Képviselőházi napló, 1939. VIII. kötet • 1940. november 20. - 1940. december 3.

Olalszámok - 1939-VIII-697

Az országgyűlés képviselőházának 157. ülése 19hO november 21-én, csütörtökön. 697 kellene rendezni, amelyeken minden tanítónak módjában lenne résztvenni, sőt legalább tízévenkint kötelező lenne résziére egy-egy ilyen tanfolyamon résztvenni, hogy azon az új pedagógiai irányokkal és nemzetnevelő elvekkel megismerkedhessek és azokat saját iskolájában eredményesen alkalmazhassa. A tanítók szociális kérdései közül megoldásra váró feladat a kántortanítói fizetésnek a tanítói fizetéstől való elválasztása is, mert igazságtalan dolog az, hogy az egyik tanító ugyanazért a fizetésért csak tanítói feladatokat végez, míg a másik a sokszor eléggé terhes kántori teendőket is ellátja. (Ügy van! Ügy van!) Jól tudom, hogy a kultuszminiszter úr átérzi ennek a kérdésnek jelentőségét és igyekszik is ezt a lehetőséghez, mérten közmegelégedésre megoldani. Megoldásra váró kérdés a népoktatás terén az egyenlő teherviselés kérdése is. Ama községekben, ahol csak felekezeti, vagy felekezeti és állami iskola van, a felekezeti iskolák terheit a más vallásúak és jogi személyek nem viselik. így a felekezeti iskola fenntartói két adót fizetnek. (Ügy van! Úgy van!) Ezt a kérdést, amely tudomásom szerint a kultuszminisztériumot is foglalkoztatja, az ágynevezett kultúradó bevezetésével r lehetne megoldani, amelyet adójának arányában mindenki viselne és így a népoktatás költsége senkit sem terhelne kétszeresen. A népoktatást szervesen egészíti ki az iskolánkívüli népművelés, amelynek . költségere — népművelési célok támogatása cím alatt — a költségvetésben kereken 400.000 pengő, vagyis 250.000 pengővel több irányoztatott elő a múlt évinél. Ez az összeg elég jelentősnek mondható, de szükség is van rá, mert népkönyvtárakkal, közrádiókkal és egyéb kultureszközökkel bizony eléggé silányan vannak falvaink ellátva. _ •> A népoktatás után a középfokú oktatásból a szakoktatást veszem elsőnek, mert ennek ugy mezőgazdasági, mint ipari és kereskedelmi vonatkozásban óriási jelentősége van. A mezőgazdasági szakoktatás kérdése két tárca között oszlik meg, úgymint a földmívelésügyi es a kultusztárca között. A két tárca kozul — mint tegnap hallottuk — különösen a iöldmivelésügyi tárca sokat áldoz erre a célra. A kultusztárca kereken 1*25 millió pengőt fordít a mezőgazdasági szakoktatásra, és azt latjuk, hogy minden rovatnál nagyobb összeget irányoz elő erre, mint a múltban tette. Nagy szükség is van rá, mert mezőgazdasági jellegű az országunk, összlakosságunknak jóval több mint a fele mezőgazdaságból él, tehát feltétlenül szükséges, hogy e téren olyan tudással rendelkezzék, hogy a mai nehéz viszonyok között a magyar földből úgy mennyiségileg, mint minőségileg a legtöbbet és a legjobbat termelhesse ki. Az ipari szakoktatás kérdése szintén elsőrendű nemzeti érdek. Az ipari közép- és szakiskolák feladata az, hogy az iskola különleges szakirányának megfelelő szaktudáshoz juttassa tanulóit, továbbá, hogy elméleti és gyakorlati szaktudással rendelkező képzett iparosokat neveljen, illetőleg a legalsóbb fokon valamely háziipar szakszerű tudására tegyen képessé. Az ipari szakoktatásra kereken 2-5 millió pengő az előirányzat, és örvendetes dolog, hogy ennél is majdnem minden rovat előirányzata felülmúlja a múlt évit. t A kereskedelmi szakoktatásra még a másik ket szakoktatásnál is nagyohb feladatok hárulnak. A (kereskedelmi szakiskolák nemzeti szellemű gyakorlati irányú gazdasági és kereskedelmi szaktudást nyújtanak. Sajnos, régebben ezek az iskolák lenézett másod- vagy harmadrendű iskoláknak számítottak, azok óriási gazdasági jelentőségét népünk nem érezte át, nem nevelték rá, nem ismertették vele. Ezért azokba a magyar fiúk közül kevesen jártak, tokent a zsidóság iskoláinak voltak tekinthetők. Ennek szomorú és káiros következménye az lett, hogy a kereskedelmet majdnem teljes egeszeben ők sajátították ki maguknak, úgyannyira, hogy & kereskedői pályák, egyes ágazataiban a magyar származásúak közül csak az boldogulhatott, akit érvényesülni hagytak, akiket maguk között megtűrtek. Igen fontosnak tartanám, hogy megfelelő felvilágosító munkával a minisztérium odahatna, hogy minél több magyar szülő tartaná kívánatosnak gyermekeit ezekbe az iskolákba, nem pedig a gimnáziumokba küldeni. Ennek a célnak érdekében a kereskedelmi iskolákban a tandíjat a legminimálisabbra kellene leszállítani és vidéki magyar fiúk részére az iskolákkal kapcsolatban olyan internátusokat kellene létesíteni, amelyekben a tehetséges magyar gyermekek teljesen ingyenes ellátásban részesülnének. Meg vagyok győződve arról, hogy ilyen munkával rövid idő alatt teljesen megváltoznék, magyarrá lenne az ország kereskedői társadalma. (Úgy van! Úgy van! Helyeslés a jobboldalon-) A költségvetés a kereskedelmi szakoktatásra is többet irányoz elő, mint a régebbi időkben, azonban ez még mindig kevés ahhoz, hogy a kereskedelmi iskolák elfoglalják a magyar iskolák között azt a helyet, amely gazdasági jelentőségüknél fogva őket megilleti. A társadalomegészségügyi oktatás is lényeges és fontos része szakoktatásunknak. Ennek fontosságára mutat az is, hogy az erre fordított összegek, az ipari szakoktatás költségeit is felülmúlják. Itt is mutatkozik méjy igen sok tennivaló, különösen a bábaképzőintézetek terén, mert hiszen a meglevő bábaképzőintézetek csak alig tudják a szükségleteket kielégíteni. A szakoktatásban működő tanítók és tanárok szociális helyzetében is örvendetes javulást mutat a költségvetés. A szakoktatás minden ágában szaporodott a tanári és tanítói állások száma, főként a mezőgazdasági népiskoláknál, amelyeknél S0 új segéiydíjas szaktanítói állás rendszeresíttetett, azonkívül igen sok alacsonyabb fizetésű állásnak magasabb fizetésű állássá való átszervezése történt meg, ami # a tanszemélyzet szociális helyzetét nagyban javítja. Míg a népoktatásnál a tanulók szociális helyzetével nem kellett számolni, mert az oktatás ingyenes és a gyermekek egészen kis százaléktól eltekintve, a szülői házból látogatják az iskolát, addig a szakoktatásnál már a tanulók szociális helyzetét is erősen számításba kell venni, mert itt már sokan vannak, akiknek a szülői háztól távol kell az iskolát elvégezniök. Itt a tanulók különösen az alsóbb tagozatokban még nincsenek azon a fejlettségi fokon, hogy felügyelet nélkül lehessen okét hagyni, azért a szakiskolákat min denütt internátusokkal 'kell egybekötni, ahol a tanulók kellő felügyelet mellett olcsón végezhessék el tanulmányaikat. Ezek az iskö104*