Képviselőházi napló, 1939. VIII. kötet • 1940. november 20. - 1940. december 3.
Olalszámok - 1939-VIII-802
802 Az országgyűlés képviselőházának 159, illése 1940 november 25-én, hétfőn. keTeskedelem közgazdasági szempontból szükséges^ és produktív. Figyelmeztetni kell a keresztény társadalmat, főleg a szóban levő kategóriát, hogy egy ilyen rendszer mellett, amilyet örököltünk a múltból, ahol a szocialista oldalról a munkás arra taníttatott, hogy a másokéból való osztozkodást tartsa szem előtt, hogy osztályharc van a világon, hogy mindig kevesebb munkateljesítmény legyen, mint amennyire kötelezte magát (Malasits Géza: Ezt sohasem tanítottuk!) és a munkástársadalomnak a biztosítás szociális velleitásán keresztül mindig azon járjon az esze, hogy a magasabb munkabérkategóriákban majd miképpen hasnzálja ki a burkolt munkanélküli segélyek rendszerét; a liberalista kapitalista rendszer oldaláról viszont, amelynek belső gondolatvilágából és 'tendeniqiájíálból folyik az, hogy a mások által termelt javak árdiffereméi ájából élő és spekuláló elemet előnyösítse mindazokkal az erőfeszítésekkel és népelemekkel szemben, amelyek magában a termelésben vannak lekötve, ha ez a szempont és lelkiség átszármazik az íelhelyezkedő kereszténységre, súlyos baj lesz, mert nem a termelőmunka megbecsülése, hanem a másokéból való könnyű megélés tudatát viheti át a lelkébe. Ebből pedig, minthogy a következő korszakok keresztény magyarságának a kiképzéséről van szó, súlyos baj lehet, mert ez az elferdülés, a másokóból való élés, az élő&ködés lelkületének rendszere gazdasági krízisek idején szokott jelentkezni, s az általános társadalmi békétlenségek és elégedetlenségek közeli velejárója és sokszor szülőanyja is. Nagyon örülök annak, hogy a pénzügyminiszter úrnak legutóbb a 36-os bizottság ülésén tett javaslatából azt olvashattuk ki, hogy a mezőgazdaság mesterséges megsegítése likvidálására igyekszik. Nagyon őszinte szívvel üdvözlöm ezt, mert általában gazdasági életünk egész területén a gazdasági élet természetes útjainak feladása mellett mesterséges elbü : rokratizálódás felé haladunk s a termelési ágak megsegítését fpénzgazdaságilag megoldandó kerülő utakra tereljük. Es az, amit Hialmar Schacht egyik kitűnő munkájában »Überspitzte Geldwirtschaft«-nak nevez. Bürokráciánk mindezt nehezen hajtja végre, mert bürokratáink nincsenek magasabb rendű közgazdasági feladatok betöltésére hivatva, nincsenek erre kiképezve, de nem is mernek a felelősséget vállalva cselekedni, s legtöbbször a részletintézkedéseknél, a kormányrendeletek végrehajtásánál szembekerülnek éppen azokkal a közgazdasági érdekekkel, amelyeknek megvédésére hivatottak. Itt van a következő példa. , . .. Van nekem egy községem, amely az Alföld északi peremén nagy erdőségek alatt te : rül el. Ősidők óta fa feldolgozásából, erdei munkából, a fa lefuvarozásából tartotta fenn magát és miután csekély mezőgazdasági határában állattenyésztést is tart fenn, a megszerzett fát lefuvarozta az Alföldre, ott becserélte szénáért és a szénát hazavitte a maga gazdaságában való felhasználásra. Ez természetes rendje volt az ottani gazdasági életnek. Most jön a bürokrácia és azt mondja, hiába kéri tőle a közséar, hogy nagykereskedőként a vágásnál megvehesse a fát és eladja tovább, ezt a fát nem adhatja el a községnek, mivel a község azzal kereskedni fog, erre pedisr semminemű jog-a nincs. Természetesen a bürokrátrift ilven magatartása mellett sem az az alföldi község nem kanta meg a szokott mennyiségű fát, nem tudott tüzelőanyaghoz jutni, sem az állattartás szempontjából annyira kí! vánatos csere létre nem jöhetett, holott egészen nyilvánvaló és minden közigazgatásilag valamennyire gyakorlott ember is nagyon jól tudja, hogy az egyénekre vonatkozó szabályokat a kommunitásra, a közérdekű községre alkalmazni másként kell vagy esetleg nem is szabadi. Egyébként egészen könnyen megoldható lett volna a dolog, mert mi sem könynyebb, mint a községi bíró kezébe egy nagykereskedői iparigazolványt adni. Ezzel a község ki lett volna elégítve, a szabályoknak is elég lett volna téve és nem bontották volna meg a gazdasági életnek e helyt régen bevált formáját és természetes régi rendjét. Még egy példát. Ezzel azt akarom majd igazolni, hogy a közgazdasági élet helyes vitele szempontjából szükség van olyan átfogó előzetes tervek kidolgozására, amelyek átmennek a hivatal'os tudatba, átmennek a hivatalos szervek ismeretébe. Ilyen az új időkre nehezedő magyar agrárpolitika. Most, a nagy erőfeszítések idején állt előttünk teljes jelentőségében, hogy mit jelent az, hogy a mezőgazdaság készen áll arra, hogy teljesítőképességét a végsőkig felfokozva az országot ellássa élelemmel és biztosítsa fenntartását a nagy erőfeszítések idejére. Feltűnik előttünk ennek a képnek nagy jelentősége éppen akkor, amikor nagy tömegekben mozgósítjuk a földet és a többet termelő kategóriából a kevesebbet termelő kategóriába visszük át. Népességünk a legutóbbi években a természetes szaporodás révén is örvendetesen megnövekedett, azonkívül a visszanyert magyarlakta területek egy része inkább bevitelre szorul az élelmezés, főleg a gabonatermelés szempontjából. Vagyis itt van előttünk az a gondolat, nemsokára oda fogunk jutni, hogy kérdésessé válik, vájjon milyen mennyiségben leszünk exportképesek ! búzában és egyéb g-abonában. Ha pedig megfogyatkozik ez az exportálható felesleg, amelyet különböző nyersanyagokért kell becserélni a külföldön, vájjon a mezőgazdaság mely kategóriáit kell magasabb fokra fejleszteni úgy, íhogy az egész európai piacon jól versenyezhessünk s versenyképesek maradjunk. Most f már az első kérdés itt a többtermelés kérdése. Magyarország a gabonatermelésben tizenhetedik helyen áll, kiváló búzájának és főként talajának ellenére. Oka pedig ennek az, hogy nem tudunk a mívelési módokban a talajhoz és az éghajlathoz alkalmazkodni. Átvettük a nyugattól a esapadékdús nyueati klímának megfelelő mezőgazdasági mívelési módokat, holott a száraz klíma szükségleteihez kellett volna alkalmazkodni. Azokban a naffy gazdaságokban, ahol az aszályok idején a helyes mívelési módot betartották, amely a talajbeli nyári nedvesságtartalommal való józan gazdálkodást íria elő, még a nagy szárazságok idején is megközeMttetett a közepes jó termés. A falukbn széltében látjuk a na«T rös'ökkel borított nyári szántásokat, ahol a földnek a nyári nedvességtartalmát elpocsékolták, elpárologtatták, ilyen helyeken a föld nem adhat 3—4 métermázsánál többet Jön a második kérdés, amely közvetlenül az alacsony terméseredményekben hat közre. Elnök: A kénviselő úr beszédideje lejárt, méltóztassék befejezni. Krúdy Ferenc Ez a dűlőkben való gazdálkodás gazdag legelő hiányában, amihez hozzákapcsolódik az export... Elnök: Kérem képviselő úr. most már nem lehet új kérdéseket felvetni. Krúdy Ferenc: Bizalommal a mélyen t, mi-