Képviselőházi napló, 1939. VIII. kötet • 1940. november 20. - 1940. december 3.
Olalszámok - 1939-VIII-1145
Àz országgyűlés képviselőházának 165. ÍMosoíryi Kálmán: Pató Pál! — Szolíösi Jenő: Itt nincs vita, ez így van!) T. Ház! A túloldalon ülő képviselőtársaim és barátaim sokszor kérdezik tőlem, hogy mondjam meg egy-két szóval, miért nincs itt rendszerváltozás. Hát kérdem, lehet-e rendszerváltozásról beszélni egy országban addig, amíg a közgazdaság élén Chorinok, Kornfeldek, Weiszek, Aschnerek, Goldbergerek, Vidák, Wolfnerek állnak? (Ugy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Amíg a magyar közgazdaságban ezeknek irányító szerepük van, addig itt rendszerváltozásról beszélni nem lehet. (Ügy van! Ügy van! — Taps a szélsőbaloldalon. — Kajniss Ferenc: Megszabotálnak mindent, amit csak lehet! Ez természetes!) És lehet-e komoly rendszerváltozásról beszélni, — itt megint nem tiszteletreméltó urak ellen akarok támadást intézni, csak a rendszer ellen — amíg olyan nagy intézmények élén. mint a Közmunkatanács, az öntözési Hivatal, a Közigazgatási Bíróság, az Oti., a Mezőgazda- j sági Kamara, az Ipar- és Kereskedelmi Kamara j élen mind oly an urak állnak, akik az előző Beth- ! len-rendszert, a Bethlen-féle liberális rendszert j ugyanúgy dicsőítették és ugyanúgy exponál- i ták magukat abban a rendszerben. (Zaj.) Látja az ember a bizonyos rendszerváltó- ! zásnak, iránynak a nyomait, — talán a többség | akarata ellenére — hogy csak egy példát ragadjak ki — a következőkben. A Mezőgazdasági Kamara élén állott még ezelőtt két évvel a nemzetiszocialista Mecsér András s amikor az egy kicsit konzervatívebb fajvédő Farkas Ferencet akarták a kamara élére tenni, a végén az ókonzervatív gróf Khuen-Hederváry került a kamara élére. Továbbmegyek: a Német-Magyar Kereskedelmi Kamara előző elnökének helyére az Angol-Magyar Kereskedelmi Kamara elnöke került. Ilyen bizonyos irányváltozást tehát tényleg meg lehet állapítani. (Nagy László: Ilyen rendszerváltozás van! — Zaj.) De lehet-e rendszerváltozásról komolyan beszélni, amikor egy államban olyan sajtópolitika folyik, olyan sajtócenzura van, hogy a Népszavában, a szociáldemokráciának talán egész Kelet-Európában, sőt azt mondhatom az egyenlítőtől felfelé idáig az egyetlen lapjában ellenünk, jobboldaliak ellen, a jobboldali gondolat régi harcosai ellen számlálhatatlanul intézhetnek támadást olyanok, akik esetleg 1918ban másokat dicsőítettek; ugyanakkor nekünk még a nevünket is kihúzta sokszor a cenzúra, bizonyos sajtóorgánumokban még a nevünket sem engedi kiírni. Ez is rendszerváltozás. (Nagy László: Oláh György nevét nem szabad leírni, azt kihúzzák! — Ellenmondások jobbfelől. — Nagy László: Komolyan így van! Be tudjuk mutatni!) Elnök: Méltóztassék csendben lenni, képviselő úr, ezt már elmondotta Oláh képviselő úr. (Kóródy Tibor: Nagyon érdekes pedig!) Oláh György: Nagyon helyeseltem, amikor Kölcsey István, a kormánypárt alelnöke megintette a párt tagjait, hogy a szociáldemokrata képviselőnek tapsoltak. Ebben is nagyon szomorú és jellemző tünetet láttam, hogy amikor itt egy szociáldemokrata képviselő jobboldali férfiakat, jobboldali pártokat támadott, akkor a túloldal ösztönösen rögtön beletapsolt a beszédébe. (Szöllősi Jenő: Könnyen felejtenek! — vitéz Lipcsey Márton: Mondhat ő is valamikor igazat! Nem? — Abonyi Ferenc: De 1918-at nem lehet magyar embernek olyan könnyen elfelejtenie! — Szöllősi Jenő: Peyérnek tapsoltak! — vitéz Lipcsey Márton: Mi az, kedves uram? Én nem voltam itt! —- Zaj.) Van még két olyan kérdés, amit a legtöbbülése 1HÓ. december 3-án, kedden. I j if> szőr vetnek fel itt a túloldalról, velünk, a Ma? gyár Megújulás Pártjával szemben. Az egyik az az igen gyakori kérdés, hogy ha itt mi új pénzügyi politikáról, új világról beszélünk, miért nem gyakorolta, miért nem valósította meg vitéz Imrédy Béla ezt az új világot az ő pénzügy minisztersége és jegybank elnöksége alatt? Szemünkre vetik azután azt is, hogy a számtalan reformjavaslatot, amivel mi jövünk, miért nem valósította meg vitéz Imrédy Béla kormányzata? Én mind a két kérdésre igen egyszerűen, bátran és nyiltan felelni tudok. Amikor 1932-ben vitéz, Imrédy Bélát vitéz Gömbös Gyula meghívta a kormányába, akkor ő itt egy összeomlott gazdasági rendet talált, amely a Bethlen-rendszert maga alá temette. Itt az infláció veszélye fenyegetett, a gazdák ezrei jutottak teljes csődbe, itt a nyersanyaggazdálkodás akadozott, itt a túldimenzionált állami érdekeltségek egymásután s a csőd szélére kerültek ugyanúgy a szövetkezetek is. Mielőtt vitéz Imrédy Béla bármiféle reformhoz és újításhoz hozzáfoghatott volna, először el kellett takarítania ezeket a romokat és újjá kellett építenie a magyar gazdasági életet. Ez neki teljes mértékben sikerült, (Taps a szélsőbaloldalon,) becsületesen megérdemelte akkor a túloldalnak viharos helyeslését és tapsát, nagyon jól emlékszünk rá. Akkor két évi pénzügyminiszterség után, amikor a jegybank élére került, olyan állapotot talált a devizakérdések terén, hogy sokszor egy-két hétre való devizánk volt csak. Amikor pedig három év múlva eljött a Nemzeti Bankból, akkora nyersanyag-tartalékunk és deviza-tartalékunk volt, hogy hozzáfoghattunk a győri programm megvalósít áteához, hozzáfoghattunk a legnagyobb és a legkorszakalkotóbb magyar közgazdasági reformhoz. (Tetszés a szélsőbaloldalon.) Kérdezem a t. túloldalt, csinálhatott-e vitéz Imrédy Béla más gazdasági politikát akkor, amikor Magyarország még népszövetségi ellenőrzés alatt állott, amikor 1937 előtt még Németország sem folytatott más gazdasági politikát, amikor mi a mi devizaforgalmunk; kai, nyersanyagbevásárlásunkkal, de külföldi adósságainkkal — amelyeket szintén vitéz Imrédy Béla rendezett közmegnyugvásra (Ügy van! a szélsőbaloldalon.) — még egészen bele voltunk építve az akkor uralkodó európai liberális gazdasági rendbe? Kérdezem önöktől, csinálhatott-e Funk-féle, Wagemann-féle közgazdasági politikát Imrédy Béla Funk és Wagemann előtt, akik maguk is 1937-ben vették, át Németországban a gazdasági élet irányítását? És t. Ház, maga, a győri programúi, amelyet felszólítás nélkül dolgozott ki vitéz Imrédy Béla, több szempontból teljes újítást, úttörést jelentett a magyar közgazdaságban. Üttörést jelentett először azért, mert egy ezermilliós közgazdasági programúiból 600 milliót adóztatással vett be, úgyhogy a széles tömev gek, a szegény embereknek százezrei és milliói nem érezték meg, mert az 50.000 pengőn aluli vagyonokra semmiféle adót nem vetett ki. A túloldal a választások alatt igen-igen sokszor tapasztalta, hogy milyen büszkeséggel hivatkozhattunk rá: megcsináltuk a magyar honvédség felszerelését a nélkül, hogy a legszegényebb választók túlnyomó része abból egy krajcár terhet vállalt volna. De új volt ez a közgazdasági programm, mert úgy osztotta meg a terheket, — 60%-ot adóbevételek, 40%-ot kölcsön alakjában — hogy se az infláció, se a defláció veszélye ne fenyegessen. Es új volt ez a közgazdasági programm azért is ;
