Képviselőházi napló, 1939. VIII. kötet • 1940. november 20. - 1940. december 3.

Olalszámok - 1939-VIII-1027

Az országgyűlés képviselőházának 162~ látást jó akarattal és tisztességes tartást, hadd éljenek nálad örömbestebb, hogy sem másutt lakoznának«. Ez az igazság- azt jelenti, hogy Szent István nem volt tekintettel arra, hogy volt-e Szvatopluk, vagy erős kievi nagyfejedelemség, vagy valami német, vagy nem tudom milyen akkori fehér horvát, vagy milyen alakulat. Szent István a keresztény jövevényeket szívesen látja, vendégül fogadja és megalapítja a szentístváni birodalmat. (Ügy van!) A második korszak a mi történelmünkben az Árpádok kora. Mindenesetre itt is sok vitára ad alkalmat a magyar történettudósoknak különböző kutatásai is és főleg abból a gondolatból indulnak ki, hogy vájjon -mit érthetett Szent István az alatt a kifejezés alatt, amellyel azt mondja fiának, Imrének, hogy kinevezlek »Dux Russoruni«, egyes kéziratokban »Dux Ruissorum«. Az történelmi tény, hogy ezt a duxságot, ezt a vezérséget I. Endre átadja Bélának, Béla 1064-ben Gézának, Könyves Kálmán 1095-ben Álmosnak. Az is bizonyos, hogy Dukas Mihálytól I. Géza kap egy koronát, amelyet Szilveszter pápa koronájával egybeforrasztva adja a Szent István országának koronáját. Az is bizonyos, hogy II. István is beszél bizonyos Dux Russorumról, Kálmán pedig »sicut sclaves (szlávok?) ac hospites«-ekrőI tesz említést. Ezek történelmi szavak, történelmi kérdések. Abban az esetben, ha ezek a kárpátoroszok már az Árpádok idején is itt voltak és ezek a nagy történelmi kijelentések, valóban történelmi kijelentések, mindez csak azt jelentheti, 'hogy igenis már az Árpádok korában is a legnagyobb megértés volt a kárpátoroszok és a magyarok között. De hogy itt voltak-e mint hospites, hogy valóban itt volt-e a kárpátorosz nép, azt nem tudom megállapítani, annál kevésbbé, mort a legújabb kutatások és nemcsak a magyar kutatások, hanem például Petrov híres moszkvai történelmi és nyelvprofesszor is arra a megállapításra jutnak, hogy még az Anjouk idejében is a Korjatovics Tódor-féle betelepülés is egyenesen legenda és hogy tulajdonképpen egy menekült emigráns hercegről lehetett szó, 40.000 harcossal. Nem is tudom, hogy abban az időben 40.000 harcos milyen létszámú mai hadseregnek felel meg. De az bizonyos, hogy valaki jelentkezett Munkács környékén, lehet, hogy egy emigráns herceg. Lehet, hogy összeköttetések voltak az Árpádház és a keleti fejedelmek között, hiszen nagyon jól tudjuk, hogy az összeházasodás igen nagy voit, a királyné magával hozta a testőreit és már aibban az időiben, amikor nincsenek úgynevezett rutén, vagy ruténisz, vagy hospites-testőrök — ahogy mondja az egykori írás — testőrei, aanikar már tudják, hogy biztosan (magyar testőrök voltak, akkor is ruténoknak nevezik őket. Ezeket nem tudjuk bizonyítani, csalk egy bizonyos, hogy a történelem 1450 körül ad tudomást róla,, hogy ez a nép már itt van,, öntudatos már a XV. századiban. A (mohácsi vésztől kezdve a Habsburgok alatt éppenúgy találkozunk a kárpátorosz néppel, amely nép mint ilyen, résztvesz majdnem minden imozgalomiban, iszabaidságharcíban, amelyet annakidején a magyarok részéről indítottak. (Ügy van! Ügy van!) Itt ez a kérdés mindenesetre kritika tárgyát képezheti abból a szempontból, hogy tényleg miről is volt szó ebben az időben. Thököly felkelése, A Rákóczi-felike.lés és sok más kisebb-nagyobb harc volt, ameRfcPVïSELOHAZI NAPLÓ VII. ülése 1940. november 28-án, csütörtökön. 1027 lyektben mindenütt tényleg ott látjuk a kárpátorosz népet, mint Rákóczi leghűségesebb népét, hiszen még Rodostóiba is elkísérte Dolhai Mikola. Ott látjuk mindenütt a kárpátorosz népet, mint a leghűségesebb csatlóst. Itt meg kell értenünk azt a történelmi tényt, hogy itt szó van arról, hogy a bécsi kamarilla ellen, a Habsburg-ház ellen ezeket a küzdelmeket igenis, felvette a magyarság, amely magyarságnak [mindenben százszázalékosan segített az ottani kárpátoroszság. Segített pedig azért, mert közös célért, közös szabadságért küzdött a béesi kamarilla ellen, az ellen a. bécsi kamarilla ellen, amelyben ott ültek a csehek is, az ellen a kamarilla ellen> amely átjött Prágába a legpatentirozottabb fegyverekkel és egy pár hónapon belül a nemzetiségi, kérdést ia legklasszikusabban megoldotta, úgy, hagy kimondotta, hogy magyarság nincs, szudétanémetség nincs, a ruszinságnak pedig nyelve csak cseh dialektus. Tehát a magyar-kárpátoroszok hősök, a bécsi kamarilla ellen vették ifel a (küzdelmet. Nemrégen hallottam Benes elnök beszédét ai londoni rádióiban, amikor ő légionista tábornoki ruháiban üdvözölte az új cseh hadsereget, amely fel fogja szabadítani a cseheket és egész Európát. (Derültség.) Mindenesetre meg voltam lepődve az ő sízavain, annál is inkább« mert amiikor a csehekről, szlovákokról szólott, azt is mondotta, hogy: ruszin testvérek. Nem tudom, milyen alapon töfftént ez, de (mindenesetre megtörtént, és bécsi kamariliának egyik, mondhatnám ez a nagy futárja és talán jó tanulója, tovább folytatja azt a propagandát, amely ellen tényleg küzdöttünk. Arranézve, hogy küzdöttünk, legyen szabad a parlament előtt kimutatnom azt> hogy Kárpátalja, tmint ilyen csak kétszer volt elcsatolva Szent István koronájától, egyszer a Leopold-féle oklevél alapján 1691-ben, másodszor pedig a oseh megszállás alatt. Engedje meg a t. Húz, nem lesz érdektelen, ha Benes elnök úrnak a következőket üzenem, Üzenem neki azt, hogy jogilag^ állítom, a, nemzetközi jog alapján és azon tények alapján, (amelyeket magiam is átéltem, hogy Kárpátalja sohasem volt Csehországhoz csatolva. (Ügy van! Taps a középen.) Ezt van szerencsém a következő rövid történelmi faktummal igazolni. Azért tartom ezt fontosnak, mert ma, amikor európai ujjárendezésről van szó, sokan keverik a fogalmakat és a határokat és sokan azt gondolhatnák, hogy itt talán valami tévedés van, hogy talán ÁPPonyi Albert gróf javította a határokat Genfben,, nem Benes úr és hogy itt talán félreértésről lehet szó. Az én 86 interpellációmban, amelyet ki is nyomattam, amelyek ma is megkaphatok, sokszor tettem azt a kijelentést a prágai parlamentben, bár mindig cenzúrázták ezeket a kijelentéseket, de kijelentettem az utolsó nagygyűlésen az arbitrázs előtti nyolcadik hónapon, Ungváron is, az úgynevezett cseh-ruszin-magyar barátság összejövetelén és ugyanazt jelentem ki ma is és állítom: történelmi igazság az, hogy Kárpátalja sohasem volt jogilag Csehországhoz csatolva. (Űgy

n van! t jobbfelőlJ Ugyanis a Trianont megelőző történelmi fontosságú idő 1918 január 8-ával kezdődik, Amerikában pedig a Wilson-féle 14 ponttal 1918 június 18-án. Az első nagygyűlés Homesteadbau volt csehek nélkül 1918 július 23-án, Wilsont felkereste a kárpátaljai delegáció 1918 október 21-én. Ekkoriban Magyarországon a miniszter150