Képviselőházi napló, 1939. VIII. kötet • 1940. november 20. - 1940. december 3.

Olalszámok - 1939-VIII-1032

1032 Az országgyűlés képviselőházának 163. ütése 190. november 29-én, pénteken. lordról. A magyar politika szerény véleményem szerint sohasem fordulhat úgy, hogy a politikai kötelezettségek túlbuzgó szolgálata kedvéért — a túlbuzgóság sohasem volt magyar tulajdonság — megtagadjuk erkölcsi és szellemi kötelezettségeinket. (Helyeslés.) Minket magyarokat a szeretet és hála kötelékei í'űznek ßothermere lord személyiségéhez, aki világraszóló hangsúllyal és eredménnyel elsőnek állt ki értünk, a magyar revízió gondolatáért hatalmas fórumokon. Azt hiszem, hogy a t. túloldal és az egész Ház nevében szólhatok, amikor azt mondom, hogy az, aki a magyar nemzet szívében és emlékezetében kapott helyet; mint a mi nagy barátunk, Rothermere lord, az ezen az úton is biztosította magának az örök éleiét. (Kassay Károly: Ügy van! Helyes!) A tier ve tuiajüonKeppem témámra, az alkotmány reioruua es ütísüDb egy .külpolitikai kerüesre, meg üeil eniiekezneni arroi. nogy a t. immszteremóK úr touo ízűen jeienteixe be kulonuozo beszédei során, üógy komolyan fogiaikozik az alkotmány reform goiiüoiaiaval es iiogy ezt az alkounáuyreiormet reszoeii az érdeiwep viseleti gondolatra akarja alapozni. ]Nexu mundo na meg azonban a miniszterelnök úr, hogy milyen reszt kíván biztosítani az érdekképviseleti gondolatnak ebben a reiormban es azt sem inoiiüia meg, hogy vájjon az országgyűlésnek melyik kawarajaoan kívánja béyinui az érdekképviseletet, a képviseioházba-e, aüová az én legszentebb meggyőződésem szerint sona nem való (Ugy van! balfelöl.) vagy pedig a felsonázba, ahová az lb2ö. évi AXli. te. már bele is vitte, csakhogy töredékesen, hiányosan, tokéletlenül, részben eiavuit módon. T. Ház! Az első kérdés* amely minden gondolkozó magyar ember előtt leimerül, az, hogy keli-e egyáltalán alkotmányretorm. Ilin so-kakkal szemben, talán a ini oldalunkon is, azon a nézeten vagyok, hogy igenis, kell alkotmány reform. Azért kell, mert az a képviselőház, amely az 1938. évi XIX. te. alapján választatott és az a felsőház, amelyet az 1926. évi XXlL te. kreált, ez az országgyűlés nem képviseli sem a magyar alkotmány igazi történelmi szellemét, sem a nemzet igazi felfogását és akaratát, iegkevésbbé a szociális kérdésben. Nem is képviselheti ez a képviselőház, mert az új választójog százezreit rekesztette ki az alkotmány sáncaiból azoknak, akiknek már volt választójoguk (Úgy van! Ügy van! à báloldalon.) és az egész törvény valójában a proletártömegek ellen szól és hozatott, azok ellen a proietártömegek ellen, *amelyek túlnyomó részben éppen a színmagyarságból állanak. (Tildy Zoltán: A gazdák jórészét is kihagyták a névjegyzékből!) De természetesen nagyon jól tudjuk, hogy a végrehajtás azután milyen erős kisgazdákat is kihagyott tömegével. (Malasits Géza: A főispáni titkár, ha valaki nem tetszett, törölte a névjegyzékből!) A felsőház pedig igazságtalan, hibrid összeállítása miatt nein képviselheti eléggé a nemzetet, még kevésbbé fejezi ki, mint a képviselőház, mai alkatában és működésében a nemzet jogalkotó szellemét, akaratát és a korszerűség kívánalmait. A második kérdés azonban, amely természetszerűleg felmerül, hogy időszerű-e és sürgős-e ez az alkotmányreform., Erre csak határozott nemmel válaszolhatok. Nem kell hozzá különös bölcseség, hogy äz ember belássa, majdnem ezeréves történelmi alkotmányunknak minden lényeges vagy éppen gyökeres változtatása igen súlyos kérdés. Nyugalom, megfontoltság, a nemzetnek és a nemzet legjobbjainak minden irányban szabad elhatározó képessége kell hozzá. Ki merné azt állítani, hogy a mostani világválságban mindez megvan? Elismerem azonban t. Ház, egy esetben sürgőssé is válhatik ez az alkotmány reform, abban az esetben, ha ez az országgyűlés, ennek az országgyűlésnek egyik vagy másik háza megakasztja a kormányzati és törvényhozási ügyek helyes vitelét, megakasztja azoknak a törvényeknek meghozatalát, amelyek életkérdésszerűen merülnek fel előttünk. Nem kétséges előttem, aki ismerem ennek a képviselőháznak születési hibáit és minden szervi hibáját, hogy az eddigieknél sokkal gyökeresebb reformokat is megszavazna ez a Ház, ha idehoznák (Rassay Károly: Ügy van!) Nem a képviselőházban van tehát az igazi hiba, hanem abban a kormányban, amely idáig nem hozott gyökeresebb reformokat elénk. Ha megakadna valaminő komoly reform valamelyik Házban, akkor esak a felsőházban rekedhetne meg. El tudjuk képzelni például, hogy ez a képviselőház egy nagyon gyökeres földreformot is magáévá tudna tenni, a tisztelt túloldal is, de ha meerakadna, a felsőházban akadna meg. (Szöllősi Jenő: És a kormánynál!) Ott kell tehát kezdeni a reformot. A miniszterelnök úr egészségesen empirista gondolkozású ember, ki kellene tehát próbálnia az országgyűlést, hogy vájjon hol merül fel akadály és ahol az akadály felmerült, ott kellene megkezdeni az alkotmányreformot. (Derültség a baloldalon. — Szöllősi Jenő: Őbenne van az akadály! — Füssy Kálmán: Ö a kerékkötő!) Nem raitunk, az ellenzéken múlik, hogy mikor minp szándékkal, milyen elgondolással és minő elvek alapján terjeszti elénk a kormány alkotmánymódosító javaslatát. A mi feladatunk csak^ az lehet, hogy hozzájáruljunk egy egészséges alkotmányjogi közvélemény kialakításához és legalább szellemi akadályokat gördítsünk valamilyen elhamarkodott és szerencsétlen aikotmányreform elé. Egy ilyen egészséges alkot

: mán y jogi közvélemény kialakulását mindenesetre megkönnyíti az a körülmény, hogy a miniszterelnök úr mindig a magyar alkotmányosság és alkotmányos hagyomány hívének mondotta magát és így is ismerjük őt. Ebben a kérdésben nem lehet helyesen dönteni a korábbi alkotmány reformok ismerete nélkül. A t. külügyminiszter úr nem régen in! terjút adott egy külföldi újságnak és abban azt mondotta, hogy a mi 48-as alkotmány uuk — helyesebb közjogi szóhasználattal, 48-as alkotmányjogi törvényeink, főleg a III. és V. te. — a belga alkotmány mintájára készültek. A külügyminiszter úr említett nyilatkozatánek gondolatmenetéből körülbelül azt lehet kivenni, hogy ő a 48-as alkotmányreformban, amely bevezette a parlamentarizmust, törést lát a magyar alkotmányosság természetes fejlődésmenetében és szeretne visszatérni a ; régi, hamisítatlan magyar történelmi alkotmányos alapra. (Szöllősi Jenő: Karok és rendek!) A miniszter úr, legjobb meggyőződésem szerint, többszörös súlyos félreértés áldozata ebben á kérdésben. Mindenekelőtt: a 48-as alkotmány ~ helyesebben alkotmányreform — nem recepció, (Ügy van! Ügy van! balfelőL) sem belga, sem egyéb! Ha ez igaz volná, akkor ez azt jelentené, hogy nékünk nincs történelmi alkotmányunk. Mutassoü a t-külügyminiszter úr