Képviselőházi napló, 1939. VIII. kötet • 1940. november 20. - 1940. december 3.
Olalszámok - 1939-VIII-873
Az országgyűlés képviselőházának 160. ülése 19 AO november 26-án, kedden. 873 történelme, 900 évnek dicsősége é k s gyalázata,] öröme és fájdalma körötte lebeg. Régi jogrendszerünk a Szent Korona nemcsak minden hatalom forrása, hanem minden birtok jog gyökere is. A magyar közjog szerint a Szent Korona egész testének ~ totum corpus — a király és a nemzet külön-külön jogkörrel, hatáskörrel és hatalmi megoszlással tagja, A törvényhozó hatalom a magyar nemzetet a királlyal együtt illeti meg. A magyar állam szuverenitása egyedül sem a királyé, sem a nemzeté, hanem a kettő által alkotott Szent Koronáé. Az 1930. évi XXIV. te. szerint a bíróságok ma is kifejezetten a Szent Korona nevében hozzák ítéleteiket. ezzel is mutatván azt, hogy a magyar Szent Korona szuverenitása és hatalma teljesen független attól, van-e Magyarországnak koronázott királya, vagy nincs. Ebben különbözik a magyar Szent Korona minden más koronától és áll azok felett. A magyar Szent Korona nem valami cselekménynek egy külső eszköze, hanem egy tényleges hatalom hirtokosa. A Szent Korona tanának keretében — hitünk szerint — alkotmány sérelem nélkül megvalósítható a legmodernebb közjogi berendezés is és ennek a Szent Koronának az integritásába beleférnek a legmesszebbmenő magyar területi aspirációk is. A Szent Korona tanánál magyarabb és modernebb mithoszt nem lehet, de oktalanság is volna keresni, vagy kiagyalni. Becsüljük meg a Szent Koronát azzal a rajongással, amellyel a magyar nép századokon keresztül viseltetett iránta. Becsüljük meg azzal a szinte vallásos tiszteletadással, amellyel a világ legnagyobb erkölcsi hatalma, a pápa legátusa: Pacelli, a mostani pápa térdelt le előtte Szent István évében, amikor elment megtekinteni a Szent Koronát. Engedtessék meg nekem, hogy itt egy rövid kitérést tegyek és újra Prohászkára hivatkozva, — aki azt mondotta, hogy a Szent Korona és a kereszt egybetartoznak — az átalakuló Magyarországtól és annak felelős embereitől is kérhessem, hogy soha ne próbálják szembe állítani egymással a magyar Szent Koronát és a keresztet. (Ügy van! Ügy van! jobbfelől.) A Szent Korona és a kereszt — mondhatnám továhib — a magyarság és a kereszténység kilencszáz esztendőn át egy volt jóban és rosszban, egy volt nem úgy, mint más országokban, ahol a 'kereszténység az élet egy síkján mozgott, vagy mozog, hanem a magyar kereszténység mindenkor a közéletben tettekkel tényező volt. Kilencszáz esztendőn keresztül az egyház és pedig nemcsak a katolikus egyház, hanem református és általában protestáns testvéreink is olyan eredményekre, olyan érdemekre hivatkozhatnak, amelyeket leta-gadni nem lehet, legfeljebb olyanoknak, akik a történelmet nem ismerik, vagy nem akarják ismerni. (Ügy van! Ügy van! jobbfelölj Ebben a tekintetben én ismerem a kormány nemes intencióit A legutóbb hallottuk a kultuszminiszter úr szavait is. En csak azt szeretném nagyon-nagyon kihangsúlyoz ni, hogy mindazok, akik külön akarnák választani, : és itt most nem hivatkozom én pártokra, még akkor sem, ha ugyanazokat a szavakat mondanám, mert hiszen meg vagyok győződve arról, hogy pártokon túl ugyanígy gondolkodik minden keresztény, magyar ember, aki nemcsak szavaiban, de lelke mélyén keresztény — vegyék tudomásul hfogy nem lehet különválasztani Magyarországon a vallásos nevelést és a népnevelést. Soha nem lehet és nem szahad elvenni Magyarországon a eszténységtől azokat a kultúrintézményeket, amelyeken keresztül nemcsak itt a liberális korszakban, hanem a megszállott területeken is — például Erdélyben — szinte egymaga szolgálta és nagyszerűen szolgálta nemcsak a kereszténységet, hanem a magyarságot is. Csak egy-két kérdésben szeretném meg tudakolni a kormányzattól, hogy éppen azért, mert ilyen nemes intenciók vezetik a kereszténységgel szemben, mikor akarja végre komolyabb törvényekkel megszüntetni a válással űzött szemérmetlen játékot? (Meskó Zoltán: Helyes!) Mikor akarja végre megfontolás tárgyává tenni azt a memorandumot, amelyet annakidején az egyik miniszterelnöknek Magyarország hercegprímása adott át éppen ebben a kérdésben? Mert szerintem ezen a térea is egészen keresztényeknek kell lennünk. Visszatérve az átalakuló államra, a Szent Korona tanában megvalósítandó jövendő magyar államra, figyelembe kell vennünk azt is, hogy a Szent Korona politikai szuverenitásának egyik, mégpedig a királlyal egyenlő tényezője a nemzet. A magyar nemzet a maga szuverenitását mindenkor az országgyűlésen keresztül gyakorolta. Ma már kétségtelen, hogy az országgyűlés mai parlamentáris módja bizonyos korrekciókra szorul. Amikor azonban mi a magunk részéről készségesen hozzájárulunk eíhhez a korrekcióhoz, figyelmeztetni akarunk mindenkit, hogy a mosdóvízzel együtt ne öntsék ki a gyereket is! (Ügy van! Ügy van! jobbfelől.) A magyar nemzet mindenkor gyakorolta a maga szuverenitását és gyakorolnia kell a következőkben a modern igények szerint átalakuló magyar országgyűlésben is. (Bajcsy-Zsilinszky Endre: De nem a n épképviselet elsikkasztásával!) T. Ház! Az országgyíílés reformja mellett szükség vau a végrehajtó hatalom reformjára is. Lehetetlenség, hogy ilyen zaios időkben, amikor a miniszterelnök külföldön tárgyal vagy idehaza szüksége van a kormányzat stabilitására, neki állandóan gondja, mégpedig egyik legfőbb gondja legyen az is, hogy megvan-e mögötte a megfelelő többség, hogy ezem vagy azon a vacsorán hogyan határoztak az ő sorsa felől. Szükség van arra, hogy a végrehajtó hatalom stabil legyen. Ezen a téren készségesen hozzájárulunk bizonyois jogkiterjesztésekhez, de csak akkor, ha ezzel egyidoben törvényesen biztosítva lesz a fe^lősségrevonásnak és az ellenőrzésnek a lehetősége is az országgyűlés részéről. Szükség van a végrehaitóhatalom alsóbb szerveinek reform iára is. Valamennyien, kor mánypárton és ellenzéken egyformán látjuk, hogy vannak minisztériumi ügyosztályok, amelyekben már annyira feltorlódott a kisebbnagyobb ügyek tömege hogy csak azokat az aktákat intézik el. amelyeket, egyik vagy másik képviselő megsürget. Ha nem sm-getrmk aktákat, akkor azok egyszerűen nem intéződnek el. Azt sem tudom tisztességes és erkölesö« dolognak tartani, hogy az állampolgároktól megkövetelünk bizonyos igazolványokat, amikor az a minisztérium, amelynek ezeket az igazolványokat ki kellene állítania, önmaga is képtelennek mondja máskát arra, botyy addig a bizonyos határidőid, amikorra az illető félnek szüksége Ie«z rá ki tud ia állítani ezeket az igazolványokat. Ezen a téren Örvendetes tünet a kultuszminisztérium intézkedése, amely a főigazgatóságokat nagyobb hatáskörrel ruházza
