Képviselőházi napló, 1939. VIII. kötet • 1940. november 20. - 1940. december 3.

Olalszámok - 1939-VIII-887

Az- országgyűlés képviselőházának 160. meny, hogy lèhet-e mindenkor a költségtételeknek piaci árai szerint kalkulálnunk a mezőgazdaságban is akkor, amikor az iparban a vertikális üzemek esetében irtó háborút folytatunk azzal a törekvéssel szemben, hogy például az ipari szén alapanyagárát a termelőüzem a további feldolgozás során piaei áron kalkulálja. Aki az árszínvonal problémáját, az árkérdéseket tárgyilagosan, nyugodtan vizsgálja, az szenvedély nélkül meg kell hogy állapítsa, hogy tíz esztendő nehéz mezőgazdasági helyzete, rossz terméseredmények és közben nem egyszer nem megfelelő hízlalási rentabilitás utah éppen az utóbbi esztendők folyamán a mai kormány összességében igenis, mindent megtett arravonatkozólag, hogy a mezőgazdasági árszínvonalat a lehetőséghez képest javítsa és gyökeresen tüntesse el az 1930 után kitört agrárválság sötét, fekete emlékeit. (Kunder Antal: Ez így van!) Ez sikerült is. Az agrárszínvonal egy év óta kereken 40% -kai emelkedett, az ipari árszínvonal pedig ugyanakkor, minthogy az ipar minden megmozdulását kemény kézzel fékezte me^ az árkormánybiztos, <;sak 15%-kal, annyival,, amennyit a nyersanyagbeszerzés közvetlen és járulékos áremelkedése tett elkerülhetetlenné, másrészt pedig az idei év tavaszán pénzügyi szempontokból végrehajtott forgalmi-, valamint fogyasztásiadóemelések, vagy végül az a körülmény, hogy az év nyarán megszűntek a magyarnémet áruforgalomban azok a felárvisszatérítések, amelyek korábhan az ipar számára a beszerzést olcsóbbá tették. Meg kell azonban állapítanom azt is,/hegy a mezőgazdasági árkérdés, valamint még inkább az azzal összefüggő közellátási problémák kiéleződésében gyakran olyan kezek munkáját is észre kell vennünk, amelyeknek szerepét ki kell küszöbölnünk. És én nem kétlem, hogy a kormány megtalálja erre vonatkozólag az eszközöket. Nem történhetik meg az, hogy amikor 30 millió méter mázsás kukoricatermés mellett a jövő év májusára megállapított morzsolt tengeri ár is jó, tisztességes ár, most • a csöves tengeri árában mutatkozzék olyan áremelkedés, amelyet a gazdasági helyzet egyáltalán nem indokol, legfeljebb a már meg vásárolt tengeri rejtegetése. A háttérben talán az a jámbor spekuláció húzódik meg, hogy majd a szemes tengeri árát is fel lehet hajtani és ez>en át fel lehet göngyölíteni az árfrontot. lehet mun'kabéremelés iránti kéréseket előterjeszteni és gazdasági életünk ellen súlyos támadást lehet intézni. (Rajniss Ferenc: Kik'?) Tessék kitalálni, kire célzok. Könnyű kitalálni. Nem pártokra célzok. (Rajniss Ferenc: Nem pártokra! — Elnök csenget.) Nem pártokra. (vitéz Keresztes-Fischer Ferenc belügyminiszter: Remélem, pártok nem foglalkoznak kukoricával! — Derültség.) Nem, t. Ház, ez nem következhetik be. A közellátással kapcsolatban a bányásznép és a városi lakosság érdekében tett intézkedés »íéljá egyáltalán nem az, hogy a háttérben csendben meghúzódó kezek számára hatalmas spekulációs nyereséget biztosítsunk. Ezek a Kzániítások nem válhatnak be, mert higyjék el azok, akiknek szól ez a figyelmeztetés, hogy a lecsapásra már készen áll az a vasököl, amely ezeket a mezőgazdaság igazi érdekeit valóban nem célzó mesterkedéseket meg fogja semmisíteni. (Rajniss Ferenc: Tengeri-zárlat! — Pándi Antal: Egy kicsit elkéstünk! — Ellenmondások jobbfelol és a közéven. — Zaj.) Aligha. ülése'19&0 november 26-án, kedden. 887 Elnök: Gsendet kérek! Laky Dezső: Hamis próféta az, aki túlzott kívánalmak újra meg újra hangoztatásával próbál magának népszerűséget szerezni az árfronton. De gonosz ember az, aki a nehéz időket arra kívánja felhasználni, hogy önös érdekei javára sápoljon abból, ami a valóságban az egész országé. (Ügy van! Ügy vanT jobbfelol.) Az árszínvonalat, az élelmiszerek árszintjét megbolygatni végzetes könnyelműség volna és ha az ipari árak nagyon szerény, minimális emelkedésére a 7%-os munkabérjavítás, valamint a r márka-felárak változása folytán esetleg számítanunk is lehet, az ipari ár színvonalának ez a változása nem szolgáltathat majd okot arra, hogy árindexünk elinduljon azon a lejtőn, amelyen megállás nem volna, csak rohanás a pusztulás felé. (IgazT Ügy van! jobbfelol és a közéven. — Pándi Antal: Lásd.a szövetárakat!) Mindezek azonban megcáfolják azt az állítást, amelyet nagyon gyakran hallunk, mintha a magyar mezőgazdaság életéből hiányoznék az egészséges irányítás. Ez az irányítás teszi erőssé azt a reményünket, hogy a termelés növelése és minőségének a közeljövőben való megjavítása egyáltalán nem tartozik az utópisztikus kívánságok sorába. (Ügy van! Ügy van! — Taps jobbfelol és a középen.) Amint a mezőgazdasági kémia vívmányait a kísérletügy kiterjesztésével jobban tudjuk hasznosítani, amint a műtrágyázást hitelakciók segítségével is népszerűsítjük, amint a legelők jobbításával javítjuk állatállományunkat is (Ügy van! jobbfelol.), a mezőgazdaság bruttó hozadékát is fokozhatjuk, úgyhogy ugyanakkor a nettó jövedelem is több lesz. (Rapcsányi László: Ezt kellene minél előbb megcsinálni!) Hogy pedig ez a produkció és jövedelemszaporodás a mezőgazdasági munkásság szempontTából. i,s a jólét emelkedését jelentse, arról gondoskodik a legkisebb gazdasági munkabérekről ez év tavaszán hozott törvény, amely a mezőgazdasági munkásság életében fordulópontot jelent. T. Ház! Lépten-nyomon a mezőgazdasági munkásság felé fordul beszédem fonala. De az ipari munkásság életstandardja éppenúgy érdekel bennünket különösen 1937 óta, amikor a hat évvel korábban ránkszakadt nagy válságból lassanként kiemelkedtünk s az ipari munkabérek frontján nagy hullámzás támadt, amelynek következtében az ipari munkásság tömegeinek életnívója sokkal jobbá vált, mint amilyen akár 1929 táján volt. Ne értsen félre a t. Ház: arról van szó, hogy az egész munkásság számára kifizetett munkabérek reálértéke nőtt meg az 1929. évihez képest mintegy negyedrésszel. (Rajniss Ferenc: Negyedrésszel!) 26%-kal. Ebben a változásban benne van a hatása annak a nagy vonzóerőnek, amelyet az ipar gyakorolt mezőgazdasági népességünk népfeleslegére, amely vonzóerő következtében a kohászatban, valamint a gyári és kisiparban foglalkoztatott munkások száma az 1911. évi számmal szemben 613.000-ről 824.000 főre növekedett. Igaz, hogy a munkabérek összege nem nőtt meg ilyen mértékben, de ezt jórészt az a körülmény okozta, hogy az ipari munkásság sorai közé áradásszerűen tódultak be tanulatlan, valamint női munkások, akiknek munkabére kisebb, mint a tanult vagy tapasztaltabb férfimunkásoké. De nem ragyogó eredménybe az, hogy az első háborús év végén a kormány az ipar olyanmértékű foglalkoztatásáról tudott gondoskodni, hogy az idei év közepéig az 131*