Képviselőházi napló, 1939. VII. kötet • 1940. szeptember 4. - 1940. november 19.

Ülésnapok - 1939-138

74 Az országgyűlés képviselőházának 138. ülése 194-0 október 10-én, csütörtökön. hogy miként lesz lehetséges mégis az oktatást folytatni, illetőleg már ebben a tanévben meg­kezdeni. Igyekeztünk lehetőleg szerény keretek közé szorítani az igényeinket a felszerelés, a taneszközök , tekintetében, viszont'^ a legmaga­sabb igényeket támasztva a személyi kérdések tekintetében, kiváló tudósok kiválasztásával (Éljenzés.) és az intézetek legszükségesebb hiá­nyainak pótlásával, hogy mégis meg tudjuk oldani ezt a feladatot. Semmiesetre sem szabad a kolozsvári ma­gyar egyetemnek színvonalban sem a buda­pesti, sem bármely más tudományegyetem, sem pedig a régi kolozsvári Ferenc József egyetem mögött maradnia, (Ügy van! Ügy van! Taps.) sőt emelkednie kell színvonalban a múlthoz képest, mert a kolozsvári egyete­men kétszeres igazság az, amit a tavalyelőtt tartott felsőoktatási kongresszuson mondottam, hogy az egyetemi tanárnak hármas feladata van: a tudomány munkálása, az ifjúság: okta­tása és talán a legfontosabb: az ifjúság neve­lése, (Ügy van! Úgy van!) magyarrá nevelése. (Ügy van! ffgjf van!) ió magyarrá nevelése (Ügy van! Ügy van!) és az ifjúság helyes, egészséges, korszerű világszemléletének kiala­kítása. (Ügy van! Ügy van! — Taps jobb felől és a középen.) Az az idő, amely alatt a kolozsvári tudo­mányegyetem román impérium és igazgatás alatt állott, súlyos^ terhet rótt a magyar ál­lamra a felsőoktatásügy terén. Súlyos áldoza­tokat hozott a magyar állam letiport, megcson­kított állapotában a magyar kultúráért és a magyar tudományért, amikor az érdekelt vá­rosok segítségévef és nagy anyagi áldozatá­val felépítette elsősorban a már meglévő deb­receni tudományegyetemet s hajlékot adott Szegeden és Pécsett a menekült kolozsvári és pozsonyi egyetemeknek. Igen nagy áldozatot hozott mind a három város s ennek ellenére ma mégis áldozatot kívánunk tőlük. Áldoza­tot kívánunk az államtól, mindenegyes adó­fizető polgártól, áldozatot kívánunk Debrecen, Szeged és Pécs egyetemi városoktól és áldo­zatot kívánunk attól a három várostól is, Kecs­keméttől, Egertől és Miskolctól, valamint a felekezetektől, amelyek ott jogakadémiákat tartanak fenn, a kolozsvári egyetem teljes ki­építése érdekében. (Helyeslés.) De áldozatot kívánunk tőlük nemcsak ezért, hanem azért a magas elvi szempontért is, amelyet nyolc évvel ezelőtt első beszédembein itt, a Házban kifejtettem, azért, hogy a magyar kultúrpoli­tika, a magyar művelődés egyetemes szem­pontjaiból nézve oldhassuk meg a felsőoktatás égető' kérdéseit. Kétségtelen, hogy Szeged városa, amely hajlékot adott a Ferenc József egyetemnek, Debrecen városa, ' amely kiépítette a maga egyetemét. Pécs városa, amely befogadta az Erzsébet Tudományegyetemet, valamint a há­rom jogakadémiai város és a jogakadémiákat fenntartó felekezetek is nagy áldozatokat hoz­tak a kultúráért, nagy áldozatokat hoztak a művelődésért, de senki olyan áldozatot nem hozott a magyarságért, a magyar művelődé­sért és a magyar tudományért, mint a most hozzánk visszatért erdélyi testvérek. (Ügy van! Ügy van! — Tavs.) Ezt mindenkinek tudnia kell, ezt mindenkinek el kell ismernie és azt a normát is el kell mindenkinek fogadnia, hogy a magyar tudomány első központja Budapest, de mellett® egyenrangú központ századok óta Kolozsvár. (Ügy van! Ügy van! — Taps a jobb­oldalon és a középen.) Minden erőfeszítés, min­den anyagi áldozat az állam, társadalom, in­tézmények, közületek részéről, ma kell hogy Erdély felé áramoljék (Ügy van! Ügy van!) és azt a várost, amely — mint húsz esztendővel Szegeddel történt — ma elvesztette gazdasági hátsó területét, kulturális intézményekkel úgy támasszuk alá, hogy ezekből a kulturális in­tézményekből a gazdasági felvirágzás meg­alapozása is megindulhasson. (Helyeslés.) Az újjászervezés — ismétlem — egyetemes nemzeti művelődéspolitikai szempontok sze­rint történik. Sokat vitatkoztak arról, sok-e Magyarországnak vagy kevés a négy vagy öt egyetem. Sokat vitatkoztak azon. hol tud az ifjúság jobb oktatásban és nevelésben része­sülni, a fővárosban-e vagy a vidéki városok­ban. Nem kívánok ezeknek a kérdéseknek tag­lalásába bocsátkozni, mert hiszen e kérdések taglalása messzire vezetne és a vitatkozók kö­zül mindkét félnek megvan a maga igazsága. Megvan az előnye a fővárosi, a központban való tanulásnak és megvan az előnye a vidéki kisebb centrumokban való tanulásnak is. Kü­lönösen nagy előnye a vidéki centrumokban való tanulásnak, — s itt még Kolozsvárt is ide kell számítanom — hogy a tanár közvetle­nebbül, állandóbban és intenzívebben foglal­kozhatok a tanítványaival, (Ügy van! jobbfelől.) természetesen csak akkor, ha ott is lakik. (Úgy van! Ügy van! a jobb- és a baloldalon.) Ezért kellett a törvényjavaslat 10. §-ában rendelke­zést hozni az egyetemi tanárok helybenlakásá­ról. (Helyeslés a jobb- és a baloldalon.) Amikor a kolozsvári Ferenc József Tudo­mányegyetem visszaköltözik a maga hazájába, egyidejűleg gondoskodnunk kellett arról, hogy az a város, amely nagy áldozatokat hozott az egyetem megmentéséért, továbbra is szintén részesüljön az egyetemi oktatás áldásaiban. Szeged városa, amely hajlékot adott a kolozs­vári egyetemnek, e törvényjavaslat erejénél fogva, ha ebből törvény lesz, új egyetemet kap, a maga szegedi egyetemét, a Magyar Ki­rályi Horthy Miklós Tudományegyetemet. (He­lyeslés.) Ez &z egyetem éppúgy, mint a debre­ceni és a pécsi egyetem, elvileg, a törvény­javaslat, illetőleg a leendő törvény megálla­pítása szerint négykarú egyetem, de egyrészt a szervezési munkálatok miatt, másfelől azért, mert — becsületesen bevallom a Ház előtt — vannak tudományszakok, amelyekben öt egye-. temre nem is tudok megfelelő tanárt kapni, ha nem akarom az egyetem színvonalát süly­lyeszteni, — itt különösen egyes elméleti tu­dományszakokról van szó — mondom, e miatt és az egyetemes magyar művelődés szükségle­tei szerint a törvény értelmében egy időre egy-egy kart szüneteltetnünk kell Szegedén és Pécsett, Debrecenben pedig öt tanszéket. A szegedi egyetemen a folyó tanévtől kezdve nem lesz jogi oktatás, a pécsi egyetemen nem lesz bölcsészettudománykari oktatás, a deb­receni egyetemen pedig egyetemi természet­tudományi tudósképzés ma nem fog folyni, de megmarad a középiskolai tanárképzés a böl­csészetikar mellett mind a matematikai, mind a természettudományi szakokra vonatkozóan. Ezzel a megoldással honorálni kívántuk a tradíciókat. Debrecenben az első sorban a re­formátus lelkész- és tanárképzés áll és itt a szellemi tudományok terén működő középisko­lai tanárok képzésére kívánunk nagyobb súlyt helyezni. Pécsett ugyancsak a régi tradíciónak megfelelően a jogi oktatást kívánjuk fejlesz­teni a kar megerősítésével és a tanszékek ki­egészítésével. A harmadik egyetemen, Szege­den, amely a legfiatalabb, legmodernebb ala­pítás, a természettudományi oktatást, a termé-

Next

/
Thumbnails
Contents