlennek látszik az, hogy például a lóegykéz a kisgazdák lovaiért átlagosan 700 pengőt fizet, a nagybirtokosok és a ka^ tonatisztek lovaiért pedig egészen 2600 pengőig terjedő árat. Meg kell állapítanom azt, hogy sok esetben ezek is éppen a kisgazdák által tenyésztett anyagot adják tovább. Ha már valami csiszolás történt az anyagon, akkor meg tudom érteni, hogy 200—300 pengővel többet kapjon az illető, de hogy ilyen nagyobb burkolt formájú, rejtett jövedelmeket kapjanak, azt a legérthetetlenebbnek tartom. T. Ház! Visszatérek a szakoktatás fejleszagUAUiixi íiiuveiju. JLIK^IÍV. UCI.VCU tx, SÍUIU, « gí **• möles, a másik helyen a szarvai marhatenyésztés, ismét máshol a vesszőtermelés, a háziipar fejlesztése vagy a baromfitenyésztés célszerű. Meg kell azonban állapítanom azt, t. Ház, hogy ez esak szaktudással és pénzzel végezhető. Ilyen alátámasztás nélkül ezeket a művelési ágazatokat kellően kimunkálni nem lehet, mert abból a közönyből vagy hogy úgy mondjam, tespedésből, amelyben ma a kisgazdatársadalom egy része él és akaratlanul is benne él, nem képes addig kilábolni, amíg hitellel alá nem támasztjuk. Hitel révén ezekből a kisgazdaságokból lennének azok az életképes gazdaságok, amelyek azután a munkásoknak is munkalehetőséget tudnak nyújtani. Szólni kívánok még arról a sokat hangoztatott földreformról vagy telepítésről, amelyet olyan szenvedélyesen szoktak itt egyes képviselőtársaim megemlíteni. A miniszter úrtól csak azt kérem, hogy a lehetőséghez mérten minél előbb hajtsa azt végre, ne kímélje se a mamutbirtokot, se a rosszul kezelt nagybirtokokat, de legkevésbbé a zsidó birtokokat De ugyanakkor azt is kérem, hogy a termelés folytonosságára való tekintettel a kisbirtokkal szemben is ugyanilyen értelemben járjon el, ha rosszul művelik, mert aki a földdel visszaél vagy azzal kontárkodik, az ;iem érdemű meg, hogy 24 óráig^ is a magáénak mondhasson egy barázdát 18. Minthogy a telepítés helyes végrehajtásától is sok eredményt várunk, három szempontra kívánom a miniszter úr figyelmét felhívni. Az első az, hogy a földeket a község közvetlen közelében adjak, hiszen szomorú tapasztalatom maradt az 1922-es földosztás végrehajtásáról, amikor is például Adony községben a fámtól 10—15 kilométer távolságban adták a fold reformföldeket olyan hihetetlen távolságban, ahol a termelés folytonosságát nem lehet biztosítani. Ennek folytán a földhözjutottak 60 százaléka hagyta már ott a földet, viszont az a 49 százalék, akiknek még birtokukban van a fold. azóta sem vittek egy kocsi trágyát sem arra a területre, mert hiszen lehetetlen is az, hogy egy kisember 10—15 kilométer távolságra hordhassa el a trágyát. (Igás! Ügy van! a bal- és a szelsobaloldalon.) Az eredmény pedig az, hogy a megmaradt földeknek egy része ma mar csak üszköt terem, mert minden évben csak tengerivel vetik be, így tehát mondom nagyreszben csak üszköt terem. (Meskó Zoltán: Azért adtak, hogy ne tudják megtartani! Tendencia volt mar az odaadásban!) A másik pedig az, hogy a vidék talajviszonyaihoz mérten, a föld minősegéhez képest adassanak a földek, mert hiszen tudjuk, hogy vidékenként eltérő minőségűek a földek, az egyik helyen öt holdon ugyanannyit lehet előállítani, mint a másik helyen 10 holdon. E különbségek figyelembevételére, helyes megállapítására szintén szükség van. • A harmadik pedig az, hogy olcsó legyeii a föld, nehogy az új birtokosok azzal egy örökös terhet kapjanak a nyakukba, hanem hogy azon életképes gazdálkodást is tudjanak folytatni. (Helyeslés a jobboldalon.) Ez az utóbbi követelmény igen fontos, örömmel állapítom meg azt, hogy a folyó esztendőben történt földadások során például Adonyban a minisztérium kiküldöttje sem a napi árakat nem vette figyelembe, sem a kataszteri tiszta Jövedelmet, hanem az értéknek megfelelően a 60—70 filléres napiárakkal szemben 47 filléres árat állapított meg. Ez az igénylőket is a legteljesebb mértékben kielégítette é3 így a termelés is a legjobb eredménnyel fog tovább folyni ezeken az úgynevezett kis haszonbérleteken, amelyek eddig kisbirtokok voltak. Itt kell hogy választ adjak Matolcsy Mátyás képviselőtársamnak arra a megállapítására, amelyet múlt hó 26-án mondott beszédében tett, hogy még egyetlenegy házhelyét sem osztott ki a földmívelésügyi kormányzat ennek a törvénynek végrehajtása során. Igenis állítom, hogy az én községemben, Adonyban, már a múlt év őszén és ez év tavaszán 45 házhelyet osztott ki a földmívelésügyi kormányzat (Budinszky László: Óriási!) és 150 hold megmívelés alatt álló ingatlant adott át. A többit nem tudta átadni, mert a belvizek miatt nem lehetett. {Maróthy Károly: A zsidótörvény alapján?) Ha a zsidótörvény alapján nem is lehetett, ha ennek rendelkezései gátolják is ennek végrehajtását, más úton, például a telepítési törvény alapján, ahol lehetőség van rá, igenis házhelyet és földet osztanak ki. (Egy hang a ssélsőbaloldalon: Van rá lehetőség!) Legyen szabad ezzel a kérdéssel kapcsolat^ ban még a családvédelemre is röviden kitérnem. Ennek a telepítési törvénynek a végrehajtása során nagy mértékben látom a családvédelem szolgálatának lehetőségét. Mint a falu, a vidék gyermeke, lelki szemeim előtt mindig azokat a k'opottruhájú, bánatosarcú anyákat látom, akiknek a helyett, hogy szórakozást keresnének vagy az volna a gondjuk, hogy hol töltsék el a szabad idejüket, minden gondjuk az, hogy a gyermekeiknek honnan vegyék elő a ruházatot és az újabb és újabb darab kenyeret. Ezek a családanyák és családapák a nemzet szimbólumaként kell hogy álljanak előttünk, amikor családvédelemről beszélünk. Habár tudom, hogy ezt a családvédelmet a törvényben intézményesen biztosítani nem is lehet, de tudom azt is, hogy a törvény helyes végrehajtásával igenis nagy darab kényeret lehet a szegény családoknak juttatni, amivel megélhetésükön könnyítünk. T. Ház! Legyen szabad még a költségvetéssel kapcsolatban a kis kézművesiparosság érdekében elhangzott kívánságokhoz rövid pár szóval csatlakoznom. A legteljesebb mértékben osztozom előttem szólott t. képviselőtársaimnak kívánságaiban, akák szóvátették itt azoknak az öregségi járadék-, vagy nyugdíjkérdését, akik ezt a hasznos és a nemzet érdekében igazán nékülözhetetlen munkáit végzik. Mert hiszen ha a mezőgazdasági munkásoknak arról a kategóriájáról, amelynek két holdnál kevesebb vagyona van, az aggkori biztosítással kapcsolatban már törvényes intézkedés történt» hogy öreg napjaikra bizonyos fokú táinog-atást