Képviselőházi napló, 1939. VIII. kötet • 1940. november 20. - 1940. december 3.

Olalszámok - 1939-VIII-1046

Iö4t> Âz országgyűlés képviselÖházá/tmk Itíé. íimse ív40. november 29-én, pénteké-n, megjegyzés volt. (Rassay Károly: Ha elindulok ezen az úton, nincs megállás! — Rajniss Ferenc: A szesznél elindultunk és van megállás!) Csak arra figyelmeztetek, hogy a szakminiszter urak tisztán látják a helyzetet, a szakminiszter urak szívesen is dolgoznának és meg vagyok róla győződve, hogy például a földmívelésügyi miniszter úr is szívesen alkotna a földbirtokpolitika terén, de a nagypolitika ebben megakadályozza, így azonban nem lehet bizalmat kelteni a népben. (Tildy Zoltán: Gyanúsítja a minisztert! Ha nem helyeselné a kormány politikáját, kilépne! .. Rassay Károly: Telekinek helyeseinek folyton!) T. Ház! Rátérek az ország politikai életének egy más szektorára, meg pedig a vidéki autonómiák életének kérdésére. J H álljuk! Halljuk! a szélsőbaloldalon. — Közi Horváth József: Mondjon le a miniszter úr!) Az autonómia kérdése olyan anyag, amely megmérgezi az ország közéletét. A községek autonómiája már a múlté. A városok autonómiája nincs meg. A vármegyék autonómiájáról csak beszélünk, de a valóságban az is elmúlt. Tessék csak megfigyelni pártatlan szemmel például egy községi bíró választást. Állítja-e valaki azt, hogy a község azt az embert választja meg bírónak, akit akar? (Egy hang a jobboldalon: Én állítom! — Rapcsányi László: Ezt maga se hiszi el! — Meskó Zoltán: Én szeretnék egy olyan bírót látni, még nem láttam életemben!) T. Ház! Ha véletlenül a községnek a közvéleménye teljesen azonos a főszolgabíró meggyőződésével, akkor igen. De én azt látom, hogy egészen sorozatosan jönnek alapos fellebbezések a községi bíró választások ellen. Ezekben például arra hivatkoznak, hogy. mondjuk a 9 órára összehívott tisztújító gyűlést háromnegyed 9-kor tartották volna meg. Én a megyeházán, (Meskő Zoltán: Ezt tudjuk valamennyien. így van! Ne vitatkozzunk!) amikor felkerült a fellebbezés a megyeházára, — egészen tárgyilagosan óhajtok a kérdéssel foglalkozni — indítványoztam, küldjünk ki egy vizsgálóbiztost. Erre azt mondja az alispán úr, Dem szükséges, mert itt van egy bizonyítvány, amely igazolja azt hogy igenis, nem háromnegyed 9-kor, hanem 9 órakor kezdték meg a gyűlést. (Lili János: Késett az órája!) Megkérdeztem, hogy ki állította ki ezt a bizonyítványt. Hát az a községi vezetőség, amelyről éppen szó van, egy helyhatósági bizonyítványnyal igazolta, hogy ez nem úgy történt, hanem így. (Egy hang a jobboldalon; Az egy hivatalos okmány!) T. Ház! Ilyenkor azt mondaná az ember, miért ne menjen ki az a vizsgálóbíró, hogyha egyszer a fellebbezőknek igazuk van, majd meg fogja állapítani az igazságot, miért kell hatalmi szóval leszavaztatni egy ilyen fellebbezést. A néppel nem úgy kell beszélni, hogy parancsoljunk ott, ahol nem szükséges, hanem, ahol lehet, a méltányosságot követni kell. Makó város polgármesterválasztása ügyében például én interpelláltam. Több pályázó volt. A főispán úr jelöltje egy vármegyei tb. szolgabíró volt, azután volt egy rendőrfogalmazó és egy községi jegyző; ezek voltak a hivatalos jelöltek. Azután volt három makói származású jó paraszti gazdacsaládból való ügyvédember. Elkövetkezik a jelölés és az első hármat jelölik, a többit nem. Az eséllyel bíró makói fiúk közül egy sem vehetett részt a szavazásban. (Meixner Emil: Ez törvényes!) Bocsánatot kérek, én tudom, hogy ez törvényes,, de: nem igazságos uem erkölcsös, [Úgy van! a szélsőbaloldalon. — Palló Imre: Többel ér a jó erkölcs, mint a jó törvény!) mert a szavazás eredménye megmutatta, hogy miről van szó. A két utóbbi hivatalos jelölt egyetlenegy szavazatot sem kapott, az ellenzéki fiúk pedig, minthogy nem vehettek részt a szavazásban, természetesen kiestek. (Rapcsányi László: Ez a népi politika!) Ez az a bizonyos stróman-rendszer, amely alkalmas arra, hogy egy város közvéleményében megingassa a hitet az igazságban. (Zaj a szélsőbaloldalon) T. Ház! Ezek a dolgok meghasítják a községek leikét, pártkérdést visznek bele a község legszentebb alkotmányos jogaiba. Így nem lehet az országot egészségesen tovább vezetni. Ugyanígy beszélhetnek az autonómiáról nemcsak a községekkel, hanem a vármegyékkel kapcsolatban is, de nem akarok már időt tölteni a vármegyékkel, — ahol a választások rendszerint oiyan magas nívón történnek, hogy jogunk van egyoöl választani, mert a töuüi jelölt önként visszalép, stb. (Meskó Zoltán: Ezen javítani keli, az biztos! Ez nem maradhat így!), — hanem elhagyva ezt a kérdést áttérek az egyéb autonóm testületekre. Itt vannak a mezőgazdaságú kamarák, ipari és kereskedelmi kamarák, ügyvédi, orvosi kamarák. Menjen be az ember es beszéljen azokkal, akik ismerik a kamarák életét, mindenütt azt mondják, hogy sehol sem az történik, amit a tagok szeretnének. A mérnöki kamarában már ott tartanak, hogy még a hatósági mérnökök is kiléptek, otthagyták a kamarát. A mezőgazdasági kamarákra sem keli sok szót vesztegetni, az Országos Mezőgazdasági Kamarában előfordult ügyek mindent megmagyaráznak. Aki nyitott szemmel nézi az életet, az azt mondja: ez nem autonómia. T. Képviselőház! Még csak egy allúziót teszek. Ha ezekre a rendi képviseletekre, ezekre a kamaráikra akarják felépíteni az új rendi alkotmányt, akkor hová jutunk, t. Ház? Olyan hazugság van ezekben az autonómiákban, hogy én azt hiszem, hogy ha egy későbbi történetíró Magyarországgal foglalkozni fog, egész könyvet írhat arról: Magyarország az autonómiák temetője. (Rapcsányi László: Nem hagyják megírni, a cenzúra majd közbelép!) Hálás cím lesz és igaz. A közületek élete után rá szeretnék még térni az egyének életére és itt engedjék meg, hogy egy testi-lelki jóbarátom sorsát hozzam ide a Ház elé. Gyermekkori barátom, iskolatársam, ezelőtt két évvel még vitéz volt, azután belépett a pártba, elvesztette vitézi címét és azóta Csanádmegye pártügyeit vezette. Ez az ember elkövette azt a meggondolatlanságot, hogy egy röpiratot három vagy négy példányban továbbadott. Váldat emeltek ellene államfelforgatás címén. A szegedi ötös tanács felmenti, felkerül az ügy a kúriához, három hónapi fogházbüntetést kap. Nincs jogom bírálni az ítéletet, megnyugszom benne, aki hibázott, az bűnhődjék, de kapott még a három hónapi fogházibüntetéshez — pedig soha az életében büntetve nem volt, politikai okokból sem, először, volt a bíróság előtt, ezt hangsúlyozom, t. Ház — három évi politikai jogfelfüggesztést, az is rendben van, aki politikával foglalkozik és rosszat tett, megtévedt, azt büntessék, de uraim, kapott még háromévi hivatalvesztést. (Egy hang a szélsőbaloldalon: Ez a szörnyűség!) Makó város legelső gyermek specialistája, (Meskó Zoltán: Vitéz!) kitűnő orvos, most törlik a kamarából és elveszti három évre a kenyerét. Szörnyű szigorú ítélet! (Egy hang a jobboldalon: Jogrendvédelem! '-— Rapcsányi