Képviselőházi napló, 1939. VIII. kötet • 1940. november 20. - 1940. december 3.

Olalszámok - 1939-VIII-832

832 Az országgyűlés képviselőházának 159. Nagy Ferenc jegyző: Báró Vay Miklós! Elnök: Báró Vay Miklós képviselő urat illeti a szó, " 1 Br. Vay Miklós: T. Képviselőház! Abban a kedvező helyzetben vagyok, hogy Budinszky t. képviselőtársamnak az általa felvetett dohánytermesztési kérdésben közvetlenül vála- i szolhassak és jogot formálok ahhoz, hogy az én felvilágosításaimat elfogadja annál is in- l kább, mert dohánytermelő vagyok, szakember vagyok (Reményi-Schneller Lajos pénzügyminiszter: Ez a baj!) és azonkívül a dohányter- j mesztést a palántától kezdve egészen végig ismerem, (vitéz Hertelendy Miklós: Azért nem fogja elhinni, mert szakember vagy! — Rapcsányi László: Nem egészen biztos!) Ha én ' protokollfőnök volnék, nem beszélnek a do- ! hánytermelés kérdéséről, de mivel dohányter- : melő vagyok, beszélhetek róla. t (Egy hang a ! szélsőbaloldalon: Miért személyeskedik? .— í Zaj.) « - • • Elnök: Ne méltóztassék személyeskedni. : (Zaj.) Csendet kérek. Br. Vay Miklós: Nem felel meg az adatoknak olyan csoportosítása, amelyet az előttem szólott képviselő úr felhozott, mert hiszen a dohány jövedék a termesztéssel nagyon behatóan foglalkozik és igyekszik a minőséget évről-évre javítani. Ebből származik az a* tény, hogy sikerült a külföldi dohánybehozatalt a minimumra szorítani és ezáltal a keverési arányt a belföldi és a külföldi dohány között sokkal kedvezőbbé tenni. Ma a dohányjövedéknek az az elgondolása, hogy mivel a fogyasztóközönség főleg a cigarettadohányokat kedveli, elsősorban a világos dohányokat forszírozza s a világos dohányok árát úgy ; szabja meg, hogy azok mindenekfölött álljanak, viszont a zöld dohányt, — amire ugyebár méltóztatik hivatkozni — amely már ma a kutyának sem kell, igyekszik a közforgalomból és a termelésből kizárni. A dohányjövedéknek tehát ma ez a politikája. Nem felel meg az a beállítás sem, hogy a dohánytermelők és dohánykertészek nem volnának megelégedve, mert igenis a mi közvetlen szakszerű tárgyalásaink eredménye az, hogy a dohánytermelők ebben az évben elérték azt, hogy a dohánytermelők és a munkások is nem 1-20 és nem 1'60 pengőt, hanem sokkal magasabb jövedelmet is tudnak maguknak biztosítani. (Budinszky. László: Mennyi az?) Nem felel meg a tényeknek az a beállítás sem, hogy a kerti dohány termesztése nem volna érdeke a nagybirtokosoknak, a dohánytermesztő gazdáknak, mert igenis már két éven keresztül olyan termelési és olyan beváltási rendszer van, hogy a kerti dohányokat, a világos dohányokat sokkal kisebb munkával váltják be, nevezetesen azt a dohányt, — a statisztikában erről talán nem lesz szó — nem kell simítani, nem kell átválogatni, hanem csomósán be lehet vinni a dohányjövedéknek, és azt a dohányjövedék így is váltja be. Ez nem a "dohánytermeltető nagybirtokosok érdeke, hanem a munkások érdeke, mert a nagybirtokosoknál bizonyos százalékos, mondjuk, feles termelési rendszer állván fenn, a munkásokra nagy előnyt jelent, hogy sokkal kisebb munkával tudják a dohányt készre elkészíteni. Ez az úgynevezett német rendszer. A németek ugyanis, amikor idejönnek, ezeket a világos, cigarettának alkalmas dohányokat a dohányjövedéktől ilyen formában váltják be, és ennek elsősorban a doülése 19UO november 25-én,' hétfőn. hánykertészek örülnek, mert ezzel elesik az a sok pepecselő munka, amelyet eddig ezzel kapcsolatban kellett végezniök. Tehát ezáltal is automatikusan növekszik az a munka, amelyet ők magára a dohánytermesztésre fordíthatnak. Én csak azt a tanulságot akarom ebből levonni, hogy méltóztassanak az egyes termelési ágaknak békét hagyni olyanok, akik ahhoz nem értenek. Dohánytermelési kérdésekben a dohánytermelőket kérdezzék meg, egyéb termelési ágakra nézve pedig azokat, akik azzal a kérdéssel foglalkoznak. Lehetetlenség ugyanis, hogy valaki elolvas egy statisztikai könyvet és abból hamis következtetést von le, azt elmondja itt a képviselőházban s abból politikumot akar csinálni, amikor annak se füle, se farka nincsen. (Budinszky László; A dohánykertészek és a dolgozók, a dohánygyári munkások mit szólnak ehhez?) A dohánykertészek azon az állásponton vanna k, mint én, mert tudni kell, hogy a dohány kertészek együtt sírnak és nevetnek azzal a termelővel. Ha a dohányért nem kapnak megfelelő árat, vagy a dohánytermesztés nem sikerül, ez éppen oly,an baja a dohánytermelőnek, mint a dohánykertésznek. Itt tehát igen rossz területre tértek át a képviselő urak, amikor azt hiszik, hogy a két tábort egymás ellen lehessen uszítani. (Budinszky László: Csak a nagytermelők csinálják, ők uszítanak!) Hiszen az ön felszólalásának az volt a gerince, hogy a dohánytermelőnek más az érdeke, mint a dohánykertésznek. Igenis, közös érdekeik vannak, és ezek a közös érdekek kell, hogy kidomborodjanak. Le

T hetsiéges, hogy bizonyos termelési ágakban elégedetlenségek mutatkoznak, különösen akkor, amikor a munkabérek óráról-órára változnak és emiatt van az, hogy a termelők is előjönnek panaszokkal. Éppen az a különbség, hogy ha mi szakszerűen előjövünk szakemberek elé és megvitatjuk komolyan a kérdést, akkor, ha más álláspontja volna is a pénzügyminiszter úrnak, de a mi érveink súlya alatt ő is koincedálja a mi álláspontunkat, amely komolyan alá is van támasztva. Éppen ezért felhasználom az alkalmat, hogy néhány szót szóljak még egy olyan, termelési kérdésről, amely szintén a pénzügyminiszter úr ellenőrzése alá tartozik. Ez a cukorrépa kérdése. Mint ahogy a pénzügyminiszter úr a doihánykérdést is igen helyesen megoldotta ezzel a legutóbbi áremeléssel, úgy kérem, hogy a cukorrépatermelő gazdák érdekében is megfelelően járjon el. A cukorrépatermelő gazdák igényei ugyanis nincsenek kielégítve, pedig tudni kell, hogy a cukorrépatermelés is szociális kérdés, mert hiszen a cukorrépának bizonyos részét a munkások kapják akár munkabér fejében, akár egyébkénit, tehát a termelő termelési költségei és a cukorrépa ára összefügg az elért eredménnyel. Vagyis röviden kifejezve, ha egy métermázsa, búzát vagy egy métermázsa cukorrépát veszek alapul és azt mondom, hogy egy métermázsa répa ára felel meg egy férfimunkás keresetének, akkor egészen más dolog az, ha 2 pengő 80 fillér az a cukorrépa, vagy pedig 3 pengő 50 fillér, [mert az első eset azt jelenti, hogy az a munkás egy métermázsa cukorrépa árában 2 pengő 80 fillért keresett, a második es&t pedig azt jelenti, hogy 3 pengő 50 fillér volt a keresete. Ha azonban ezt a kérdést közelebbről néz-