Képviselőházi napló, 1939. VII. kötet • 1940. szeptember 4. - 1940. november 19.
Ülésnapok - 1939-138
86 Az országgyűlés képviselőházának 138. ülése 19W október 10-én, csütörtökön. Ha nem a közoktatásügyi bizottságnak ez a megállapítása helyes, hanem a miniszterelnök úr megállapítása, amelyhez hozzájárult felszólalásában az igen t. vallás- és közoktatásügyi miniszter úr is, akkor én bátor vagyok azt a kérdést feltenni, miért szeretik csak a debreceni, a szegedi és a pécsi egyetemet anynyira, hogy komolyságukban növelni akarják, miért nem szeretik a háromszáaesztendős jubileumát ünnepelt Pázmány Péter Tudományegyetemet is legalább ennyire és miért nem akarják annak a komolyságát is emelni? Ha ennek a Pázmány Péter Tudományegyetemnek háromszázesztendős működéséről itt elismerő szavak hangzottak el, akkor, mélyen t. Képviselőház, nem a lokálpatriotizmus, nem az, hogy Debrecenből származom, hanem az igazságérzet kívánja, hogy megemlítsem, hogy az a most megcsonkítani tervezett debreceni egyetem 350 év óta megszakítás nélkül főiskolai oktatással bíró, de négyszáz esztendeje fennálló intézményből sarjadt ki s hogy a törvényjavaslat annak az egyetemnek megcsonkítását jelenti, amelyről annakidején úgy emlékezett meg az 1912. évi javaslat, hogy a debreceni református főiskola évszázados fényes múltja és Debrecen városának közművelődési hagyományai kényszerítik a kormányt arra, hogy végre formailag is elismerje Debrecen jogát a legfelsőbb oktatási intézménynek, az egyetemnek a létesítéséhez. Mélyen t. Képviselőház! Nem tudom megérteni az indokolásnak azt a részét sem, amely mintegy megnyugtatásul Debrecen irányában, a megmaradó fakultásokon új tanszékek létesítését helyezi kilátásba. Ez szerintem azt mutatja, hogy nem pénzügyi akadályai vannak, hogy Debrecen és Pécs egyeteme változatlanul megmaradhasson. Mert ha nincs pénz a meg T levő tanszékek fenntartására, akkor nehéz találni új tanszékek létesítésére is. Különben még sohasem hallottam kifogást abban a tekintetben, hogy a debreceni egyetem a maga hivatását a már meglevő tanszékekkel ne tudta volna kellő nívón betölteni. Panaszokat hallottam atekintetben, hogy vannak üres tanszékek. Ezeknek a betöltése elsősorban fontos és az egyetem épségének a megtartása inkább szükséges, mint az eddigi tanszéklétszámmal is jól működő egyetemnek újabb tanszékekkel való kiegészítése. Az igen t. kultuszminiszter úr nagyon he-_ Ívesen és tárgyilagosan, a debreceni tradíciót is szem előtt tartva, a tanárképzés folyamatosságánalk hiztosításiára is tesz intézkedést. A tanárképzés Debreceniben meglehetősen je. lentős ( és eredoményes volt, hiszen a statisztikai «adatok tanúsága szerint a Tiszántúl középiskoláiban. 1930 óta (betöltött természettudományi szakos tanári állásokra alkalmazott tana; rok 60%-a, a debreceni egyetem bölcsészeti karán nyerte oklevelét, amely természettudományi tanszakokkal kiegészítve működik, s ez az arányszám Csonka-Magyarország^ református középiskoláiban — tehát az egész országra vonátkozóam 53*49%. T. Képviselőház! Mindezeken túlmenőleg még arra is rá kell mutatnom, hogy a debreceni egyetem betöltötte azt a hivatását is, amelyet nagyon helyes meglátással állapított meg az 1912-es törvényhozás, amikor azt mondotta: »Bizonyos az is, hogy a delbcreeeni egyeteminek nemcsak CIZ tir feladat fog jutni, hogy aa Alföldnek és a magyarságnak legyen művelődési központja, hanem az is, hogy hatását kiterjessze északra és északkeletre és biztosítsa ott a magyar tudományosság és szellemi* élet térfoglalását.« A statisztikai adatok azt (mutatják, hogy a felvidéki egyetemi hallgatók 27%-a a debreceni egyetemre jött, (Hokky Károly: Világos!)< annak ellenére, hogy Debrecen sokkal távol&bb van tőlük, mint Budapest és az itteni 134 hallgatóval szemben csak 40 ment a szegedi és 16 a pécsi egyetemre ;_ a kárpátaljai 28 egyetemi hallgató közül pedig 12 a debreceni egyetem hallgatója. Kérdem, indokolt-e a mai körülmények között, hogy ez az országrész ne a debreceni egyetemien, hanem az általam anynyira tisztelt és szeretett kolozsvári egyetemen — hiszen doktora is vagyok — nyerje a maga ifjúságának főiskolai nevelését'? Nemzeti szempontból melyik a kívánatos? Ha a debreceni egyetemet megcsonkítjuk, — vagy a kuLtuszminiszter úr szerint meg nem « csonkítjuk, de bizonyos irányiban a képzést lehetetlenné tesszük — akkor lehetetlenné van téve az, hogy ezeknek az országrészeknek ifjúsága a debreceni egyeteminek legyen hallgatója. Mélyen t. Képviselőház! Az idő előrehaladottságára való tekintettel is (befejezem felszólalásomat. Meg kell állapítanom,, hogy ez a törvényjavaslat ezzel a tárgyilagosan meg nem indokolható rendelkezésével meglehetősen keserű érzésekkel szaturálta az ország igen jelentős rétegében azt az örömet és holdogságot, amelyet az erdélyi és a keleti részek visszacsatolása keltett a lelkekben. (Hokky Károly közbeszól.) Ne miéltóíztassék ezt olyan könnyedén elintézni, amikor Debrecen város közönsége és a mélyen t. képviselő úrral együtt lévő, a kormánypárthoz tartozó vezető tagok zúdulnak fel ebben a kérdésiben, gyűlésre jönnek össze és a Kortmányzó Urhotf fordulnak jogaiknak, egyeteítnesnek ismert érdekeiknek megoltaknjazása vé(gett, és amikor megtörténik az, mélyen t. képviselő úr, hogy lehetetlenné teszik, hogy a törvényhatóság- közgyűlése megnyilatkozhassék ebben a kérdésben. Az elmondottakon felül még azt is meg kell itt mondanom, nagyon helyesen mondja a törvényjavaslat, hogy a nagjr érdemeket a nagy ember nevét viselő intézménnyel kívánja megörökíteni. Emléket akar állítani a javaslat azoknak a cselekményeknek, amelyeknek boldog szemlélői voltunk, de amikor 2. §-ában felállítja a szegedi tudományegyetemet négy fakultással, ugyanakkor a 3. §-ában meg is cson-^ kit ja ezt az egyetemet. Éne miatt az intézkedés miatt, ebből a szempontból is szerencsétlennek tartom ezt a javaslatot és nem tudom a lelkemet rávenni arra, hogy hozzájáruljak egy olyan javaslathoz, amely azokat az érdemeket, amelyeket csak egy ilyen intézkedéssel tud egyelőre megörökíteni, a másik kezével mindjárt meg is csonkítja. Ezért a javaslatot nem fogadom el. (Helyeslés és taps a bal- és szélsőbaloldalon.) Elnök: Az idő előrehaladott voltára való tekintettel a vitát félbeszakítom. Javaslatot teszek arravonatkozóan, hogy legközelebbi ülésünket holnap, folyó hó 11-én, pénteken délelőtt 10 órakor tartsuk és annak : napirendjére tűzzük ki a ma tárgyalt törvényjavaslat vitájának folytatását, továbbá a gazdasági bizottság jelentését a képviselőház 1941. évi költségelőirányzata tárgyában. Méltóztatik napirendi javaslatomhoz hozzájárulni? (Igen!) A Ház elnök napirendi javaslatát magáévá teszi.
