Képviselőházi napló, 1939. VIII. kötet • 1940. november 20. - 1940. december 3.

Olalszámok - 1939-VIII-705

Az országgyűlés képviselőházának 157. ülése 1940 november 21-én, csütörtökön. 705 például körülnézünk a budapestkörnyéki pályaudvarokon úgy hajnalban, azt látjuk, hogy ezek a pályaudvarok tele vannak szegény álmos, bóbiskoló gyermekekkel, akik félötkor kelnek, úgy jönnek be az iskolába. Ezek a gyermekek kisebbállású intelligens falusi emberek, falusi állomásfőnökök, kishivatalnokok, segédhivatalnokok, tanítók gyermekei. Az ő gondozásuk nem kerülne nagyon sokba, inkább egy kis organizációba. Legalább azt kellene megtenni bizonyos megszervezéssel, hiogy egy éjjeli menedékhelyet adjanak ezeknek a gyermekeknek, hogy ne legyenek kénytelenek hajnalban bejönni, úgyhogy azután egész nap álmosak és később keserves emlékekkel tekintenek majd vissza gyermekkorukra. A vidékiek közül ezt már sokan ajánlották figyelmembe és ezért idehozom a Ház elé ezt az aránylag könnyen megoldható kis kérdést is. Ami az egyetemek és főiskolák előirány; zatát illeti, ez a költségvetés itt sem fejezi ki a kolozsvári egyetem visszaállításának költ-^ ségeit, de már itt is meg kell emlékeznünk arról hogy a mostani költségvetésnek egyik legnagyobb kultúrteljesítménye az, hogy Kolozsvárott ilyen gyorsan egy meglehetősen kiterjedt és nagy szolgáltatóképességű egyetemet tudtunk beállítani. A magyar államnak kötelessége volt a maga kultúráját keletre vetíteni és meg is tett mindent, tehetsége szerint. Hanem is mondhatjuk el azt. amit Bismark mondott 1871-ben, amikor a strassburgi egyetemet felállították: »Oda fogjuk küldeni az embereinket és arannyal fogjuk őket elhalmozni«, de a magyar adófizető teljesítőképességéhez mérten a kormányzat ezen a téren mégis sokat tett. Figyelmeztetnem kell azonban itt minden illetékes tényezőt a professzorok kiválasztásának szempontjaira is. A professzorok kiválasztásának szempontjából két momentumot kell megemlítenem. Az egyiket nagyon sokszor haljuk és ez az, hogy a, professzor minél kiválóbb tudományosságú egyén legyen. Ez már szinte közhellyé vált. A másik kelléket azonban annál ritkábban emlegetik és ez az a követelmény, hogy a professzor minél sikeresebein tudja átadni tudását hallgatóinak. Ez a professzori működés másik oldala és merem mondani, sokkal keservesebb oldala. Mert hogyan lehet biztosítani azt. hogy a profeszszorok a tudásukat átadják a hallgatóknak. Ezt csak a vizsgáztatással, még pedig a kellően szigorú vizsgáztatással lehet biztosítani. Itt szembe kell szállnom azokkal a felfogásokkal, amelyek csak a könnyű vizsgáztatást hangoztatják. A kötelességét ebben az irányban nem kellően teljesítő tanár, aki nem elég szigorúan vizsgáztat, természetesen az igazságosságot mindig alapul véve. bűnös abban — különösen az egyetemeken — ha az ország közigazgatása nem megfelelő tudatlan emberekkel telik meg. (Űay van! balfelől.) Ezt nemcsak nálunk, hanem másutt is elismerték. Csak meg kell néznünk a hollandiai vizsgáztatási rendszert, a francia vizsgáztatási rendszert, amely pontozáson alánul. Hollandiában például az Öszszes vizsgázók 10 százalékát pontozzák és kvalifikálják, 90 százalékot pedig nem kvalifikálnak. Szóval sokkal szigorúbb rendszerek is vannak, mint a mienk. A nem kellően szigorú vizsgáztatási rendszer hiányait kell okolnunk, ha azután egész szakmák meg nem felelő közigazgatási tisztviselőkkel és bírákkal töltik meg az országot. Ezért a kötelességnek teljesítése ez a népszerűtlen kötelességteljesítés is és itt nem szabad versenynek lennie abból a szempontból, hogy alákínálják egymást — mondjuk — az enyhébb vizsgáztatással. Hogy ez mennyire így van, hogy a színvonal emelése a tömeggel szemben csakis ezen az úton érhető el. azt mutatja az, hogy egyre új vizsgarendszereket kénytelenek behozni. Itt van például a közigazgatási vizsga, amelyet elkésve ugyan, de mégis meg kellett valósítani. Általában mondhatjuk, hogy a jogászi és közigazgatási színvonal gyakorlatilag két főpilléren nyugszik. Az egyik ez a megfelelően szigorú számonkérés. Sajnos, a hallgatók tömege nem olyan, hogy önként és magától is elegendő szorgalmat mutatna fel, ha a szorgalom elmaradásának szankciója nincs. Ezért a túlnyomó többség számára a vizsgáztatás az, amely valamit ki tud kényszeríteni. Ott van azután a magasabbrendü, a szorgalmasabb, az elit réteg. Ezek számára való a szeminárium és természetesen a tudományos autodidaxis. Az általános színvonal szempontjából azonban ezeken a vizsgákon kívül másik nagyon fontos tényező a komoly bírói, ügyvédi, illetőleg közigazgatási gyakorlat, ennek komolyan vétele, amit szerintem a közigazgatásnál a községi jegyzőnél kellene elkezdeni, mert ott ismeri meg az ember legjobban a közigazgatás igazi alapját, a községi igazgatást. Természetesen a magasabb színvonla hallgatóság számára ott vannak a fokozottabb igényű tudományos eszközök, tudományos intezetek, szemináriumok, itt azonban a főeszköz mégis az autodidaxis. Nagy tévedés ugyanis azt hinni, hogy egy tudóst ki lehet képezni. Ki lehet képezni egy leventeoktatót... (Rajniss Ferenc: Azt sem!) En nem tudom, de egy tudóst nem lehet kiképezni, annak egyrészt születnie kell arra, mert bizonyos tehetség kell hozzá, a többi azután természetesen azoiknak az eszközöknek a mennyiségétől függ, amelyeket megkereshet magának, ezt pedig végeredményben szintén az adófizetők anyagi áldozata tudja neki meghozni. Ilyen alapon azután felmerül a tudományos munkának az a kérdése is, hogy a tanszékek betöltésénél mennyire érvényesülhetnek mindezek a követelmények. Ennek is vannak anyagi feltételei. Modern időkben legalábbis abban ' a helyzetben kell lennie annak, aki tudományos pályán van, hogy a maga munkáit ha kell, ki is tudja adni, ne kelljen azért kunyerálni, kérni, mert ez a tudományt meglehetősen lefokozza. Ebből a szempontból nagyon helyes rendszernek látszik az, amelyet a németek jelenleg is követnek, hogy egyes igen fontos katedrákon bizonyos megegyezéses alapon állapítják meg az illetményeket. Ezekután legyen szabad egyes . konkrét dolgokat is ajánlanom a miniszter úr figyelmébe, különösen ugyancsak a tanszéíkhelyettesítések és betöltések anyagi szempontjaival kapcsolatban^ (Halljuk! a jobboldalon.) Azáltal, hogy a tandíjrendezésnél új rendszert hoztak be, kritikus helyzetbe kerültek azok az egyetemi alapok, különösen a rektori alapok, amelyekből eddig a tanszékek helyettesítését ellátták. A helyettesítés olyan dolog, hogy katedránkint külön-külön kell megállapítani a fontosságát, jelentőségét. Ha a helyettesítés olyan tanszékekre vonatkozik, amelyeknek tárgyai vizsgatárgyak, amelyekről tehát kötél ezőleg számot kell adni akkor azok betöltése közérdekű feladat. Ezért arra kérem a vallás- és közoktatásügyi miniszter urat, méltóztassék ebben a tekintetben odahatni, hogy az ilyen tanszékek helyettesítése az állami költségve105* k..