Képviselőházi napló, 1939. VIII. kötet • 1940. november 20. - 1940. december 3.

Olalszámok - 1939-VIII-796

796 Âz országgyűlés "képviselőházának 159 készséggel visszavonom, annál is inkább, mert Witz Bélé személyét igen nagyra becsülöm. Elnök: A vezérszónokok közül szólásra következik

1

! Nagy Ferenc jegyző: Matolcsy Mátyás! Elnök: Matolcsy Mátyás képviselő urat illeti a szó. Matolcsy Mátyás: T. Ház! A pénzügyi kormányzat költségvetésének tárgyalásánál hangsúlyoznom kell azt, amit az előadó úr is hangsúlyozott, hogy ez a tárca és ez a költségvetés egyike a legfontosabbaknak. Meg kell állapítanom azt, hogy amikor a magyar ál

: lam költségvetését tárgyaljuk és ily óriási összegről számolunk, akkor azt kell látnunk tisztán, hogy a magyar állam költségvetésén keresztül az állami élet, a közületi gazdálkodás és hatás mindi mélyebbre szövődik bele a magángazdaság életéhe is, a pénzügyi költségvetés és az egész pénzügyi politika irányt szab az egész ország gazdasági és szociális fejlődésének. T. Ház! Elsősorban azon kell kezdenem, hogy a pénzügyi politikán, a helyes adópolititikán alapszik a helyes jövedelemeloszlás is a közterhek arányos viselésének formájában. Egy társadalomnak, egy országnak a fejlődése, jóléte, nyugalma rendkívüli mértékben attól függ, hogy milyenek a jövedelmi viszonyai, milyen a jövedelemeloszlás az országban. Beszédemet éppen azzal kell kezdenem, hogy a költségvetés, a pénzügyi kormányzat költségvetésének vitája során kell rámutanom arra, hogy Magyarországon a jövedelemeloszlás, az adóterhek és a közterhek viselése rendkívül egyenlőtlen. Erre vonatkozóan a pénzügyi kormányzat számításokat nem végzett. Tavaly már ezt a kérdést itt a pénzügyminiszter úr becses figyelmébe volt szerencsém ajánlani, hogv amikor az adóreformról, az adók arányosításáról beszélünk s a kormány ezt programma ává tette, ugyanakkor a pénzügyi kormányzat nem végzett számításodat arra nézve, hogy a jelenlegi súlyos közterhek mi módon, oszlanak meg az egyes társadalmi rétegek közt, a földmunkásság, a mezőgazdasági munkásság, a kisgazdatársadalom, a kisiparosság, a középosztály, a nagy vagyon és jövedelem rétegei közt. Már pedig az az én igen tisztelettelj as véleményem, hogy addig, . amíg erről pontos képet és számot adni nem tudunk, az adóreformnak szerves, az egész magyar életet átfogó rendezése aligha lehetséges, mert hiszen a kalkulációt sem tudják elvégezni. En itt csak azt említem fel, hogy a jövedelemeloszlás terén Magyarországon micsoda végletek közt tátong a szakadék. Gondolok itt a havi 15—20—25 pengős családi keresetekre, egy mezőgazdasági munkásra vagy oselédemberre, akinek ennyi a havi jövedelme, tekintet nélkül arra, hogy öt vagy nyolc gyermeke van-e. Ugyanakkor ma nem is egy esetben tapasztalható, de számtalanszor látjuk a havi 50—100.000 pengős jövedelmeket is. (ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) A mai magyar életben az egy családnak jutó iövedelmek a 25—30 pengő és az 50—100JÖÖ0 pengő közt feszülnek meg ezerötszázszoros távlatban. Nekem az a véleményem, hogy ebben a rettenés egyenlőtlenségbe és ebbe a szörnvű távolságba hull bele a magyar élet fejlődése és nekünk nemzeti szocialistáknak az a meggyőződésünk, hogy igenis, ezt a roppant távolságot, a jövedelmek 1500—-2O0O-szeres távolságát közel kell hozni olyan módon, hogy a családoknak, a kereső, dolgos magyar családoknak n h fi vi 150—200 pengő minden kategóriaillése 19 W november 25-én, hétfőn, ban biztosítva legyen és az 50.000—100.000 pengő havi jövedelmek helyett legfeljebb csak annyi legyen, amennyi a magyar államvezetés legfelelősebb emberének, a miniszterelnöknek jár, tehát havi 3000 pengő. (Ügy van! Ügy van! — Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Kérdezem, hogy a kormányzat, de különösen a pénzügyi kormányzat, amelynek a kezében van a legerőteljesebb fegyver, az adókulcsok megállapítása és az egész adórendszer felépítése, tett-e vájjon egyetlenegy lépést is annak érdekében, hogy ez az ezerötszázszoros különbség a havi 150 és 3000 pengő közötti, csak tizenötszörös különbségre hozassék össze? Meggyőződésem, hogy ha a jövedelmeknek ilyen igazságos, komoly és távolról sem kommuni-ztikus megoldását tenné lehetővé a mi adórendszerünk és pénzügyi politikánk, akkor máris eltűnnék az a rendkívül sok bai, feszültség és szenvedés, amely ebben az országban tapasztalható. Mi is valamennyien családos, többgyermekes családos emberek vagyunk és nagyon jól tudjuk, hogy havi 3000 pengéből tíz gyermeket is nyugodtan el lehetne tartani komoly, nívós, intelligens élet mellett is. Semmi értelme és alapja nincs annak a jövedelmi megoszlásnak, amely ma Magyarországon van. Ha ebben az irányban kérdést teszünk — nagyon sajnálom, hogy a pénzügyminiszter űr kiment a teremből, de az államtitkár űr mindenesetre itt van — azt à kérdést szokták felvetni, mi lesz vájjon a tőkeképződéssel? Hát vegyék tudomásul, hogy akkor is lesz tőkeképződés, mert a szorgalmas, dolgos magyar ember takarékoskodik és tőkét gyűjt. Legfeljebb nem lesznek kacsalábon forgó paloták a Gellérthegyen, de lesznek virágos^ kis egészséges házak a magyar családok számára. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Ez is tőke, még pedig sokkal stabilabb tőke, mint azok a milliós összeharácsolt tőkék, amelyekkel ma a nagyvállalatok nagyjövedelmű vezérei rendelkeznek. Nem tudom, vájjon a pénzügyminiszter úr, vagy bárki a miniszter urak közül járt-e lent a borsodmegyei barlanglakások között? Ott lent a hegy oldalában a barlangokba úgynevezett lakásokat yáigtak és — mit szól hozzá à pénzügyi kormányzat? — ezeknek adóívük is van és ezek után a barlangok után kivetik a házadót is. (Zaj a szélsőbaloldalon.) En magam végigjártam ezeket a lakásokat. Mikor karitatív módon jött össze pénz, ho^y ezeket az embereket a barlangokból kitegyék, erre a mi válaszunk nem az, hogy^ ez így jól van, hanem, hogy ezért felelősséggel tartoznának. Magam is láttáim, hogy magyar családok 6—8 gyermeke hever félmeztelenül ezekben a hegy gyomrába vágott barlangokban a földre leszórt szalmán. (Matolcsy Tamás: Most is ezerötszázán vannak!) Ez a kérdés még- ma sincs megoldva. Tessék kimenni és megnézni ezeket a barlanglakásokat. Az a meggyőződésünk, hogy a jövedelmeknek és a magyar életnek ezt a rettenetes távolságát és mély szakadékát ki kell egyenlíteni azáltal, hogy a jövedelmeknek hallatlanul magas csúcsait beledöntjük a szegénység és a nyomorúság mérhetetlen mélységébe. Ezt, mint alapszempontot voltam bátor a pénzügyi költségvetés és a pénzügyi politika bírálata során elmondani. A másik nagy kérdés pedig, amely már újra fenyegeti a magyar életet, a magyar gazdasági életet és a magyar munkásságot: a munkanélküliség kérdése. A pénzügyi politika szigorúan Összefüggésben van, egy állam és egy ország gazdasági. fog-