Képviselőházi napló, 1939. VIII. kötet • 1940. november 20. - 1940. december 3.
Olalszámok - 1939-VIII-1000
1000 Az országgyűlés képviselőházának 162. ülése 1940. november 28-án, csütörtökön. mondotta, hogy nem lehet az ország kétharmadát eltartó termelési ágtól huzamosabb időn át azt követelni, hogy veszteséggel termeljen. Itt rá kell mutatnom arra is, hogy a mezőgazdasági árkérdés tekintetében téves Laky Dezső igen t. képviselőtársamnak az a felfogása, — akit egyébként nagyra be csülök és az ország egyik legnagyobb közgazdasági értékének tartok — hogy a mezőgazdasági üzemeket mindig mint egészeket kell figyelembe venni és nem baj az, ha egyes mezőgazdasági ágak veszteséggel termelnek, csak az egész üzem gazdálkodása záruljon haszonnal. Ez helyes volna talán a gazda szempontjából, azonban a köz szempontjából, a fogyasztó szempontjából már nem helyes, mert azok a mezőgazdasági termelési ágak, amelyek veszteséggel termelnek, elsorvadnak, viszszafejlődnek. Amiktor • például a tej ára alacsonyan volt megállapítva, eltűnt a tej, eltűnt a vaj és amikor a hízott disznó ára volt alacsonyan megállapítva, eltűnt a zsír. Hiába kapta volna meg a gazda más oldalról az elmaradt hasznot, a fogyasztó kárát látta ennek, mert nem jutott hozzá a tejhez, a zsírhoz és a vajhoz. Ebből a szempontból, a köz szempontjából és a fogyasztó szempontjából helytelen az az álláspont, amely megengedi, hogy egyes termelési ágak a mezőgazdaságban veszteséggel termelhessenek. Ha megengednénk azt, hogy egyes termelési ágak veszteséggel termeljenek és így visszafejlődjenek, elsorvadjanak, akkor hol (marad a termelés fokozásának a kérdése? Márpedig a pénzügyminiszter úr szavaiból azt vettük ki, hogy a kormányzat — legalább is a pénzügyminiszter úr kijelentette ezt — céljául tűzte ki a termelés fokozását. Ebben mindnyájan egyetértünk, hiszen jól tudjuk, hogy ipari exportunk egészen Összezsugorodott. Ezt a kimaradt ipari exportot valamivel pótolni kell és ezt mással, mint mezőgazdasági exporttal a mai viszonyok között pótolni nem lehet, ezt pedig csak úgy tudjuk megtenni, ha a mezőgazdasági termelést fejlesztjük. Természetesen hogy fejleszteni tudjuk mezőgazdasági termelésű tikét, ahhoz a mai viszonyok között tervszerű gazdálkodás, tervszerű irányítás kell, hogy tudja az a gazda, mit, mennyit és milyen minőségben kell termelni. Ennek alapja viszont a termelés rentabilitásának a biztosítása, mert rentábilis termelés nélkül nem lehet a termelést irányítani, nem lehet fokozni. Azt mondja azután a pénzügyminiszter űr, hogy a. termelés irányításának a rentabilitás biztosításán kívül van még egy eszköze: az imperativ rendelkezések eszköze. Ezek mást nem jelentenek, mint kényszereszközöket, il veri eket azonban nem tűr el a gazdasági élet. Legyen szabad azt mondanom, a legfontosabb az, hogy a kormányzat biztosítsa a termelés rentabilitását, elvégzi a gazda a termelést vekkeróra nélkül is. (Ügy van! Üqy van! halfelöl) Figyelembe kell vennünk azonban a termelés fokozásánál azt a szempontot, hogy a mezőgazdaság tőkeszegény. (Rassay Károly: Ez igaz!) Már a normális termeléshez sincs meg a szükséges forgótőkéje, mégiukább nincs meg a fokozott termeléshez. (Rassay Károly: Elméletekkel nem lehet pótolni a tőkét!) Természetes dolog, hogy elméletekkel nem lehet pótolni a tőkét és éppen ezért kell a mezőgazdaságnak termelési hitelt bocsátani a rendelkezésére, még pedig elegendő mennyiségben. Hiszen például a múltkoriban olvastuk, hogy a földmívelésügyi kormányzat hizlalási hitelekre l'ö millió pengőt bocsát rendelkezésre, már pedig azt hiszem, hogy ez az 1*5 millió pejigő hizlalási célokra a mai körülmények között végtelenül csekély. Nemcsak az a fontos, hogy a kormányzat termelési hiteleket bocsásson rendelkezésünkre, hanem ugyanolyan lényeges az is, hogy elegendő termelési hitelt bocsásson a mezőgazdaság rendelkezésére. (Rassay Károly közbeszól.) Most jön az, amire Tá akarok térni és amit Rassay igen t. képviselőtársam említ, hogy ennek a hitelnek könnyen hozzáférhetönek kell lennie. Ne kell jen bekebelezéseket, telekkönyvi kivonatokat szerezni, ügyvédet felfogadni, hogy termelési hitelhez jusson a gazda, hanem ha megvan a fedezete, ha takarmánya, állata vagy más valami fedezete van, akkor a termelési hitelhez hozzá is tudjon jutni. Végtelenül fontos azonban az, hogy tessék ellenőrizni és hogy ki kaoja ezt a hitelt és mire fordítja az a gazda a hitelt» mert ha ebből is tyúkkölcsönök lesznek, akkor ebből mindenkinek lesz haszna, csak a mezőgazdaságnak nem és rajta keresztül az országnak sem. (Rassay Károly: Van pár méltóságos asszony, akinek 16 iparengedélye van! Azt kellene egyszer revideálni!) T. Ház! Amikor a termelés intenzitásának szükségességéről beszélek, akkor nem annyira a nagy üzemek lebegnek szemeim előtt, bár természetes dolog, hogy a nagy üzemeknek elsősorban hazafias kötelességük mindent megtenni, hogy a mai időkben többet termeljenek, hanem a magam részéről a kis üzemekre gondolok. Már pedig ahhoz, hogy a kis üzemek valóban többet tudjanak termelni, az előbb mondottakon kívül okvetlenül szükséges az, hogy mezőgazdasági népességünk szaktudását növeljük. A nemes mezőgazdasága szakoktatás kérdését végre egyszer már intézményesen kellene megszervezni, mert az, ami most folyik, csak egy nagyon kis részletmunka, és ha abban a tempóban folytatnánk a mezőgazdasági lakosság átképzését, amelyet most a földmívelésügyi tárca megenged 1 , azt hiszem, hosszú-hosszú évtizedek múlva lenne mezőgazdasági lakosságunk átképezve és juthatna hozzá n szükséges mezőgazdasági szaktudáshoz. Okvetlenül szükség az, hogy a népies mezőgazdasági szakoktatásnak három fokozata legyen. Legyen egy alsó tagozata, egy középfokú tagozata és egy felső tagozata. Az alsófokú tagozat az elemi iskolához kapcsolódnék és ennek elvégzése kötelezővé volna téve, ilyennek minden egyes faluban lennie kellene. A középfokú tagozatnak már csak a nagyobb községekben, mondjuk, a járási székhelyeken kellene lennie, annak elvégzése már nem volna kötelező. A harmadik és legfontosabb volna a népfőiskola. A népfőiskolából kerülnének ki a falu vezetői és elitjei. De egyszer már rá kellene lépnünk arra az útra, hogy ezt a népies mezőgazdasági szakoktatást intézményesen megoldjuk, mert a nélkül a termelés intenzitása tekintetében — a kis üzemeket véve figyelembe — lényeges előhaladást nem tudunk tenni. T. Ház! Ha már a termelés fokozásáról beszélünk, okvetlenül hozzá tartozik ehhez a mezőgazdasági ipar fejlesztése. A mezőgazdasági iparnak vannak meg leginkább az alapjai hazánkban. Ennek a nyersanyaga itt terem meg Magyarországon. Azonban az az iparág, amelynek érdekében a legkevesebb történik Magyarországon. Mindig hallunk az iparfejlesztésről beszélni, de arról, hogy egyszer már a mezőgazdasági ipart is fejlesztenők, soha nem hal-
