Képviselőházi napló, 1939. VIII. kötet • 1940. november 20. - 1940. december 3.

Olalszámok - 1939-VIII-804

804 Az országgyűlés képviselőházának 15 idején a jegybanktörvény felhatalmazást adott és amelyet a jegybankunkról szóló törvény íiO millió pengőben jelölt meg, a legutóbbi kimutatásban 30 millióról már 100 millióra emelkedett; ma már ennyi a tényleges igénybevétel. Államkölcsön felvételének ez a formája kétségtelenül komoly meggondolást igényel és ilyen körülmények között természetesnek találom, hogy a pénzügyminiszter úr egy nagy nemzeti kölcsön, az erdélyi kölcsön gondolatával jött a Ház elé. T. Ház! Egy ilyen nagy nemzeti kölcsönre, amely szétterjed a társadalom minden rétegére, nézetem szerint nemcsak az államkincstár szempontjából, hanem az ország gazdasági helyzete szempontjából is tényleg szükség van. A sorrend szempontjából ily on rendkívüli időkben elsősorban a nagy vagyonoknak és nagy jövedelmeknek konjunkturális adó útján és egyéb adók útján való igénybevételére kell törekednie a pénzügyminiszter úrnak. (Ügy van! Ügy van! — Taps a szélsőbaloldalon.) De egy másik megfontolás elől sem zárkózhatunk el. A gazdasági élet foglalkoztatottsága az ilyen rendkívüli időkben fokozódó mértékben terelődik az állami szükségletek kielégítése felé. A Gazdaságkutató Intézet legutóbbi jelentésében e tekintetben a következőket állapítja meg, amelyekkel én is teljesen egyetértek (olvassa): »A mai rendkívüli viszonyok között az államnak fontos nemzeti célok megvalósítására a nemzeti termelésnek eddiginél nagyobb hányadára van szüksége, így tehát az egyéneknek az eddiginél csak kevesebb juthat A polgári ipaucikkfogyasztást tehát korlátozni kell, mert a nyersanyagbeszerzés jelenlegi nehézségei mellett a termelés további kényszerű csökkenésével kell számolni.« T. Ház! Körülbelül ugyanezt à megállapítást tettem ez év májusában, amikor az adójavaslat tárgyalása során foglalkoztam az állam pénzügyi helyzetévei és előre láttam, mert látható volt, hogy egy ilyen nagy nemzeti kölcsön felvétele nem kerülhető ki, nemcsak pénzügyi, hanem ugyanezekből a gazdasági megfontolásokból sem, amelyekre itt bátor voltam célozni. Nagyjából ugyanezt mondottam akkor: »Az egyik oldalon mind nagyobb az állam szükséglete, a másik oldalon pedig a magánszükségletek (kielégítése egyre nehezebbé válik. Jelentős összegek szabadulnak fel a magánháztartások köréből, amely összegeknek az állam céljaira való megszerzése mindenütt súlyos gondja a pénzügyi kormányzatnak.« T. Házi Ez ennek a kölcsönkérdésnek pénzügyi és gazdasági oldala^ kétségtelen azonban, hogy ezeken kívül lélektani oldala is ,van. Itt van a bizalom kérdése; bizalom kérdése az állami pénzügyek iránt. Ide tartozik a hadikölcsön kérdése is, amelynek rendezését a pénzügyminiszter úr bejelentette. S ha már a hadikölcsönnél tartok, röviden csak azt akarom megemlíteni, hogy ennek a kérdésnek rendezése során, — amint Matolcsy Mátyás képviselőtársam is előterjesztette ezt a kérést — a kisjegyzők, a hadirokkantak, a hadviseltek, a hadiözvegyek és árvák és azoknak érdekei, akik egész kis vagyonukat tették annakidején le a haza oltárára, kell, hogy fokozottabb elismerésben és kielégítésben részesüljenek. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon,) T. Ház! Azt mondottam, ez a kölcsön bizalom kérdése is. Ez a bizalom azonban nemcsak a pénzügyi megalapozottságban való bizalom, hanem az egész társadalmi szerkezetünkben való bizalom,, politikánkban való bizalom. De kiese 1940 november 25-én, hétfőn, nemzeti öntudat is kell hozzá, hogy egy ilyen kölcsön sikerrel járjon; öntudat, amely ezeréves multunkból táplálkozik, abból a tudatból, hogy mi rendkívüli időknek rendkívüli terheit századokon keresztül el tudtuk viselni. Ebből az öntudatból hitnek kell születnie az ország és a nemzet lelkében, a jövőben való hitnek. Áldozatkészség kell a kölcsönhöz, amely nemcsak életet, vért, hanem vagyont is hajlandó e haza oltárára letenni. De szükséges hozzá egy olyan kormányzati politika is, amely a nemzet lelkének ezeket a magasabb értékeit ki tudja váltani. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldaIon.) Ha.ez meglesz, akkor egy ilyen kölcsön sikerrel jár. Az ország érdekében kívánom* hogy sikerrel is járjon, (Helyeslés.) T. Ház! Mielőtt beszédemnek egy másik fontosabb részére áttérnék, legyen szabad egészen röviden, amennyire a rendelkezésemre álló idő engedi, egy-két konkrét kérdést előterjeszteni. Először szóvá akarom tenni a pénzverő kötelékében lévő munkások helyzetét, akik hátrányát látják annak, hogy a pénzverő helyzete nincsen rendezve, mert nincsen eldöntve az. hogy az állami pénzverő üzem-e vagy hatóság? Hátrányát látták ennek ' legutóbb abban is. hogy a hétszázalékos fizetésemelést ők csak november 1-től kapták meg és nem október 5-tőL amely időponttól a gyárak és üzemek munkásai ebben a fizetésemelésben részesültek. Egy másik kérdés az ugyancsak a pénzverő kötelékében lévő, felsőípariskolát vagy bányaiskolát végzett technikusok státusának a kérdése. Azt kérik, hogy az ő státus-beosztásuk ne legyen rosszabb, mint a hasonló végzettségű más állami alkalmazottak, így az állami nyomda, vagy pedig az iparügyi tárca kötelékében a mélyfúrási üzemeknél lévő alkalmazottak státusbeosztása. A harmadik kérdés, amelyet egészen röviden fel akarok említeni, az állami Wekerletelepi gondnoksági munkások családi pótlékának kérdése. Ezek a munkások azt kérik, hogy ők is részesüljenek abban a családipótlékban, amelyben a munkásság általában az üzemekben részesül. T Ház! A pénzügyminiszter úr helyes pénzügyi politikát kétségtelenül csak akkor folytathat, ha az ország gazdasági élete is rendben van. (Ügy van! Ügy van!) Hogy azok a hevételek, amelyek a költségvetésben lévő hatalmas számoszlopokban elő vannak iráinyozva, valóban befolynak-e, az teljesen azon múlik, hogy a gazdasági élet az elkövetkezendő esztendőben olyan lendületes lesz-e, mint volt az elmúlt, hátunk mögött lévő időkben. Ahhoz, hogy ez meglegyen, pénzügyi politikánkat a maga teljes egészében kétségtelenül a termelés szolgálatába kell állítani. (Ügy van! Ügy van! -a szélsőbaloldalon.) Erre vonatkozólag pártunk pro grammjának 12. pontja a következőket tartalmazza. (Olvassa): »Szükségesnek tartjuk pénzügyi politikánknak a termelés maradéktalan szolgálatába állításait, hogy a rendelkezésre álló munkaerő, dolgozó tőke és természeti kincsek nyújtotta termelési lehetőségek a legteljesebben kihasználhatók legyenek. Szükséges, hogy a termelés hiteligényeinek kizárólagos gazdasági szempontok szerint történő és ugyanakkor a hitelbiztonság követelményeit szem előtt tartó zavartalan és bőséges kielégítése biztosíttassák. Szükséges hitolszcrvezetünk átépítése, a vezetés szellemének a nemzeti termelés szempont jaihpz való igazodása, és a hitelszervezet-