Képviselőházi napló, 1939. VIII. kötet • 1940. november 20. - 1940. december 3.

Olalszámok - 1939-VIII-1137

Az országgyűlés képviselőházának 165. van egy másik kalendáriuma is, a zsidótör­vényről, amelyről ugyancsak azt fogja megál­lapítani, hogy ő már hónapokkal ezelőtt beje­lentette a harmadik zsidótörvényt, bejelentette azt, hogy a második zsidótörvényt ő rossznak tartja, zavarosnak tartja, ennek következtében kell egy egészen tiszta, ket-három szakaszból álló zsidótörvény, amely végre ezt a kérdést úgy oldja meg Magyarországon, hogy a harma­dik zsidótörvény után a tizenhatodik zsidótör­vényre ne legyen szükség. Ne csodálkozzék a miniszterelnök úr, hogy kalendáriumi bejegy­zése ellenére az ellenzék a harmadik zsidótör­vényt mégis csak sürgeti, mert ugyanúgy tör­ténhetik, mint ahogy a földreformtörvénnyel történt, amelyet benyújtottak, 1939 februárjá­ban mégegyszer benyújtottak 1939 októberé­ben, hogy nagy keservesen törvény legyen be­lőle. A zsidótörvénnyel nekünk nagyon kell siet­nünk; a zsidótörvény állítólag már készen van, a zsidótörvényt már be kellett volna nyújtani, hogy a felhatalmazási vita után nyomban elő lehessen venni. Meg , vagyok győződve róla, hogyha ez a zsidótörvény jó lesz, akkor egészen biztosan nagyon gyorsan megszavazza az or­szággyűlés, azonban most már olyan hangok hallatszanak, hogy ezt a harmadik zsidótör­vényt sohasem nyújtják be. Én ezt nem hiszem el, nem hihetem el, mert egy kormányzatot sem ismerhetek olyan bátornak, hogy ezt ne nyújtsa be, azonban erre tápot adni nem sza­bad azzal, hogy ennek a benyújtását annyira késleltetik. (Rajniss Ferenc: Az biztos, hogy a zsidók nagyon virgoncak!) A politikai kalendáriumból még csak egyet említek meg, az alkotmánymódosítási kalendá­riumot. Nagyon csodálkoznak egyesek, hogy az ellenzék nem követi itt is azt a módot, amit a miniszterelnök úr gondol, nevezetesen nem sür­geti az alkotmánymódosítást. A miniszterelnök úr is talán csodálkozni fog ezen, de meg kell értenie^ hogy nemcsak az ellenzék, de a kor­mánypárt sem sürgeti az alkotmánymódosítást, mert meg vagyok róla győződve, hogy mi és mindenki sok más reformot, íarv a földrefor­mot, az adóreformot, a családvédelmet, a népi reformokat sokkal, sokkal sürgősebbnek tart­juk, mint az alkotmánymódosítást. Azután van még egy: alkotmánymódosítást ezzel a parla­menttel, azt hiszem, még sem lehet keresztül erőszakolni. Amint Imrédy Béla képviselőtár­sam igen helyesen mondotta, alkotmánymódosí­tást^ csak úgv lehet elképzelni, ha direkt erre a célra összehívott alkotmánvozó országgyűlés fogja ezt az alkotmánymódosítást megtenni. Mi magunk is akarunk alkotnia nymódo«iítást. de természetesen az általunk elképzelt alkotmány­módosítás merőben ellenkezik azzal, amit a mi­niszterelnök úr elmondott, hiszen a miniszter­elnök úr ezt az alkotmánymódosítást, mint ahogy említette, cs^k egy új alkotmányozó or­szággyűléssel csinálhatná meg. amely szerin­tünk ^riem ülhet össze a mai választási tÖrvénv alapján, mert ez a választójogi törvény csak ar^a jó, hogy a legszélesebb néprétes*eket, köz­tük a nemzeti szocialista néprétegeket, elitsw a választójogtól. Uj választóiogi törvény kell tehát, nem hiszem azonlban, hoa*v ezt az in vá­lasztójogi törvényt a miniszterelnök úr. illetve a kormányzat ide tudia hozni. 1939 november 21-én azt mondotta a minisz­terelnök úr azzal a kérdéssel kapcsolatban, hogy a köztisztviselőknek joguk van-e sza­vazni vagy nincs, hogy ő már elég Öreg (Raj­niss Ferenc: Ez igaz! — Derültség a szélsőbal­ülése 1940. december 3-án, kedden. 1137 oldalon.) és elég őszinte ahhoz, hogy az igazat megmondhassa: azt mondotta, elég öreg ahhoz, hogy meg tudjon mást szokni, mint a nyilt szavazást, kijelentette, hogy a nyilt szavazás hive és azt mondta: én túl őszinte és túl ma­gyar vagyok ahhoz, hogy ezt ne mondjam meg. Egy ilyen miniszterelnöki őszinteség után hogyan tudjuk azonban elképzelni, hogy a túl­őszinte és Öreg miniszterelnöknek vannak eset­leg új, szociális gondolatai, hogy meg tudja érteni azt az új irányzatot, azt az új eszmét, amely Magyarországra is eljött már és Ma­gyarországot is hatalmába kell, hogy kerítse, mert ma már Európában csak egészen kis feu­dális szigetek vannak és Magyarország az egyetlen e kis feudális szigetek között is, amely ennyire lassan halad a szociális intézke­dések terén. Tudom, miért halad Magyarország ilyen lassan (Szöllősi Jenő: Mi is tudjuk!) az átalakulás felé: azért, mert a miniszterelnök úrnak van &gj másik, bölcs aranymondása: lassan járj, tovább érsz. Okos, bölcs mondás ez, de nem 1940-ben; a nyugodt békeidőben, talán a századfordulón még csak követni lehetett ezt a mondást, de t méltóztassék elképzelni, hova jutott volna Németország, ha ugyanezt a köz­mondást követi. Akkor talán ma Anglia csi­nálja meg az európai Egyesült Államokat az ő zsidó, liberális és plutokrata berendezkedé­seivel és nem Németország lenne az, amely a közmondás ellenére sietett és mindenben meg­előzte Angliát. Vagy nézzük meg a francia pél­dát: Franciaországban is a lassan járj tovább érsz politikáját űzték és hova jutottak. Ma már a lassan járj tovább érsz politikáját nem lehet űzni (Ügy van! a szélsőbaloldalon.) s ezért én a miniszterelnök úrnak nem tudok mást mondani, mint hogy e helyett egy másik köz­mondást kövessen: siess, hogy le ne késs! T. Ház! Fel kell hoznom még az összefér­hetleuség kérdését is; a miniszterelnök úrnak ! az összeférhetlenség kérdésében vallott^ állás­i pontjával sem tudok egyetérteni. (Rajniss Fe­renc: Széli József dinamitot csinál! ' Csuda, I hogy; fel nem robban!) Antal államtitkár úr — j sajnálom, hogy nincs itt — az igazságügy­| miniszter úr helyett válaszolva kijelentette, í hogy az összeférhetlenségi törvényjavaslatot ; a legsürgősebben a Ház elé kell hozni. Nagyon I jól tudom, hogy ha az összeférhetienségi tör­í vényjavaslat, amelynek előkészítésében Antal ! István államtitkár úr is résztvett, a Ház elé ! jött volna, abból igen gyorsan törvényt lehe­\ tett volna csinálni, hiszen az államtitkár úr az | összeférhetlenségi kérdésnek igen nagy isme­| rője, Parisban is előadást tartott erről a kér­| désről, nem hinném azonban, hogy a Ház bár­I mely tagjának véleményével megegyeznék az i a miniszterelnöki megállapítás, hogy az ösz­; szeférhetlenség kizárólag csak cselekedetekben • nyilvánul meg. (Szöllősi Jenő: Szörnyű meg­I állapítás!) T. Ház! Igaz, hogy az összeférhetlenség ! cselekedetekben is megnyilvánul, nem lehet ! azonban azt mondani, hogy: nem hozok össze­férhetlenségi törvényt, mert az összeférhetlen­, ség kizárólag cselekedetekben nyilvánul meg; 1 nem lehet ezt mondani azért, mert összeférhet ­1 lenségi törvénye minden parlamentáris kor­mányzásnak kell, hogy legyen és mindenki I érzi is, hogy erro szükség van, érzi maga a kor­! mányzat is, mert hiszen — megint csak kény­j telén vagyok felmutatni — a választások alatt i azt hirdette, hogy: »a kormányzat a közéleti | tisztaságért harcol«. A kormányzat tehát a J közéleti tisztaságért harcol, erre a harcra szük­ség van, ha pedig a harcra szükség van, akkor

Next

/
Thumbnails
Contents