Képviselőházi napló, 1939. VIII. kötet • 1940. november 20. - 1940. december 3.

Olalszámok - 1939-VIII-781

Az országgyűlés képviselőházának 158. férfit nevelt, (Ügy van! Ügy van! jobbfelől.) egyrészt azt mondták, hogy zsidó, másrészt, hogy angol. (Palló Imre: En az eredetére mondtam, nem erre a mozgalomra!) Kérem, ne méltóztassék információ és ismeret nélkül csak az üres levegőbe beszélni. (Elénk helyeslés és taps a jobb- és baloldalon és a középen.) Ami azt a kifogást illeti, hogy a mozgalomban zsidók voltak, a helyzet az, hogy amikor Magyarországon ez a mozgalom megindult és mikor a háború után újra megindították, — talán nem szükséges jellemeznem a háború előtti időt, de a háború utáni időben is volt korszak, ameikor a numerus clausust, amelyet magam hoztam, megcsonkították, mi, magyar cserkészvezetők az előtt a probléma előtt állottunk, hogy vagy benthagyjuk a mozgalomban a zsidó csapatokat, vagy kitesszük őket s akkor a kormány nekik esetleg más, parallel cserkészetet tesz lehetővé. Mi áz előbbi mellett határoztuk el magunkat és kijelenthetem, hogy a külügyi vezető kivételévei az aktív vezetőségben senki zsidó nem volt. A csapatparancsnokokról nem beszélek, mert azok az egyes csapatoknál gyakran vallásilag is egyek voltak a csapattal. Ügyeltünk azonban, hogy egyrészt ne igen legyenek vegyesvallás ú csapatok, másrészt, hogy magában a vezetőségben omen decernens vezető ne legyen. Mondom, a külügyi szolgálat kivételével, ahol ismét a nyelvismeret tette ezt szükségessé, ameddig más nem akadt, zsidó dolgozott. (Maróthy Károly: Itt is, ott is a külügyi szolgálat mindig zsidók kezén van! Jól nézünk ki!) Kérem, én az egyes embereket a csapatparancsnokokig mind kivétel nélkül egyénenként ismerem, ha tehát róluk valamit mondok, tudom, amit mondok, az urak pedig nem. Addig volt tehát ez, amíg helyiébe nem akadt egy másik, igaz, hogy ez majdnem zsidó volt, mert gróf volt, az én egyik öcsém (Derültség), aki szintén beszél egy csomó nyelvet. Ennyit a zsidó oldalról. Ami pedig a kérdés angol oldalát illeti, igenis, egy igen érdemes, kitűnő katonapedagógus találta ki a cserkészetet, aki véletlenül angol volt. Szegény öreg úr, aki tegnap halt meg és akire mindig mély tisztelettel gondolnak * vissza azok, akik ismerték, mindenféle országban, (Ügy van! Ügy van! a jobb- és a baloldalon és a középen.) elsősorban nagy barátunk, Mussolini is, aki a legnagyobb elismerésben és megbecsülésben részesítette őt. Mondhatnám, ebből a mozgalomból és ennek sokféle principiumából táplálkoztak az összes ifjúsági mozgalmak, amelyek a háború után keletkeztek. Nem minden, de nagyon sok vonatkozásukban. Ami az angol eredetet illeti, (Bajcsy-Zsilinszky Endre: Az sem szégyen, nem teil mentegetni! — Rajniss Ferenc: De most már divat mentegetni!) az egész mozgalom hét vagy nyolc országban majdnem egyszerre indult meg. Anglia után mindjárt, jóformán hónapokkal utána Chilében és ehhez hasonlóan Magyarországon is, de nem különös angol hatásokra, mert amit az első csapat református papvezetői és tanárai, s a második számú csaoat piarista atyái az angol mozgalomról tudtak, az vajmi kevés volt. Hiszen a könyvet sem ismerték, hanem csak úgy hallottak valamit az ennek^ a mozgalomnak általános elveiről, amely a fiatalokat összefogja s amely elvek között néhány nagyon egyszerű, de nagyon praktikus princípium volt; először az a, hogy úgy mondjam, családias vonás, hogyha mozgalom nyolcas őrsökbe fogta Össze a fiúkat. — ez egy pedagógiai Kolumbus tojása, ha úgy tetszik, de igen ése 19 UO november 22-én, pénteken. 781 hasznos, másodszor az önkéntesség és harmadszor az, hogy abszolút vallásosságra, hazafiságra és tisztességre nevel. (Ügy van! Ügy van!) Ez a mozgalom mindenütt többé-kevésbbé a maga útján fejlődött és a magyar az első* pillanattól kezdve a leghazafiasabb mozgalom volt. (Ügy van! Ügy van!) Ami pedig azt illeti, hogy ezek a mozgalmak utólag, amikor már sok volt belőlük, egymással kapcsolatot kerestek és találtak, ebben nincs semmi kivetni való, hiszen ma mindenki azt hirdeti, hogy a fiatalságot, a munkásságot, amennyire lehet, más felnőtteket is hozzunk Össze egymással és láttassunk velük világot. (Ügy van! Ügy van!) Azokban az időkben, amikor igen nehéz volt vilájgot látni, különösen olcsón, ez a mozgalom igen sokat használt ebben a tekintetben, mert nagyon sokan voltak benne, akik ezáltal világot láttak, tanultak, embereket ismertek meg. Es nem muszáj mindjárt arra gondolni, hogy ha valaki valamelyik országba elmegy, akkor rabja lesz azon ország gondolatvilágának, vagy esetleg annak a gondolatvilágnak, amelyben egy ottani mozgalom egyik vagy másik vezetője él. (Mozgás a szélsőbaloldalon.) Ne becsüljük le önmagunkat annyira, hogy mindig azt képzeljük, hogy mi nem tudunk a magunk lábán állni és a magunk . feje után gondolkodni. (Ügy van! Ügy van! Nagy taps a jobb- és a baloldalon és a középen.) Én ezeket a magyar fiúkat bátran' kieresztettem és bátran kieresztem ma is a világ bármely részébe, mert ők mint magyarok fognak visszajönni. (Ügy van! Ügy van!. — Taps.) Aki pedig nem mint magyar jön vissza (Meskó Zoltán: Az maradjon kinn!), arra csak azt mondom, hogy hulljon a férgese. (Ügy vant Ügy van!) Ebben a mozgalomban tehát semmi néven nevezendő angol mentalitás nem volt. Természetesen nagyon jól tudom, hogy a cserkészmozgalmat a túloldal részéről nem is annyira ezért érte támadás és ha nem én állottam volna sokáig többé-kevésbbé az élén, akkor ez a mozgalom kevésbbé érdekelte volna a túloldalt. (Felkiáltások a jobboldalon és a középen: Ügy van! Ügy van! Ez az!) Csak azért támadták, hogy azt mondhassák, ime, Teleki mindennek az akadálya, mert angol beállítottságú, (Derültség jobbfelől.) mert Angliában végezte iskolüt, (Egy hang a szélsőbaloldalon: Ezt senki nem mondotta!) holott egész iskolaidőm alatt ott sem voltam — sajnos. (Derültség.) Sajnos, nem jártam külföldi egyetemet, sem külföldi középiskolát, hanem végig itt végeztem és mondhatom, hogy sajnos, mert nagyon jót tett volna nekem, ha egy félévet Németországban, egy félévet Angliában és egy félévet Franciaországban töltöttem volna, mert ezzel is csak tanultam volna. (Mozgás a szélsőbaloldalon. — Egy hang a szélsőbaloldalon: Nem mondottuk! — Váczy József: Az egész országban ez van elterjedve! •— Zaj. — Halljuk! Halljuk! '— Elnök csenget.) Mert ahhoz, hogy az ember megállja a helyét, ki kell mennie, világot kell látnia, kultúrákat kell megismernie, de semmi szükség nincs arra, hogy az ember olyan gyenge karakterű legyen, hogy ettől azután mindjárt behódoljon a másik országnak vagy az abban az országban lévő akármilyen felPosrásnak vagy szokásnak. Én eleget jártam külföldön, de idehaza mindig tudták, hogy amelyik

f napon megérkezem, akkor paprikáscsirkének kell lennie vacsorára. (Derültség.) Ezt csak kis jellemzésként említettem. A magyar, ha elég kemény, akkor magyar marad. (Ügy van! jobbfelől.)