Képviselőházi napló, 1939. VIII. kötet • 1940. november 20. - 1940. december 3.
Olalszámok - 1939-VIII-1134
1134 Az országgyűlés képviselőházának 165. ülése- 19 UÓ. december 3-án, kedden. — amikor minden román újra egyesül. Erre az egyesülésre joga van minden románnak. T. Ház! Ez a beszéd megrendezetten, a román, államvezető s felelős román államférfiak előtt hivatalos jellegű gyűlésen hangzott el olyan időben, amikor még alig száradt meg a tinta a románok által is kért és ünnepélyesen elfogadott bécsi döntés aláírt okmányán (Ugy van! Ugy van!) és ezen túl Románia csak néhány napja csatlakozott a háromhatalmi egyezményhez, amelyhez 'Magyarország elsőnek és Románia előtt csatlakozott, (vitéz Faragó Ede: Ez a hűség!) Dumitrasi után Colhona légionárius-parancsnok beszélt és fogadalmat tett, hogy a románság soha nem felejti el á szent határokat és az azokért folytatott harcot. Nem felejtettük^ el —• mondotta — Avram Jankü, Hóra, Kloska és Krisen vértanuságát, nem felejtjük el erdélyi harcainkat, valamint Marasestit és Marastit. Colhona légionárius parancsok az 1848-i gyászos román zendülés emlékeinek szenvedélyes felidézésével, a bécsi döntés szellemének tisztességes betartása helyett évszázados történelmi harcot hirdetett meg Magyarország ellen, harcot " kezdet és vég nélkül a faji gyűlölet alapján, harcot, amelyben minden magyar nemzedék bűnös és felelős szerintük Bukarestnek nemcsak kizárólag a bécsi döntésért, hanem a Hóra és Kloska lázadásának leveréséért is. (vitéz Faragó Ede: Felénk, magyarok felé akarják levezetni a testvérgyilkosságaikat 1} Az erdélyi harcokat, Mackensen dicső seregének győzelmét, s a magyar-német világháborús előnyomulást is a »cine mintye« szellemében idézgette és ígérte, hogy a románok azt soha el nem felejtik. Marasesti emlegetése az elválaszthatatlan német-magyar fegyvertények emlékére idézte fel a bosszú szellemét, Horia Sima helyettes miniszterelnök arról szavalt, hogy a régi gárda 1918 december 1-én ledöntött egy igazságtalan határt. (Felkiáltások a Jobb- és a baloldalon: Hallatlan!) A románság Horia Sima szerint számánál ós történelmi jogainál fogva tulajdonosa volt a földnek és joggal tette azt, amit 1918-ban megtett. Erdély nemzetünk bölcsője, kiáltotta a helyettes miniszterelnök, habár ezt a szenvedélyes mondást még a román történelem is megcáfolja. Kétségtelenül megállapítható, hogy Hcria Sima. beszéde is megsérti a bécsi döntésben foglalt román Ígéreteket. (Ügy van! Ügy van!) és egyenes izgatás a tengelyhatalmaik döntése ellen. Antoneseu tábornok, román államvezető beszédében december 1-ét a nemzeti fájdalom napjának nevezte, olyan napnak, amely a szent ihatárok vértanúinak napja, de egyben olyan nap is^ amely megnyitja a jövendő romám jogok útját. Antoneseu elismerte a román vétkeket, de kijelentette, hogy: »Nemzeti határainkért dolgoztam folyton. Meg akartam tenni értetek mindent«. —• mondotta — »ezért a jövőért utaztam Berlinbe és ; Rómába. Tiszta lélekkel mondhatom, hogy fájdalmaitok megértésre találtak«. (Váczy József; Ejha!) »Románia nincs egyedül, higyjetek és bizakodjatok. Mint katona és politikus nem beszélhetek bővebben, hallgatnom kell. Az igazság azonban k miénk lesz.« '.y'Z.l^. Ház! Antoneseu tábornok beszéde a katonai és politikai hallgatás titokzatos ürügye alatt ázt akarta elhitetni a Gyulafehérvárra összehívott légionistákkal.hogy a tengelyhatalmai talán yálapü; külön ígéretet tettek neki, . amelyről azonban egyelőre nem beszélhet. Az \ áiLam vezető román tábornok tehát a bécsi dönj lést valamilyen átmeneti intézkedésnek tünteti ! fel, (Felkiáltások: Hallatlan!) amely Románia ! javára rövidesen megváltozhatik és úgy be; szél. mintha ő már tudná, hogy ez hogyan és I miképpen történik, de nem mondhatja meg és ! ezért csak azt kiáltja: »Éljen a király, éljen • Románia és éljen az elkövetkezendő győzelem!« (Váczy József: Majd a fegyverek eldön; tik!) Ezekben a nehéz napokban minden maj gyár embernek joga van megkérdezni, hogy I kik akarják aratni ebben az anarchikus álla: pótban, a gyilkosságok sorozatában az elkö; vetkezendő győzelmet 1 ? (Ügy van! Ügy van! Elénk helyeslés és taps a Ház minden, oldalán.) Kérdés, kire kell érteni az elkövetkezendő vereséget, ha Gyulafehérváron december 1-én a roi mán nagygyűlésen kihirdetik előre a román i győzelmet? Antoneseu tábornok tehát antirevizionista I gyűlést tartott Gyulafehérváron, amely sem) miben sem különbözik a húsz esztendőn át tar: tott hasonló ünnepségektől, (Elénk felkiáltá; sok: Igaz! Ügy van!) bécsi döntés ide, bécsi | döntés oda. (Ügy van! Ügy van!) , Ezeket a gyulafehérvári beszédeket hami| sítatlan román stílusban vezeti be a Romania i Noua november 29-i cikke, amely azt állítja, | hogy: »a Bécsben megszabott mesterséges haI táron túl tovább tart a pokol. A magyarok à! írja a Romania Noua — ar XX. században felj élesztették a tatárbetörés borzalmasságát | (Elénk felkiáltások: Hallatlan!) az elrablott | területeken, (Korláth Endre: Aljasság!) f de j akármilyen tökéletes lenne a magyar vadállaj tiasság, ennek az eljárásnak csakis magára a ! magyar államra lehetnék súlyos következméI nyeL« (Élénk felkiáltások: Hallatlan! •*?..Nagy zaj) T. Ház! Elrabolt terület? A tatárbetöres borzalmai? Magyar vadállatiasság'? Az ember megdörzsöli a szemét, hogy megtudja ; ébren van-e vagypedig csak valami rosszat álmodik. (Ügy van! Ügy van!) Egy olyan országból süvítenek felénk ezek a hangok, ahol tucatjával mészárolják le a volt vezető embereket, (Váczy József: Vadállatiasan!) ahol kivégző osztagok fegyvertüze ropog az éjszakában, ahol elfehérednek vagy öngyilkosok lesznek a politikusok, ha egy legionáriusosztag belátogat hozzájuk, ahol, képtelen bűnökről az országvezető tábornok rántotta le a leplet, ahol senki sem hajthatja le nyugodtan álomra a fejét jós ahol kiraboltan üldözik ki az ezer év óta őslakó magvarokat. (Ügy van! Ügy van! *r Korláth Endre: Szégyen Európára!) T. Ház! A Buna Vestire gúnyosan kérdezi: »Országhatárok'? Az országhatárok ott vannak, ahol a románok őseinek sírjai őrzik azokat.« Hát ezen a jogon, a magyar sírok jogán a mi utunk nem hátrafelé, hanem előre vezet, (Ügy van! Ügy van! — Élénk helyesles és nagy taps a Ház minden oldalán.) az ősi Erdély "minden égtája felé. (Ügy van! Ügy van! — Élénk helyeslés és taps a Ház minden oldalán.) T. Ház! Végérvényesen tiltakozunk . az ellen, hogy a belső román felfordulás, jogbizonytalanság és forradalmi veszedelmek ellen Románia vezetői magyargyűlölet mérgét próbálják orvosságnak és ellenszernek felhasználni. (Ügy van! Ügy van! — Élénk helyeslés és taps a Ház minden oldalán. — vitéz Faragó Ede: Tisztán ez az!) Oroszor-
