Képviselőházi napló, 1939. VIII. kötet • 1940. november 20. - 1940. december 3.

Olalszámok - 1939-VIII-692

,692 Az országgyűlés képviselőházénak 15i beszélni. Csak azért hozom ide most ezt a kérdést, mert olyan tárgyat érintek, amelynek tekintetében mindenkor segítséget kaptunk a képviselők Összességétől. A balatoni közlekedésről kívánok néhány szó szólni. Harminc esztendőn keresztül ebben a képviselőházban -minden oldalról megértéssel segítették elő a Balaton fejlődését. Fabinyi kereskedelemügyi miniszter indította meg annakidején a nagyobbarányú fejlődést és annak következtében, hogy megfelelő közlekedést tudott biztosítani, ezer és ezer újabb villa épült a Balaton mentén. Mondhatjuk, hogy a Balaton fej; lődése nemzetgazdasági szempontból is óriási értékűvé vált, merthiszen nagyon sok magyar ember, amikor még külföldre lehetett utazni, éppen a nagyszerű közlekedés és a Balaton felkarolása érdekében tett intézkedések következtében idehaza költötte el pénzét, idehaza maradt. Tisztában vagyok azzal, hogy a Máv.-ra ma roppant nagy feladatok várnak, tisztában vagyok azzal, hogy a visszatért Erdélynek vasúttal való benépesítése óriási feladatot ró a Máv.-ra. A hiányzó mozdonyok, vasúti kocsik pótlására megfelelő idő is kell, hogy rendelkezésre álljon, hogy vasúti közlekedésünket megfelelően tudjuk minden tekintetben alimentálni. De egyet kérek az iparügyi, illetőleg a kereskedelemügyi miniszter úrtól: a téli és a nyári Balatonnak a közlekedését méltóztassék egy kicsit jobban alimentálni. Azt a húsz esztendő óta befektetett munkát, amellyel a Balaton érdekeit képviseltük, veszélyeztetve látom most, mert például, ha valaki a nagykanizsai vonalon gyorsvonattal ma felérkezik Budapestre, akkor az csak holnapután, tehát harmadnap tud megint visszautazni, mert reggel nem mehet vissza, hiszen nem tudta a dolgait elintézni és így csak harmadnap mehet vissza. Azonkívül szoimibati és vasárnapi víkendezők látogatják most már a téli Balatont, hiszen statisztikai adatok mutatják, hogy a téli Balaton sportját ma már nagyon sokan felkarolják és ahogyan Zichy Nándíor igen t. képviselőtársam is említette beszédében, hogy a felvidéki és kárpátaljai téli sportot lehetővé kell tenni, ugyanúgy említem itt én is, hogy a balatoni téli sportűzők számát szaporítani és ezeknek közlekedési lehetőségét biztosítani kell. Ha valaki felül Budapesten 7 óra 5 perckor a személyvonatra, akkor Balatonfüredre, amely a Balatonvonal közepén fekszik, déli V212 órakor ér, ha nincs késés és V44 órakor jöhet onnaa vissza és ha visszajön, akkor túlzsúfolt vonaton utazik. Most a téli menetrendet tervezik. Azt hallom, hogy azokat a vonatokat, amelyek eddig úgy jöttek, hogy Székesfehérvárig minden Balaton-állomáson megálltak, úgy akarják beál líttatni, hogy Székesfehérvártól kezdve egészen Budapestig minden közbeeső Velencei-tó melletti állomáson és más helyen is megálljanak, vagyis, hogy még 1 órával meghosszabbodjék a Balatonról való felutazás. így a Balatonon víkendezők mindössze 2—3 órát tölthetnének ott el. Mély tisztelettel kérem a miniszter urat, — ismételten hangsúlyozom — tisztában vagyok azzal, hogy a Máv. teljesítőképessége ma elég telén, mert nagyon nagy feladatok várnak rá. — hogy a húszesztendős befektetés, amelyet e nemzeti kincs felkarolására mi Balaton-barátok mindannyian tettünk, ne legyen veszélyeztetve azáltal, hogy az amúgyis túlzsúfolt vonatokat még jobban zsúfoljuk, hogy az emberek azt mondják: nahát, nem utazom le a Bala'. ülése 19UO november 20-án, szerdán. tonra, minek töressem magam össze, minek álljak ott a folyosókon végig!? Ezért kérem a miniszter urat és ezzel be is fejezem felszóla 1 ásómat, úgy ahogy ígértem. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Még van két perc!) Kérem, az ígéretet mindig be is kell tartani. (Zaj és mozgás a szélsőbaloldalon.) Kérem a kereskedelemügyi miniszter urai, méltóztassék gondoskodni arról, hogy a téli vonatokat ne állítsák meg Székesfehérvár és Budapest között, hanem tessék lehetővé tenni sok ezer Balaton-barátnak, hogy a tél folyamán gyönyörűséget találjanak abban, hogy a Balatont látogat ák és méltóztassék lehetővé tenni, hogy a villatulajdonosok utánanézhesse nek balatoni ingatlanaiknak. Tisztelettel ké rem a miniszter urat, hogy ezt a kívánságot a Balaton-barátok érdekében méltóztassék telje síteni. (Helyeslés a jobboldalon.) Elnök: A kereskedelemügyi miniszter úr kíván válaszolni. Varga József kereskedelem- és közlekedésügyi miniszter: T. Ház! Most, amikor a trianoni Magyarország vasúti- és mozdonyparkjával kell ellátni egy hála Istennek, jóval nagyobb területet, ugyanakkor, amikor rendkívüli számításokat kell Erdély alsó részében végeznünk, hogy a téli havazás ott^ne okozzon az áruellátásban nehézségeket, akkor a balatoni vonatok menetrendjében az előző idők kényelmét a maga teljességében biztosítani nem tudjuk, de minden törekvésünk oda irányul, hogy segíthessünk ezen az állapoton esetleg különvonatok alkalomszerű indíttatásával és mihelyt a nyersanyaghelyzet megengedi, ismét motoros vonatok járatásával Amennyire ezt most meg tudjuk cselekedni, ígérem, hogy meg fogom tenni. (Ilovszky János: Köszönöm!) Kérem a Házat válaszom tudomásulvételére. (Helyeslés és taps a jobboldalon.) Elnök: Kérdem a t. Házat, méltóztatik-e a kereskedelem- és közlekedésügyi miniszter úr válaszát tudomásul venni? (Igen!) A Ház a választ tudomásul veszi. T. Ház! Minthogy a szerdai nap éjféli 12 órával eltelt, (Rajniss Ferenc: Pontosan!) a Ház határozata értelmében pedig interpellációk esak szerdán és szombaton terjeszthetők elő, ezért ez alkalommal további interpelláció előterjesztésének helye nincs. Természetesen az idő lejárta következtében elő nem terjesztett interpellációk a legközelebbi interpelláeiós napon abban a sorrendben, ahogy azokat az egyes képviselő urak a mai ülésre bejegyezték, elmondhatók lesznek. T. Ház! Méltóztatnak emlékezni, hogy vitéz Tóth András képviselő úrnak személyes megtámadtatása visszautasítása címén megadtam a szót az interpellációk^ előterjesztése után. A képviselő urat illeti tehát a szó. vitéz Tóth András: T. Képviselőház! Csia Sándor képviselőtársam egy, a miniszterelnök úrhoz intézett interpellációja során aposztrofálta az én egészen egyszerű személyemet. Aposztrofálta elő?zör a Magyar Tűzharcos Szövetségen keresztül. Nekem a Magyar Tűzharcos Szövetséget sem ilyen, sem más vonatkozásban megvédenem nem kell (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon), megvédi azt annak a sok száz ezer élő magyar frontharcosnak hősi múltja, amely a szövetséget a társadalmi hierarchia legelső s"*ába emelte. (Élénk taps a jobboldalon. — Bujdinszky László: Tipikus mellébeszélés!) Ami pedig

; ezen keresztül az én egészen igénytelen személyemet illeti (Állandó nagy