Képviselőházi napló, 1939. VIII. kötet • 1940. november 20. - 1940. december 3.

Olalszámok - 1939-VIII-857

Az országgyűlés képviselőházának 160. szempontból rendkívüli fontosságú. De a föld­mívoiésügyi igazgatásnak egyéb vonalam is igen megnyugtató ténykedéseket látunk. Az erdészetnél, amely a trianoni szűk keretekből, a százezer katasztrális holdról, — Erdélyt nem is számítva — csaknem 800.000 katasztrális holdra emelkedett, egészen elsőrendű, minta­szerű gazdálkodás folyik. A magyar erdő­mérnöki kar nemcsak a nagy erdővagyon ke­zelése, hanem az erdősítés terén végzett tény­kedése miatt is igaz elismerést érdemel. Látszólag kicsiny termelési águnk a se­lyemtenyésztés. Ma alig: foglalkoztat több, mint 1100—1200 embert, de rendkívül szociális vonatkozása van ennek a selyemtenyésztés­nek, mert hiszen a legelesettebb rétegeket fog­lalkoztatja és juttatja tisztességes kenyérkere­sethez. Betegeket, öregeket, és gyerekeket lehet kenyérkeresethez juttatni ebben a termelési ágban; a mellett a magyar selyem minőségileg a legelsőbbrendű anyagot szolgáltatja. A szőlő- és gyümölcstermelés az ország lakosságának mintegy 10%-át érdekli exis'zten­ciális vonatkozásban. Az elmúlt év súlyos csa­pásai igen súlyosan érintették ezt a két terme­lési ágat és csak elismerés illeti meg a föld­mívelésügyi miniszter urat azért, mert a se­gítés eszközeivel gyorsan közbelépett és a rege­nerálódáshoz szükséges anyagot a károsult kisemberek rendelkezésére bocsátja. Külön fi­gyelmébe ajánlom a földmívelésügyi minisz­ter úrnak a történelmi borvidéket, Tokaj-hegy­alját, amelyet talán az összes szőlővidékek kö­zött a legnagyobb károsodás ért, itt van tehát elsősorban a segítség szükségessége. Természetes, hogy a mezőgazdaságban fel­merülő feladatokat csakis a szakoktatás foko­zatos fejlesztésével lehet elérni. Éppen ezért nagy megnyugvással hallottuk a földmívelés­ügyi miniszter úrnak tárcája költségvetésének tárgyalása során elmondott igen értékes beszé­dét, amelyben rámutatott a szakoktatás fontos­ságára és az e téren mutatkozó fejlődési lehe­tőségekre. T. Ház! Az Alföld öntözését véleményem szerint fokozott mértékben kell lehetővé tenni. Ennek a kérdésnek megítélésében senkit se be­folyásoljon az .idei túlnedves esztendő. Elér­kezik még az idő, amikor az Alföld öntözése igen nagy probléma lesz. (Úgy van! jobb felől.) Előttem szólott képviselőtársam véleményével homlokegyenest ellenkezőleg azon a nézeten vagyok, hogy az öntözésre előirányzott összeg nagyon is jó helyre van előirányozva. Az ön­tözéssel kapcsolatban azonban legyen szabad felhívnom a földmívelésügyi miniszter úr fi­gyelmét a rizstermelés fontosságára. Magyar­ország évi rizsszükséglete — Erdélyt nem szá­mítva — 2300 vágón. A hazai vetésterület ösz­szesen 300 katasztrális hold. Ez a terület tehát elenyészően csekély termést biztosít, minthogy azonban a magyar rizs minősége kiváló, az öntözéses gazdálkodás terjedésével a rizsterület kibővítése nemcsak lehetséges, hanem indokolt és szükséges is. Kérem ezért a földmívelésügyi miniszter urat. hogy a rizstermő területet, ter­mészetesen nem egyszerre, nem ugrásszerűleg, hanem fokozatos fejlődés útján, körülbelül 15.000 katasztrális holdra emelje; ebben az eset­ben körülbelül 18 mázsás átlagtermést szá­mítva, az ország belső szükséglete biztosítva volna és a termelésben mintegy másfélmillió munkanapot számítva, négy és félmillió pengő jutna a mezőgazdasági munkásság kezébe. Az ellenzék részéről legjobban támadják a földmívelésügyi tárca teendői közül a birtok­politikái tevékenységet. A földmívelésügyi , ülése IHÖ november É6-an, kedden. 857 miniszter úr tárcája költségvetése vitájár.ak záróbeszédében rámutatott erre a tevékeny­ségre. Elmondotta, hogy a zsidó birtokokból 840 esetben 130.000 katasztrális holdat vett igénybe, es nyugodt lelkiismerettel állíthatom at. Ház előtt, hogy amit a birtokpolitikai kér­désekben a törvények értelmében, a rendelke­zésre álló emberanyag legszéiesebbkörű és leg­oroteuesfebb kihasználásával a földmívelés­ügyi minisztérium megtehet, azt meg is tette. (Ugy van! jobbfelől.) Kernelem, hogy a közel­jövőben tárgyalhatunk majd olyan törvény­javaslatot, amely a birtokpolitikai tevékeny­ség nagyouhmérvű fokozását lehetővé teszi. Itt említem meg azonban azt, hogy a bir­tokpolitikái tevékenységet valahogyan kapcso­latba kell majd hozni az ipar és bányavállalati vagyon keresztény kézre juttatásával. Az 1940. evi IV. te. 36. §-a, illetőleg ennek 7. pontja már rendelkezik ebben a kérdésben és alludálást tesz arra, hogy aki bánya- vagy iparvállalatba fekteti vagyonát, az különösen anyagi vonat­kozásban, a leszámolás kérdéséiben előnvbeu részesüljön. Ezt a gondolatot kellene jobban kiépíteni és ezáltal az iparvállalatok és bánya­vállalatok arizálását, keresztény kézbe jutta­tását meg lehetne valósítani. (Taps a jobb­oldalon.) Matolcsy Mátyás képviselőtársam különö­sen élesen kelt ki akkor, amikor a mezőgazda­sági munkásságról beszélt. Azt hangoztatta, hogy a földmívelésügyi miniszter teljesen el­hanyagolja a mezőgazdasági munkásságot. Ennek a megállapításnak a jóhiszeműségét teljesen kétségbe kell vonnom, íbiszen éppen az elmúlt esztendőben tárgyalta a t. Ház a földmívelésügyi miniszter úrnak azt a javas­latát, amely 1940. évi XVI. te. alatt nyert be­iktatást, amely a legkisebb mezőgazdasági munkabérekről szól és amely a gyakorlatban rendkívül jól bevált. A munkaadó és munka­vállaló paritásos alapon közösen tanácskozik. Saját hivatalos hatáskörömben is volt alkal­mam tapasztalni, hogy az Országos Mezőgazda­sági Munkabérmegállapító Bizottság alig egy­két esetben kényszerült a vármegyei bizottsá­gik határozatainak megváltoztatására. (Úgy <van! jobb/elől.) Kétségtelen, hogy a magyar mezőgazdasági munkásság keresetében emel­kedés van és ez nagy megnyugvást is okozott a falvakban. Vissza kell tehát utasítanom az ellenzéki oldalról tett megállapítást, mert mondom, ebben a tekintetben igen-igen komoly lépések történtek. Ugyancsak a földmívelésügyi miniszter úr hozta a Ház elé az özvegyi járadék megállapí­tásáról szóló törvényjavaslatot, amelyet a Ház szintén nemrégen szavazott meg. Nemrégiben állította fel a földmívelésügyi miniszter úr a munkaügyi felügyelők intézményét. A munka­ügyi felügyelői kar éppen azért statuál tat ott, hogy a magyar mezőgazdasági munkásság ér­dekeit a legszélesebb körben képviselje, egy­ben azonban arra is szolgál, hogy a munka­morál fenntartása mellett rákényszerítse az esetleg vonakodó munkavállalókat arra, hogy a kapott bérért tisztességes munkát szolgál­tassanak. (Helyeslés a jobboldalon.) Nagy elismerés illeti meg a földmívelés­ügyi miniszter urat a termény- és állatkeres­kedelem arizálása terén tett nagyszerű intéz­kedéseiért. (Ügy van!) T. Ház! A mostani esztendő folyamán a megismételt katonai behívások, az eddig még nem is tapasztalt nagymérvű károsodások /

Next

/
Thumbnails
Contents