Képviselőházi napló, 1939. VIII. kötet • 1940. november 20. - 1940. december 3.

Olalszámok - 1939-VIII-731

Az országgyűlés képviselőházának 157. ülése 1940 november 21-én, csütörtökön. 731 után lássuk meg, mi a teendő a inának és jövő­nek szempontjából. Elsősorban is utalok arra, amit nálam sokkal jobban, talán sokkal na­gyobb szónoki készséggel elmondottak már, amit azonban meg kell ismételnem, hogy szük­séges a művelődéspolitikánknak teljes és tö­kéletes nemzeti alapra, magyar alapra való helyezése. Azonkívül egykézben kell tartani a művelődés irányítását és fejlesztését, tehát a szellemi vezetést. Itt faji szempontból bírálván a kérdést, arra gondolok, t. Ház, hogy a ma­gyar művelődés fejlesztésének számtalan he­lyén még ma is olyanok vannak, akik nem odavalók. A zsidófaiúakra gondolok, mert amint egy alkalommal már említettem, lehet valaki kiváló tudóis. lehet az a zsidó a maga művelődési ágában kiváló, de meggyőződésem az, hofrynem lehet kiváló magyar, aki pedig nem kiváló magyar, az nem nevelhet kiváló magyarokat, ffîgy f van! a szélsőbaloldalon.) Eonen ezért arra kérem a miniszter urat. mél­tóztassék e tekintetben a legrövidebb időn be­lül és a leghatározottabban úgy eliárni, hogy a népművelés és a magyar művelődés minden egyes őrhelyéről kivétel nélkül elkerüljenek ezek az egyének, hoe-y ezáltal is megtisztítsuk a magyar népművelést azoktól, akik nem oda­valók. Igen sokan elmondották már azt, hogy anyagilag megfelelőbb helyzetbe kell hozni azokat, akik a magyar művelődést szolgálják. Telje« mértékben osztozom ebben a vélemény-­ben és helyt adok annak a felfogásnak, amely ezt sürgeti/mert ha valóban fontos nekünk a magyarságot tömegeiben felemelni, akkor éppen azt a nemzetnevelő és népművelő ren­det kell felemelni anyagilag-, amely azután a neveléssel foglalkozva, mindenféle szempont­ból olyat tudjon alkotni, ami a nemzet jövő­jére fontossá válhat. Ha tényleg fontos az, hogy a magyar művelődés arra a színvonalra kerüljön, amely színvonalat el kell, hogy ér­jen a népek versenyében, akkor nekünk min­denféle vonatkozásban meg kell vizsgálnunk ezt a nevelést, vájjon ma, amikor talán sors­forduló előtt állunk, ennek a nevelésnek szem­pontjából milyen intézkedéseket kell tennünk. Nem hallottam még itt előttem szólott igen t. képviselőtársaimtól azt, mi a vélemé­nyük az úgynevezett tanyai iskoláztatásról. Talán idejük nem engedte meg, éppen ezért más egyéb mondandóim mellett elsősorban ez­zel a kérdéssel szándékozom a t. Ház előtt fog­lalkozni. Tudjuk nagyon jól mi, akik gyakor­latilag is foglalkoznak a neveléssel, mit jelent ma a tanyán nevelni és neveltetni, de egyúttal tisztában vagyunk azzal is, mit jelent ma Ma­gyarországon tanyai neveléspolitikát foly­tatni. Mert állapítsuk meg elsősorban azt, hogy eddig Magyarországon a tanyán lakó színma­gyar nép volt a művelődés szempontjából, saj­nos, a legelmaradottabb és e tekintetben nem tudom, hogy kinek a hibájából, de bizonyos okok folytán éppen a tanyai iskolák voltak azok, amelyek talán a legeIhanyagoltabbak voltak. Pedig megérdemli ez a tanyai nep, hogy az ő művelődésével, szellemi színvonalá­nak felemelésével foglalkozzunk, mert, ha va­lahol nehéz munkát végeznek és ha valahol tényleg ennek a fajtának megerősödését szol­gálják, akkor merem állítani, a tanyai lakos­ság az, amely a legtöbb áldozatot vállalta eb­ből a munkából és ez az a része a magyar nép­nek, amelyik nem kérdez, nem számít, de ame­lyik dolgozik és amelyik minden zokszó nélkül odaálj akkor, amikor áldozatot kell vállalni ebből a nagyon is áldozatos magyar életbői. Es ez az, amelyik a nemzeti művelődés kin­cséből a legkevesebbet kapja. Hiszen egy pillanatra képzeljük csak ma­gunk elé akármelyik alföldi tanya életét, an­nak nevelésügyi vonatkozásában. Elsősorban ott kell kezdenünk, hogy maga a felszerelés, amellyel a nevelést, az oktatást a tanyai ta­nító végzi, bizony nagyon elmaradott és sok­szor annyira csekély, hogy saját magának kell pótolnia, részben saját anyagi erejéből, rész­ben pedig más ottani áldozatos lelkeknek az anyagi támogatásával. Szemléltető eszközök alig vannak, pedig tudjuk, hogy mennyire fon­tos az, hogy amikor oktatok, nevelek, azt a ne­velést, azt az oktatást alá tudjam támasztani szemléltető eszközökkel ifi, mert egyrészt sa­ját munkámat megkönnyítem vele, de más­részt az eredményesség szempontjából sokkal többet tudok elérni, sokkal rövidebb idő alatt. De ugyanakkor más egyéb segédeszközök hiá­nya is nagymértékben meggátolja ezeknek ne­velői munkáját és hogy ez mit jelent, azt lát­juk akkor, amikor kimegyünk, amikor tény­leg gyakorlatilag foglalkozunk a tanyai lakos­sággal. De azonkívül ott van a másik, szerintem, igen nagymértékben gátló oka az eredményes tanyai iskolanevelésnek és ez az óriási tan­anyag. Künn a tanyán egyrészt a tanítási idő sokkal rövidebb, különböző okok miatt, — eze­ket az okokat idő hiányában nem akarom fel­sorolni, — de másrészt más egyéb gátló okok is vannak s ezért nem képes az a nevelő, bár­milyen jószándékú is, elvégezni azt az óriási anyagot, amely ez idő szerint ránehezedik a kis magyar gyermekekre épúory, mint azok neve­lőire. Méltóztassanak csak megnézni uéldául a tanyai iskolák VI. osztályának tankönyvét, amely egy 300 oldalas tankönyv és elgondolni azt, hogy ezt az anyagot hogyan tudja elvé­gezni az a tanvai tanító, aki nincs olyan sze­rencsés helyzetben, mint városi kartársa, aki­nek szeptemberben, a rendelettel megállapított napon ott áll a jól felszerelt osztálya, ponto­san megjelenő tanulóival és ugyanakkor a ta­nyai tanítókhoz egyenkint, talán napi, vagy heti különbségekkel szállingóznak csak befelé ezek a kis diákok, azért, mert az anyagi hely­zetük nem engedi meg, mert tudjuk nagyon jól, hogy éppen a tanyai gyermekek azok, akik a legnagyobb mértékben el vannak más ott­honi munkával foglalva. Talán furcsán hangzik, de merem állítani, hogy a tanyai gyermek megy a legszívesebben az iskolába. Miért? Egyrészt azért, mert egész nyáron át, amikor az iskolából kimarad, kü­lönböző házimunkákkal van elfoglalva. A szülők, akik elmennek akár részesnek, akár sommásnak, akár a sajátmaguk dolgát végezni, a kisebb gyermeket rábízzák a nagyobb gyer­mekre, hogy őrizze otthon a gyermeket, vagy mint libápásztort, tehénpásztort foglalkoztat­ják, vagy más egyéb ilyen foglalkozást adnak neki, tehát a gyermek egész nyáron nem tud pihenni, hanem ezekkel a munkákkal van el­foglalva és örül, amikor iskolába mehet, mert ott tényleg pihen és tanul. Mert szeret a ma­gyar gyermek tan ülni. És azonkívül, mikor beállnak a hideg idők, akkor még az iskolában melegedhet is, ha van csizmája, amiben elme­het az iskolába. Én tehát arra szeretném^ a miniszter urat kérni, hogy amennyiben módja van rá,, mél­tóztassék odahatni, hogy ezek a visszásságok megszűnjenek, hogy ezek a tanyai gyermekek

Next

/
Thumbnails
Contents