Képviselőházi napló, 1939. VIII. kötet • 1940. november 20. - 1940. december 3.
Olalszámok - 1939-VIII-1120
1120 Az országgyűlés képviselőházának 164. ülése 1940. december 2-ÖM, hétfőn. ból felolvasott beszédcitátumait illeti, ez is a politikai konzekvencia körébe tartozik, amely mindenesetre alkalmas azután arra, hogy ha nem tartjuk be, akkor megrendítsük azoknak az embereknek a hitét, akik ide az Országházára és a parlament képviselőire úgy néznek fel, mint akik irányítólag volnának kötelesek és hivatottak is hatni az ő politikai tevékenységtik folytatásában és gondolkozásuk kialakulásában. (Ügy van! Ügy van! jobbfelől.) Nagyon komolyan hajlandó vagyok egyetérteni t. képviselőtársaimmal abban, amit a végrehajtásra vonatkozóan mondott, mert kétségtelen és igaz az, hogy minden törvény anynyit ér, amennyit és ahogyan abból végrehajtanak. Itt azonban kénytelen vagyok azt mondani^ hogy nem is a rendszerben, mégkeyésbbé a törvényekben van a hiba, hanem inkább az emberekben. A magam részéről ezt sokszor úgy szoktam mondani, hogy csodálatos különbséget látok a régebbi és sok mai ember között. És itt a magam szűkebb környezetéről beszélek. Az ő viselkedésüket azzal szoktam ostorozni, hogy nagy különbség van köztünk nemcsak politikai felfogásban, hanem abban is, hogy én magam, aki kötelességemet mindig száz százalékig igyekeztem teljesíteni, azt latom, hogy a hangos fiatal emberek között ma sokan vannak olyanok, akik lusták, hanyagok és felületesek. (Ügy van! Ügy van! jobbfelől.) Ezt a lustaságot, hanyagságot és felületességet tapasztaljuk sokszor a végrehajtásban és el kell ismernünk, hogy bármilyen rendszer volna is uralmon, a végrehajtásban akkor is volna hiba azoknak az embereknek részéről, akik lustáknak, hanyagoknak és felületeseknek bizonyulnak. (Ügy van! Ügy van! jobbfelől.) Ebhez a súlyos megállapításhoz tartozik még az is, hogy lelkiismeretlen ember is van és amikor bent ül egy pozícióban, akkor nem törődik em bertársaival. Gyakran megtörténik, hogy pozícióban lévő emberek is azt hiszik, hogy a nagy tömegek, vannak ő értük és nem ők vannak a közönségért. (Üpy van! Ügy van!) Erről sem pártunk, sem semmiféle kormányzati politika nem tehet és ez nem annyira a bizalomnak, mint inkább a nevelésnek, a nemzetnevelésnek a kérdése, amiről t. képviselőtársam szintén mondott olyasmit, amit hajlandó vagyok elismerni. , . , ri Hajlandó vagyok elismerni azt is, amit o az új elit kitermelésére és az áldozatvállalásra vonatkozóan mondott. Magam is az első, úgjjnevezett szűzbeszédemben, amikor a reformokról volt szó, bizonyos földbirtokpolitikai kérdésekkel kapcsolatosan, azt mondottam, hogy reformokat csak akkor tudunk megvalósítani, ha azokért az áldozatokat is vállaljuk, mert áldozatok vállalása nélkül reformot megvalósítani nem lehet és minél nagyobb áldozatot vállalunk, annál jobban szolgáljuk a reform ügyét. (Helyeslés a jobboldalon és a szélsőbaloldalon.) Éajniss t. képviselőtársam megemlékezett legutóbbi beszédében arról, hogy hány hónapig volt kényszermunkatáborban. (Rajniss Ferenc: Együtt voltunk, tudni kell!) hányszor dolgozott forró napsütésben és 40 fokos hidegben. Merem állítani, igen t. képviselőtársam, hogy mind a ketten ugyanabban a kényszermunkatáborban, fogolytáborban szereztük életszemléletünket. Együtt voltunk mind a ketten halálraítélve, (Rajniss Ferenc: Ügy-van!) szuronyos őr fedezete mellett végeztük el azokat a feladatokat és munkákat, amelyeket az a szuronyos őr kiszabott számunkra egy ebédként odadobott félkaréj kenyérért, amelyet, ha leejtettünk, : az- utca porából voltunk kénytelenek felemelni. Rendkívül nehéz és sanyarú sors volt ez t. képviselőtársam részére és az én részemre és mind a hetvenötünk .. részére, akik akkor ott voltunk, — de merem állítani, hogy minden rossznak van egy jó oldala, mert, ott olyan életszemléletet szereztünk, amelynek a mai időkben, ezekben a szociális levegőjű időkben mindenesetre hasznát tudjuk venni és re-* mélem, hogy hasznát is tudtam venni és hasznát is fogom venni politikai életemben a jövőre vonatkozólag "is. Mindennek dacára előttem szólott t. képviselőtársam és közöttem à végkonklúzióiban mégis különbség van, amennyiben ő végkocaklúziójában a kormány iránti ' bizalmát nem tudta kifejezésre juttatni, én pedig a magam részéről ezt igenis kifejezésre kell hogy juttas- * siam, mert abban a hatalmas állami költségvetésben, abban a több mint kétmilliárdosszámoszlopban mérhetetlen nagy erőfeszítést látok a széles néprétegek irányában, kétségtelenül nagyobb gondoskodást, nagyobb szociális fejlődést, mint az eddigi kormányzatok' alatt volt. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon,) Es ha figyelembe veszem azokat a mérhetetlen nagy' hadügyi kiadásokat, amelyeknek kétségtelenül eredménye volt az, hogy újabb területekkel gazdagodhatott az ország, akkor be kell látnom azt, hogy nem juthatott szociális kérdések megvalósítására nagyobb erőfeszítés, ' de viszont megvan a lehetőségem, hogy bizalmamat megadjam abban a tekintetben^ hogy ' ezek a szociális gondoskodások a jövőben még nagyobbak lesznek és a szélesebb néptömegekre vonatkozólag még inkább előnyösen fognak' hatni. ^Bizalmamat fokozza az az érzésem, hogy a politikai élet nem siklik ki a megrázkódtatások vágányára, ami ilyen nehéz háborús időben, mint amilyenben az egész világ-él, ez sokszorosan veszélyes lenne nemcsak ránk, hanem még a baráti államok biztonságára is. Elismerem azt, szükséges a parlamentáris életben, hogy kritika hangozzék el, szükséges az,; hogy legyen egy ellenzék, amely felhívja a kormányzat és a kormányzópárt figyelmét olyan kérdésekre, amelyek megoldása esetleg ' lassabban megy, amelyeknek megvalósítása talán a kormányzat figyelmét elkerülte. I>è hangsúlyoznom kell, hogy mindén alkalom-* mai tárgyilagos kritikát kérünk, (Ügy vant Ügy van! a jobboldalcw.) hangoztatnom kell, hogy olyan kritikát kérünk, amelynek alapja az építő politika és nem a megrázkódtató politika. Mert az, ami most ezekben a napokban folyik keleti határainkon túl, igazán intő példa lehet a t. Ház minden egyes tagja részére, hogy meddig menien az ő óhajainak, vádjainak hangoztatásában és hogy hol mondja el azokat. Kétségtelen, hogy a háborús gazdálkodás folytán előálló korlátozások általánosságban és különösen a kevésbbé fegyelmezett emberekre - nyugtalanítólag hatnak és ha azokat az általános nyugtalanságokat, amelyek a korlátozások folytán állának elő, m égmesterségesen kiélezzük és szítjuk, (Ügy van! jobbfelől.) akkor olyan útra terelődhet a hangulat, amelynek a végét senki sem tudja megmondani, a vége sokszorosan káros lehet. — ismételten mondom — nemcsak önmagunkra és. saját biztonságunkra, hanem a velünk- baráti hatalmak biztonságára is. Méltóztassanak megengedni, hogy visszatérjek egy a múlt napokban — igaz, hogy a szociáldemokratapárt részéről — elhangzott ama vádra is, amely a túloldal egyik uártját érte s amely okmányszerű bizonyítékok alapján kifejezésre juttatta azt, hogy az a -bizonyos?
