Képviselőházi napló, 1939. VIII. kötet • 1940. november 20. - 1940. december 3.

Olalszámok - 1939-VIII-707

Az országgyűlés képviselőházának 157. ülése 1940 november 21-én, csütörtökön. 70' életünk változásai előtt állunk szükségképpen és remélem, hogy ennek a változásnak törvényesített, külpolitikai szerződésben foglalt magyar következményeihez hozzájárul az igen t. kultuszminiszter úr is azzal, hogy a két utolsó hatalmas, nagy olasz kultúrpolitikai törvénynek és a német kultúrpolitikai intézkedéseknek magyarázó, összefoglaló magyar könyvét kiadja, hogy ne csupán frázisokból, hanem a tudomány ellenőrzése alatt tudhassa meg Magyarország művelt közönségének széles rétege, mit jelent az az új szellemi irányzat, az az új kultúrpolitika, amelyet Olaszországban és Németországban hirdetnek. (Hóman Bálint vallás- és közoktatásügyi miniszter: Folyamatban van a lefordítása!) T. Ház! Minden túlzás nélkül a becsületes bírálat alapjához azt kell tudnunk és, elismernünk, hogy nagy történelmi múltú magyar kultúra van, hogy a mi kultúránk valóban, minden soviniszta túlzás nélkül első a Kárpátok völgyében. (Ügy van! Ügy van! a jobbés a baloldalon.) Szerves fejlődési!, jól megalapozott, széles rétegekben képviselt magyar kultúra van, amelyre ez a nemzet Trianon óta is sokat áldozott. (Ügy van! Ügy van! a jobboldaon.) Európai hírű kultúrintézményeink, professzoraink, nagy magyar írók, művészek, tudósok, feltalálók szereztek becsületet a magyar névnek. Es eltúlozzak a bírálatot s talán annak jogosságát sértjük meg és . veszítjük el, amikoor ezt nem ismerjük el és a magyar kultúrpolitikának csak a hátrányos és árnyas oldalait akarjuk bemutatni, Aa idő rövid. Nem is óhajtok én részletkérdésekről beszélni, ami nyilvánvalóan a kultusztárca költségvetési vitájának lényege, hanem csak egynéhány döntő és alapvető kultúrpolitikai kérdéssel kapcsolatban szeretném felvetni azt a kérdést, hogy mi lehet a jövendő, hol kezdhetjük meg ennek a magyar kultúrpolitikának a korszerű átalakítását, mennyi idő alatt tehetjük ezt aneg, milyen eredménnyel és a magyar kultúrpolitikának milyen részét kell ebből a célból elsősorban átalakítani? Megmondom mindjárt bevezetőben, hogy az idő rövidsége miatt nem alulról, hanem felülről gyorsan és elhatározottan. Ennek egyik igen nagy akadálya a tanári érzékenység, a profeszszor urak érzékenysége Magyarországon. A legkisebb bírálatot is igen nehezen bírják el, holott sok kérdésben akkor mutatják meg igazi mélységes emberi kultúrájukat, ha elbírják a bírálatot azok részéről is, akik nem professzorok. Bálás igen t. képviselőtársam, amikor egy másik felszólalással kapcsolatban azt mondottam, hogy van egy tudományos tolvajnyelv, elnézően mosolygott. Mint újságíró hosszú évek óta, amikor egy kis időm van és tehetem, olvasok egyetemi tankönyveket és feljegyzem belőlük azokat a magyar nyelv és az emberi logika ellen elkövetett merényleteket, amelyek nem biztosítják még azt a lehetőséget sem, hogy az egyetemre biratkozott fiatal magyar legalább ugyanolyan egészséges aggyal távozzék onnan, mint ahogyan jött az egyetemre. (Derültség.) Egyik legnagyobb magyar jogtudósunk, értékes ember — ezért nem óhajtom névvel kipellengérezni, mert nem az egyénről van szó, hanem a szellemi elfajulásokról, amiket kétségtelenül le kell faragnunk — egy kérdésre, amely engem hatéves korom óta izgat, arra a kérdésre, hogy mi a bűnösség, könyvében a következő definíciót adja. (Olvassa): »A bűnösség szooiáletikai rosszalást érdemlő, e rosszalást érdemlőség reális, vagy potenciális tudatával átszövött pszichika-etikai kapcsolat a cselekmény és a cselekvő lelkivilága között. Szóval csak az a jogellenes cselekmény bűncselekmény, melynél a cselekvő tevékenysége s egyénisége, jelleme között olyan belső pszichikai kauzális és etikai normativ összefüggés forog fenn, (Felkiáltások: Elég!) melynél fogva rosszaló értékítélet alá vonatható.« (Derültség a Ház minden oldalán.) , Azt mondja valamivel rövidebben ugyanez a professzor úr, s a következőkre tanítja az ifjúságot. (Hóman Bálint vallás- és közoktatásügyi miniszter: El ez a professzori?) Igen. A veszély fogalmát, mely kérdés szintén egy fontos nemzeti kérdés, különösen a mai időkben, a következőkben határozta meg a felnövő, új, tudományra képzendő fiatalság számára. Azt mondja a professzor. (Olvassa): A veszély olyan rendellenes állapot, amelyben valamely érdek ellen immár mozgásban lévő, vagy könnyen mozgásba jövő okfolyamat a körülményeket ismerő előtt, mint az érdeksérelmet könnyen elő idéző közelfekvő lehetőség tűnik fel.« (Derültség a Ház minden oldalán. — Gr. Festetics Domonkos: Rendellenes ez a professzor is!) Ha egyszer időm lesz egyéb elfoglaltságom melLett, egy köretre valót fogok ezekből a dolgokból kiadni. (Gr. Festetics Domonkos: isten ments!) Nem beszélek azután az olyan tudományos és egyetemi alapon írott könyvekről, amelyek csodálatos módon minden írniés olvasni tudó magyar ember előtt úgy tűnnek fel, mintha németből lennének magyarra fordítva és amikor németre akarjuk lefordítani, akkor tűnik ki, hogy nem is német fordítások, hanem valami megfoghatatlan, valami helytelenül kialakult tudományos nyelvszörnyeteg szüleményei. (Gr. Festetics Domonkos: Ki ez a híres professzor?) Ezt a prof eszszőri elzárkózást, ezt a tudományos nagyzolást nem. tartom indokoltnak, mert ennek az országnak töméntelen sok kultúrpolitikusa, egyszerű küzdő embere vau a professzorok mellett, akik sokat, rengeteg sokat tesznek ennek a nemzetnek a kulturális erejéért és nagyságáért. Es mert mégsem akarok a professzor urakkal ellentétbe kerülni, kénytelen vagyok egy professzor háta mögé vonulni, amikor szerény mondanivalóimat röviden összegezem. A magyar felsőoktatási kongresszuson, amelynek anyaga három kötetben porlik és amit mindig érdemes forgatni, mert különböző szempontokból bár, de rengeteg sok értékes adatot elmondtak a magyar kultúrpolitikának vezető tényezői igen t. Bálás professzor úrtól Teleki Pál grófig, vagy az igen t. miniszterelnök úrig, hogy mi a baja a felsőoktatásnak Magyarországon. Engem azonban legjobban megfogott egészben az előttem személyileg ismeretlen Schütz Antal professzor úrnak remekbe készült kultúrpolitikai bírálata, amely európai nívón a legnagyobb nemzeteknek valóban belső lelki, tudománypolitikai diszkussziója alapján fogta meg ezt a kérdést és vetítette a magyar kultúrpolitikusok elé. Schütz Antal professzor úr azt mondja, hogy valami nincs rendjén az egyetemeken. Elégedetlen a professzor úr az egyetemmel. Elégedetlen az egyetemmel szemben t az állam, a társadalom is, de mi hozzátehetjük, hogy a diákság is. Tudniillik Bálás professzor űr most felállította igen szépen azt a tételt, hogy mit követelhet a tanár a diáktól, az államtól, az adófizető polgártól, csakhogy most már

r az a fontos, hogy felállíttassák az ellenkező tétel is, hogy a diák, az állam, a társadalom, mit