Képviselőházi napló, 1939. VIII. kötet • 1940. november 20. - 1940. december 3.

Olalszámok - 1939-VIII-905

Az országgyűlés képviselőházának 161. és két havi börténre, Marton Károlyt, Szabó Imrét egyenként két évi s két hónapi börtönre, Orbán Lajost és Marton Sándort két évi börtönre, Kovács Jánost egy évi és nyolc hónapi börtönre, Sike Vilmos, Oravecz, József (Bazsik) bányamunkásokat egy évi és hat hónapi börtönre ítélte. A hirdetmény végén az áll. hogy a kezdeményezőkre és a vezetőkre súlyosabb büntetés vár, amiből az következik, hogy ezek nem vezetők, hanem csak résztvevők voltak. T. Ház! Ezek az áldozatok (Forster György: Ez igaz!) akiket szerencsétlenségbe döntöttek és ha nekem van itt eigy szavam, akkor ez az egy szó csakis az áldozatok érdekében van. A kormány ne álljon bosszút ezeken a szerencsétleneken (Helyeslés.) és ha megtorolták ezt a bűnt, amelyet a hadviselés érdeke-ivei szemben elkövettek, találjon rá módot, hogy ezek az emberek újra visszamehessenek családjukhoz. (Helyeslés. —» Kövér János: A felbujtókat kell megbüntetni! — Forster György: A főkolomposokatj) A bányamunkásszövetség tagjai országos értekezletet tartottak ez ügyben, amelyről határozatot hoztak és ebben a határozatban^ fejtették ki a maguk álláspontját. Ez a határozat a cenzúra miatt nem jelenhetett meg, ezért fel fogom olvasni itt a Házban. Az erre vonatkozó rész a következő: (olvassa); »A Magyarországi Bányamunkás Szövetségnek vezetősége, a kötelékébe tartozó helyi csoportok és azok tagjai a leghatározottabban viszszautasítanak minden olyan törekvést, amely a bányamunkások gazdasági helyzetének javítását célzó mozgalmát a munkásság igazi ( érdekeivel ellenkező politikai célokra kívánja felhasználni.« (Helyeslés.) »Helyeslőleg veszi tudomásul a vezetőségnek a legutóbbi hetekben ez ügyben tett intézkedéseit. Minden közössége^ megtagad azokkal, akik kimondott politikai célokból a munkásságot olyan cselekedetekre bírták, amelyek a termelés nyugodt menetét zavarták.« (Malasits Géza: Ezt nem engedte a cenzúra? — Zaj a szélsőbaloldalon.) Igen, ezt nem engedte a cenzúra. Ahelyett, hogy egy ilyen, a közvélemény megnyugtatását célzó határozatot nyilvánosságra hoztak volna, nem engedték közzétenni. T. Ház! Ezzel ezt a dolgot be is fejeztem, még- csak egy esetet akarok elmondani annak jellemzésére, hogv egyes uraknak mi volt a lpo*fr>ntoi«abb. amikor a telepekre kimentek. (Halljuk! Halljuk!) Annak az úrnak, aki kiment Dorogra rendet csinálni, az első dolga az volt. hogy bement a bányakaszinóba és a bánya két alapítójának a kénét levítette a pincéd. Ez volt a legelső intézkedése. (Egy hang jrbbfelől: Ki volt az?) Nem tudom, hogy az illető úr azonkívül, hogy a fizetését felvette, a közéletben tett-e valami hasznosat, de az bizonyos, hogy az a két egyén, akinek a képe kegyeletből ott függ- — az illetők már régen meghaltak — egy olyan ipartelepnek rakta le az alapját, amely ma többezer munkásnak, többezer családnak és számos község lakosainak ad kenyeret. Az a szellem, amely ma a közéletben van, visszatükröződik ebben az intézkedésében. Az ember most egyszerre látta azt a nagy rokonszenvet, amellvel a vidéki tanítónők és postamesterek beszéltek a sztrájkolókról. A sztrájkolok most nem voltak vörös bitangok, vörös kutyák, mint azelőtt és nem

1 a gyűlölet hangján beszéltek róluk, hanem * úgy, mint egy síkon mozgó emberekről (Lili János: Ez fáj magának!), akikkel r közösen irryekeznek azokat a célokat megvalósítani ... (Szeder Ferenc: Belezavarták őket a hároméves börtönbüntetésbe! — Zaj a bál- és a szélülése 1940 november 27-én, szerdán. 905 sőbaloldalon - Elnök csenget.) Ezzel befejeztem a dolgot. Kabók képviselőtársamnak azt mondtak, hogy hazugság az, amit legutóbbi beszédében mondott. Én tartozom ezzel a válaszszai es amikor ezt megadtam, az ügyet a magam részéről befejeztem. Hajlandó vagyok mindenkinek rendelkezésére bocsátani az adatokat Ha azonban nem elég, akkor tessék velem kijönni a bányatelepekre, ahol én kint jártam. Tessék kijönni velem a munkások közé es megkérdezni őket minden befolvástól mentesen, majd ők megmondják a véleményüket. De azt nem ajánlom, hogy a nyilas urak közül valaki kimenjen (Derültség a jobboldalon es a balkozépen), mert már előkészítették a somiabotokat a legközelebbi. látogatásra amikoris vendégszeretőén fogják fogadni. (Zaj és ellenmondások a szélsőbaloldalon. — Egy hang Jobbf elől; Legalább szégyellik magukat? — Lili János: Nyugodt lehet, el merünk menni!) Maga el mer menni addig, am eddi & a villamos megy, de tovább nem. (Zaj és ellenmondások a szélsőbaloldaloti. — Meskó Zoltán: Ne fenyegetőzzünk kérem! Hagyjuk ezt a fenyegetőzést! — Abonyi Ferenc: Lejárt a maga ideje, Peyer képviselő úr! — Lili János: Ez már a hattyúdala, Peyer képviselő úr! — Abonyi Ferenc: Levizsgáztak 1918-ban! — Br. Vay Miklós: Az egyik kutya, a másik eb! — Zaj a bal- és a szélsőbaloldalon.) Elnök: Csendet kérek, Abonyi képviselő úr! Peyer Károly: Hol volt maga 1918-ban? Maga 1918-ban még iskolába járt; hátulgombolós nadrágban járt még! (Lili János: A nagyapámat felakasztották a maga emberei! — Zaj a baloldalon.) Elnök: Lili képviselő urat kérem, maradjon csendben! Peyer Károly: Én bátran szembeszálltam a terrorizmusnak azzal a részével, amely nem zöld ingben jelentkezett (Lili János: A nagyapámat a maga elvtársai akasztották fel! — Zaj a bal- és a szélsőbaloldalon,) Vannak még tanuk akik igazolják, hogy bátran szembeszállfcam azokkal, akik akkor más oldalról hintették azt a maszlagot, amelyet most önök megint másik oldalról próbálnak széthinteni. (Lili János: A maga elvtársai akasztották fel az én nagyapámat! — Zaj a bal- és a szélsőbáloldalon.) Elnök: Lili képviselő urat ismeteltén kérem, maradjon csendben. (Br. Vay Miklós: A lázítás nem szabadalom! — Szeder Ferenc: Szegény, szerencsétlen! — Abonyi Ferenc: Szerencsétlenebb ember nines, mint maga!) Abonyi képviselő urat kérem, maradjon csendben! Peyer Károly: Nem akarok illetéktelen egyént idézni. Azt hiszem, hogy a tegnapi vezérszónokuknak a véleményét, aki ugyan nem tartozik még szorosan önökhöz, de akit lelkesen megtapsoltak, elég illetékesnek fogadják el. Ö ugyanis örökről a következőket mondotta (olvassa): »A kommunista, bolsevista mozgalmakkal, mint minden előző kormány, a legerélyesebben fogunk elbánni.« 1938-ban mondották ezt, azóta már ilyet nem mondanak, azóta már beléptünk az antikomintern-paktumba, nem tudom, visszaléptünk-e vagy sem, azóta csatlakoztunk a hármas-szövetséghez, amelyben mások is • benne vannak, azóta sok minden történt a világpolitikában. De ez csak bevezetés. Tovább azt mondja (olvassa)'' „De nemcsak a baloldali köntösben jelennek meg radikális felforgató tendenciák, amelyek ugyanilyen káros eszmé134*