Képviselőházi napló, 1939. VII. kötet • 1940. szeptember 4. - 1940. november 19.
Ülésnapok - 1939-138
74 Az országgyűlés képviselőházának 138. ülése 194-0 október 10-én, csütörtökön. hogy miként lesz lehetséges mégis az oktatást folytatni, illetőleg már ebben a tanévben megkezdeni. Igyekeztünk lehetőleg szerény keretek közé szorítani az igényeinket a felszerelés, a taneszközök , tekintetében, viszont'^ a legmagasabb igényeket támasztva a személyi kérdések tekintetében, kiváló tudósok kiválasztásával (Éljenzés.) és az intézetek legszükségesebb hiányainak pótlásával, hogy mégis meg tudjuk oldani ezt a feladatot. Semmiesetre sem szabad a kolozsvári magyar egyetemnek színvonalban sem a budapesti, sem bármely más tudományegyetem, sem pedig a régi kolozsvári Ferenc József egyetem mögött maradnia, (Ügy van! Ügy van! Taps.) sőt emelkednie kell színvonalban a múlthoz képest, mert a kolozsvári egyetemen kétszeres igazság az, amit a tavalyelőtt tartott felsőoktatási kongresszuson mondottam, hogy az egyetemi tanárnak hármas feladata van: a tudomány munkálása, az ifjúság: oktatása és talán a legfontosabb: az ifjúság nevelése, (Ügy van! Úgy van!) magyarrá nevelése. (Ügy van! ffgjf van!) ió magyarrá nevelése (Ügy van! Ügy van!) és az ifjúság helyes, egészséges, korszerű világszemléletének kialakítása. (Ügy van! Ügy van! — Taps jobb felől és a középen.) Az az idő, amely alatt a kolozsvári tudományegyetem román impérium és igazgatás alatt állott, súlyos^ terhet rótt a magyar államra a felsőoktatásügy terén. Súlyos áldozatokat hozott a magyar állam letiport, megcsonkított állapotában a magyar kultúráért és a magyar tudományért, amikor az érdekelt városok segítségévef és nagy anyagi áldozatával felépítette elsősorban a már meglévő debreceni tudományegyetemet s hajlékot adott Szegeden és Pécsett a menekült kolozsvári és pozsonyi egyetemeknek. Igen nagy áldozatot hozott mind a három város s ennek ellenére ma mégis áldozatot kívánunk tőlük. Áldozatot kívánunk az államtól, mindenegyes adófizető polgártól, áldozatot kívánunk Debrecen, Szeged és Pécs egyetemi városoktól és áldozatot kívánunk attól a három várostól is, Kecskeméttől, Egertől és Miskolctól, valamint a felekezetektől, amelyek ott jogakadémiákat tartanak fenn, a kolozsvári egyetem teljes kiépítése érdekében. (Helyeslés.) De áldozatot kívánunk tőlük nemcsak ezért, hanem azért a magas elvi szempontért is, amelyet nyolc évvel ezelőtt első beszédembein itt, a Házban kifejtettem, azért, hogy a magyar kultúrpolitika, a magyar művelődés egyetemes szempontjaiból nézve oldhassuk meg a felsőoktatás égető' kérdéseit. Kétségtelen, hogy Szeged városa, amely hajlékot adott a Ferenc József egyetemnek, Debrecen városa, ' amely kiépítette a maga egyetemét. Pécs városa, amely befogadta az Erzsébet Tudományegyetemet, valamint a három jogakadémiai város és a jogakadémiákat fenntartó felekezetek is nagy áldozatokat hoztak a kultúráért, nagy áldozatokat hoztak a művelődésért, de senki olyan áldozatot nem hozott a magyarságért, a magyar művelődésért és a magyar tudományért, mint a most hozzánk visszatért erdélyi testvérek. (Ügy van! Ügy van! — Tavs.) Ezt mindenkinek tudnia kell, ezt mindenkinek el kell ismernie és azt a normát is el kell mindenkinek fogadnia, hogy a magyar tudomány első központja Budapest, de mellett® egyenrangú központ századok óta Kolozsvár. (Ügy van! Ügy van! — Taps a jobboldalon és a középen.) Minden erőfeszítés, minden anyagi áldozat az állam, társadalom, intézmények, közületek részéről, ma kell hogy Erdély felé áramoljék (Ügy van! Ügy van!) és azt a várost, amely — mint húsz esztendővel Szegeddel történt — ma elvesztette gazdasági hátsó területét, kulturális intézményekkel úgy támasszuk alá, hogy ezekből a kulturális intézményekből a gazdasági felvirágzás megalapozása is megindulhasson. (Helyeslés.) Az újjászervezés — ismétlem — egyetemes nemzeti művelődéspolitikai szempontok szerint történik. Sokat vitatkoztak arról, sok-e Magyarországnak vagy kevés a négy vagy öt egyetem. Sokat vitatkoztak azon. hol tud az ifjúság jobb oktatásban és nevelésben részesülni, a fővárosban-e vagy a vidéki városokban. Nem kívánok ezeknek a kérdéseknek taglalásába bocsátkozni, mert hiszen e kérdések taglalása messzire vezetne és a vitatkozók közül mindkét félnek megvan a maga igazsága. Megvan az előnye a fővárosi, a központban való tanulásnak és megvan az előnye a vidéki kisebb centrumokban való tanulásnak is. Különösen nagy előnye a vidéki centrumokban való tanulásnak, — s itt még Kolozsvárt is ide kell számítanom — hogy a tanár közvetlenebbül, állandóbban és intenzívebben foglalkozhatok a tanítványaival, (Ügy van! jobbfelől.) természetesen csak akkor, ha ott is lakik. (Úgy van! Ügy van! a jobb- és a baloldalon.) Ezért kellett a törvényjavaslat 10. §-ában rendelkezést hozni az egyetemi tanárok helybenlakásáról. (Helyeslés a jobb- és a baloldalon.) Amikor a kolozsvári Ferenc József Tudományegyetem visszaköltözik a maga hazájába, egyidejűleg gondoskodnunk kellett arról, hogy az a város, amely nagy áldozatokat hozott az egyetem megmentéséért, továbbra is szintén részesüljön az egyetemi oktatás áldásaiban. Szeged városa, amely hajlékot adott a kolozsvári egyetemnek, e törvényjavaslat erejénél fogva, ha ebből törvény lesz, új egyetemet kap, a maga szegedi egyetemét, a Magyar Királyi Horthy Miklós Tudományegyetemet. (Helyeslés.) Ez &z egyetem éppúgy, mint a debreceni és a pécsi egyetem, elvileg, a törvényjavaslat, illetőleg a leendő törvény megállapítása szerint négykarú egyetem, de egyrészt a szervezési munkálatok miatt, másfelől azért, mert — becsületesen bevallom a Ház előtt — vannak tudományszakok, amelyekben öt egye-. temre nem is tudok megfelelő tanárt kapni, ha nem akarom az egyetem színvonalát sülylyeszteni, — itt különösen egyes elméleti tudományszakokról van szó — mondom, e miatt és az egyetemes magyar művelődés szükségletei szerint a törvény értelmében egy időre egy-egy kart szüneteltetnünk kell Szegedén és Pécsett, Debrecenben pedig öt tanszéket. A szegedi egyetemen a folyó tanévtől kezdve nem lesz jogi oktatás, a pécsi egyetemen nem lesz bölcsészettudománykari oktatás, a debreceni egyetemen pedig egyetemi természettudományi tudósképzés ma nem fog folyni, de megmarad a középiskolai tanárképzés a bölcsészetikar mellett mind a matematikai, mind a természettudományi szakokra vonatkozóan. Ezzel a megoldással honorálni kívántuk a tradíciókat. Debrecenben az első sorban a református lelkész- és tanárképzés áll és itt a szellemi tudományok terén működő középiskolai tanárok képzésére kívánunk nagyobb súlyt helyezni. Pécsett ugyancsak a régi tradíciónak megfelelően a jogi oktatást kívánjuk fejleszteni a kar megerősítésével és a tanszékek kiegészítésével. A harmadik egyetemen, Szegeden, amely a legfiatalabb, legmodernebb alapítás, a természettudományi oktatást, a termé-