Képviselőházi napló, 1939. VIII. kötet • 1940. november 20. - 1940. december 3.
Olalszámok - 1939-VIII-1043
£ országgyűlés képviselőházának 163, \ a földbirtokreform sorsát, amelyet én összefüggésben látok Bethlen István úgynevezett konszolidációs tíz esztendejével. Szemben áll az Országházzal a tér túloldalán Nagyatádi Szabó István szobra, amelynek talapzatán rajta van a híres történelmi kézfogásnak domborművű képe. T. Ház! Ez az a történelmi kézfogás, amely Nagyatádi Szabó Istvánt eltérítette a gazdavonalról, (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalion.) ami azután oda juttatta a doigot, hogy az a földbirtokreformelgondolás, amelyet ez a nagy magyar paraszt ember az agyában megalkotott, térde útra került, s a iöldbirtokreformból nem az lett, amit ez a gyönyörű kisgazdamozgalom abból ki akart hozni. (Csorba Sándor: Jbiz nem áll, azt megoldotta az 1921-es földreform! — Nagy zaj és etlenmoudások a ssélsőOaioidalon. — Marothy Károlyi Magának megvan oldva! Maga sem hiszi el!) Ez a kézfogás azt jelenti, hogy a magyar kisgazdavezér odaadta a kezét egy kézszorításra, (Csorba Sándor: Szóval úri huncutság? Mondja ki!) amelv azt jelentette, hogy.»kezet adtam rá, állom az alkut«. Nem tudom, honnan noztuk magunkkal ezt a szép szokást, hogy amire a magyar ember kezet ad, az szent akkor is, ha kára lesz belőle. (Egy hang a szélsőbaloldalon: Az őshazából!) Valószínű, hogy még az őshazából, abból az időből, amikor még nem volt hiteles hely és közjegyző, de az bizonyos, hogy amire valamirevaló magyar gazdaember kezel ad, azt állja. Viszont abból a földbirtokreformból olyan eredményék születtek, amelyek — meg merem állapítani — korábban vitték sírba szegény Nagyatádi Szabó Istvánt. Még egy másik dologra szeretnék emlékeztetni Bethlen István korszakából. Nagyon könnyen felejtünk, t. Ház. Hogy mennyire könnyen felejtünk, azt bebizonyította az igen t. túloldal akkor, amikor Peyer t. képviselőtársunknak akkor helyeselt, amikor Inirédyt támadta. (Egy hang a szélsőbaloldalon: Tapsoltak neki!) Elfelejtették sokan az úgynevezett ingyenrészvények ügyét. Bethlen István kormányzása alatt történt ezeknek az iugyem'fc.szvényéknek az osztogatása. (Marőthy Károiy: Ki kapta 1 ? A belügyminiszter?) Ugyanakkor iSagy Emil igazságügymiuiszter alkalmasnak találta ezt a kérdést a kivizsgálásra és annyira tisztázni szerette volna, hogy lemondott a miniszterségről. Értesülésünk szerint leginkább ezért mondott le. Az ingyenrészvények ügyében viszont nem történt semmi. Nagy Emii lemondása nem volt eléggé intő jel, a kérdés haladt tovább. (Petro Kálmán: Ki kapta az ingyenrészvényt? — Maró thy Károly: Tudja a képviselő úr is!) Ez a kérdés csak arra mu cat, hogy itt kezdődött a nagy kettéhasadás, Bethlen István földbirtokretormja és az ilyen ingyenrészvény-féle tüneteken. Akkor ütődtem meg én magam először, aki addig Bethlen Istvánnak mindig őszinte híve voltam. (Zaj.) Áttérek Gömbös Gyulának, a nagy politikai újjáteremtőnek kormányzására. T. Ház! Lehetnek eltérő vélemények Gömbös Gyula «zerepe tekinteteken, de egyet meg kell állapítani: az ország fölfigyelt rá, a gazdatestvérek lent ä falvakban megértették az ő rádiószózatát és igenis a legnagyobb várakozással tekintettek az ő munkája elé. Talán nem is hiszi mindenki, milyen általános nagy feltűnést keltett, de mégis óriási dolog volt. (Ügy van! bal felől.) Gömbös Gyula az első és utolsó, aki olyan kormányt alakított, amely arisztokratamentes volt. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Nagy eredmény! — Mozgás és zaj a jobboldalon.) llése liUO. Aoúömber £9-én t pénteken. 1Ü4Í> Nem akarok ebből semmiféle íovábbi következtetést levonni, de megállapíthatom, hogy ez óriási jelentőségű dolog volt Nem akarom ebből azt következtetni, hogy az arisztokratákat nem látom szívesen a maguk helyén, ha arra valók. (Zaj a jobboldalon.) De azért ez mint l szimptóma, rendkívül foglalkoztatta az ország \ közvéleményét, hogy végre van egy kormány, j amelyben nincsenek benne. Emlékezzünk azután Gömbös Gyula kormányzatára, a berlini római tengely kimondására. Gömbösnek az erre irányuló aktív munkájára és arra, amit j én magam érzelmi szempontból talán a legnagyobbnak tartok, hogy Gömbös Gyula volt az első, aki megszólításképpen a beszédében azt mondta: »Magyar testvérek!« (Maróthy Károly: Még azután is, amikor miniszterelnök lett, — mert azóta sokan mondják!) Nagyjelentőségű dolgok ezek, akármilyen kicsinyeknek is látszanak. En csak néhány szimptomát említek meg, S de méltóztassék elninni, hogy amikor valaki ! az általános politikai helyzet kialakulásáról I beszél és menteni akarja a mostani kormányzatot, akkor ne beszéljen arról, hogy 1920-ban még nem lehetett többet cselekedni; mint j ahogyan azt például Padányi-Gulyás t. képj viselőtársam mondta, hogy hogyan lehet töb[ bet követelni, hiszen 1920-ban ilyen és olyan viszonyok voltak. Én arra akarok rámutatni, hogy Gömbös Gyula kormánya már a 30-as években működött, amikor már a forradalmi időkön túl voltunk s akkor, Gömbös Gyula életében léptek már fel bizonyos politikai erők, nagy hatalmasságok, amelyek Gömbös Gyula szerepét nagy bizalmatlansággal kísérték és mindig diktatúrás vádakkal jöttek ellene. Ezzel kötötték le a kezét. (Meskó Zoltán: Csáki yáskorszak volt!) így van. t. Ház! De csak egyre akarok rámutatni: ezek az erők, amelyek állítólag a szegedi gondolat alapján állanak, Gomibös Gyula politikájának már az ő életében nekiestek. (Zajos ellenmondások a jobbközépen. — Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Ugyan kérem!) Ismerjük azt a sajtókampányt, amelyet az ő berlin-rómái tengely elgondolása ellen folytattak. (Zaj jobb felől. — Palló Imre: Miért zavarják?) És nem felejtjük el ezeknek a rétegeknek Gömbös Gyula temetését, (vitéz Lip« csey Márton: Ez nem fejezte ki az egésznek véleményét! — Zaj. — Egy hang a szélsőbaloldalon: Hogyan magyarázza? -- Palló Imre: Majd a folyosón megtárgyaljuk!) Áttérek, t. Ház, most már a mai helyzetnek a megbeszélésére. Azt hiszem, elég olyan tünetet soroltam elő, bár csak úgy szimptomatikusán, amely valahogyan különösen alkalmas volt arra, hogy az ország közvéleményét megossza. Céloztam ugyebár éppen az imént bizonyos olyan rejtett erőkre is, amelyek Gömbössel szemben felléptek. Nem akarom itt Gömbösnek a szerepét különösen méltatni, J csak ezeket akartam vele kapcsolatban tárgyilagosan megállapítani. (Rassay Károly: Elmondhatná a véleményét!) Milyen tehát az ország- mai helyzete a népi bizalom, a népi hit szempontjából? Hihet-e a magyar nép kormányzatának és a kormányzat ígéreteinek? (Palló Imre: Nem! — Zajos ellenmondások a jobboldalon.) Fel fogom hozni ellenérveimet. Méltóztassanak bevárni és lelkükben befelé ítélni, igazam van-e és igaza van-e a népnek, ha bizalmatlan és nem tud hinni. (Zaj a jobboldalon és a szélsőbaloldalon.) Először rá fogok térni a kormány földbirtokpolitikájára. Nem tagadom, foglalkoznak a
