Képviselőházi napló, 1939. VIII. kötet • 1940. november 20. - 1940. december 3.
Olalszámok - 1939-VIII-847
Az országgyűlés képviselőházának 16Ô. tudni azért, mert jövetelének célja és oka rávilágít politikai továbbhaladásának az útjára. Nekúnk az a meggyőződésünk, hogy Teleki Pál gróf úr miniszterelnökségének az okát nem abban a nagy nemzeti közvéleményben kell keresnünk, amely feléje fordult, hogy őt az első helyre állítsa. (Zaj a jobbot dalon! — Ferenczy Tibor: Nem választják a miniszterelnököt! — Csorba Sándor: A kormányzó úr nevezi ki! — Keck Antal: A közhangulat közrejátszik!) Nagyon jól tudjuk; de az alkotmányos tényezők közül a parlament, az országgyűlés, az egész magyar társadalom véleménye és a legfelsőbb alkotmányos tényező együttes akarata dönti el azt, hogy ki álljon az ország rúdja mellé az élen. (íigy hang a jobboldalon: Többsége van!) T, itáz! Az a mi véleményünk, hogy Teleki Pál gróf miniszterelnök úr érkezesét 1939 februárjában a magyar nemzet lelkesedése nem kísérte, egyenesen nem is foglalkoztak az idős prottessziorral... (vitéz Lipcsey Márton: De későn állapítja meg!) T. Ház! Ez az én véleményem és a mi véleményünk. (Nagy zaj és ellenmondások a jobboldalon. — vitéz Lipcsey Márton: Csak a magáé!) Tessék feliratkozni és elmondani az Ön véleményét is. (Zaj a jobboldalon.) Az a meggyőződésünk, hogy 1939 februárjában Teleki Pál gróffal, az icios profeszszorral nem sokat törődött a közvélemény. (Csorba Sándor: Micsoda beszéd!) Ne tessék az6n izgulni, amit ő maga is számtalanszor ismételt és bevall és amire büszke a miniszterelnök úr. (vitéz Liptfsey Márton: Ne szellemeskedjék már!) Igenis, 1939 íebruárjaoan nem őt, hanem Imrédy Bélát tekintette az egész magyar közvélemény olyan férfinak, akiben azt látta, hogy a nagy magyar sorsproblémákat komolyan akarja, komolyan veszi és megoldani kívánja. (Tóth János: Ez letagadhatatlan tény!) Ez tagadhatatlan, (ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon. — Tóth János: Ezért kellett neki mennie! — Csorba Sándor: Es milyen álláspontot foglalt el akkor Imrédy miniszterelnök mellett?) A józan gondolkozású magyar közvéleménytől az egész országban szerte szét, mindenütt, ahol jártunk, azt hallottuk abban az időben, hogy feltámadt minden magyar emberben a gyanú, hogy miért kellett Imrédy Bélának távoznia (Ferenczy Tibor: Ne feszegesse, a saját vezére!) és a fiatal, koncepciózus ember helyébe miért kellett Teleki Pál gróf miniszterelnöknek érkeznie. (Nagy zaj a jobboldalon és a középen. — vitéz Lipcsey Márton: Nem jó szolgálatot tesz ezzel!) Nagyon jól tudja az egész ország közvéleménye (Horváth Zoltán: Csúnya szerep a magáé!) hogy Imrédy Béla távozásában az akarás, a tett, nagy kérdéseinek megoldásának elgáncsolását látta a magyar nemzet. (Zajos ellen/mondások jobbfelől.) Tessék a szónokok közé feliratkozni és elmondani véleményüket. Ez a mi véleményünk és a magyar nemzet többségének véleménye. (Élénk ellenmondások a jobboldalon. — vitéz Lipcsey Márton: Maga fejezi ki a magyar nemzet véleményét?) Ilyen^ érzések töltötték el az embert Teleki Pál gróf úr érkezése alkalmával és az egész ország közvéleménye az volt, hogy lmrédynek meg kellett buknia, mert komolyan akarta a megoldásokai (Horváth Zoltán: Mert zsidó volt! — Tóth János (Horváth Zoltán felé): A maga érzésében több van! — Mozgás és zaj a szélsőbaloldalon. —yitéz Lipcsey Márton: Csendesítse őket!) De Lipcsey képviselőtársamat is ülése 19Í0 november 26-an, kedden. 847 kérem, hogy tessék figyelemmel lenni, (vitéz Lipcsey Márton: Éppen azért szólottam, mert figyelem.) Igenis, a mi véleményünk az, hogy 1939 februáijában Imrédy Bélának azért kellett távoznia... Elnök: Most már kérem a képviselő urat, szíveskedjék a tárgyra áttérni és nem eltávozott kormányok működését fejtegetni. Méltóztassék az appropriációis törvényjavaslatra rátérni. Matolcsy Mátyás: A kormánnyal szemben a bizalom kérdésének felvetésénél végig kívánom vizsgálni a 20 hónap eseményeit, az első momentum megvizsgálásánál tartok és hangstílyozom . . . Elnök: Kérem, ne méltóztassék vitába szállni. Méltóztassék az appropriációs javaslatról beszélni és nem az elmúlt kormányok tevékenységéről. Matolcsy Mátyás: Az a véleményem, hogy Teleki Pál gróf miniszterelnök úr érkezését a magyar közvélemény — legalábbis annak jelentős része — úgy üdvözölte, mint hogy ezzel lezárult a nagy kör (vitéz Lipcsey Márton: Téved!) és a 20 évvel korábbi politikai irányhoz tért vissza és kanyarodott vissza a magyar belpolitika. (Ferenczy Tibor: Ez a szerencse!) Sajnos, az ország ebben az érzésében nem is csalódott, mert gróf Teleki Pál miniszterelnök úr a Keresztény Nemzeti Liga május 25-i ülésén azt mondta (Olvassa): »Most ugyanott vagyunk, ahol 20 évvel ezelőtt. Megerősödtünk ugyan katonailag s aki akkor, 20 évvel ezelőtt látott bennünket, azt mondhatná: többre, előbbre jutottunk —, de nem az anyagi rész a lényeg, ezért mondom, hogy ott vagyunk, ahol 20 évvel ezelőtt voltunk.« Ezt az érzést érezte az egész nemzet Teleki Pál gróf miniszterelnök úr érkezésének idején, mert úgy érezte, hogy a 20 évvel korábbi állapotba ter vissza akkor, amikor a nemzet egyenesen azt kívánta volna, hogy a 20 évi késést és elmaradást valaki tetterős akarással pótolja, hogy le ne maradjunk a rohanó események vonatáról. (Zaj.) De nem ez történt. Az történt, hogy U39 februárjában Imrédy Béla a szociális új Magyarországot jelentette a magyar társadalomnak, Teleki Pál miniszterelnök úr pedig visszahozta az antiszemitás feudális tehetetlenséget. (Zaj jobbfelől. — vitéz Lipcsey Márton közbeszól.) T. Ház! Kénytelen voltam ezeket leszegezni a most bírálat tárgyát képező kormánypolitikának indulásával kapcsolatosan, mert ez volt Teleki Pál gróf miniszterelnök úr érkezése. Az indulása pedig az országos választáshoz fűződött. Sajnálattal kell megállapítanom azt, hogy Teleki Pál gróf miniszterelnök úr nem értette meg az új idők új szavát és a nemzeti szocializmus magyar ellenzékével szemben olyan fegyvereket használt, hogy nem átallotta a guruló idegen pénzek vádját nyakunkba zúdítani (Zaj a jobbközépen.) és amikor az ország színe előtt őt ezért megkérdeztük s legnagyobb rosszallásunkat fejeztük ki, hogy ilyen eszközökhöz nyúl, erre a súlyos vádra, amelyet valamennyien elítélünk, semmiféle komoly választ adni nem tudott mindezideig. (Zaj a középen.) Ezt hangsúlyoznunk kell Teleki Pál gróf miniszterelnök úrral szemben, azért, mert ímgyon szereti a miniszterelnök úr magát az erkölcsbíró szerepében feltüntetni, (Nagy zaj a jobboldalon.) a mások cselekedeteit mérlegre tenni, de ugyanakkor — hangsúlyozom, a miniszterelnök úr szavával élek, az ő t szeretett magyar közmondásainak egyikével élek, ami126*
