Képviselőházi napló, 1939. VII. kötet • 1940. szeptember 4. - 1940. november 19.

Ülésnapok - 1939-138

72 Az országgyűlés képviselőházának 138 zési munkát, amely részben a karok és tan­székek megszüntetésével, részben a kiegyenlí­téssel együtt jár és így az illető tanárok al­kalmazása, áthelyezése, illetve megerősítése tekintetében a Kormányzónak javaslatot te­hessen. T. Ház! Az egyetemi professzor, aki egyetemi légkörben nevelkedett, — magamat értem — ha nem esett volna át már egyszer ezen, aggodalommal látná ezt azért, mert az egyetemi professzor egyszer neveztetik ki és ha a törvényeket tiszteli és hivatalvesztésre el nem ítéltetik, élete végéig teljesítheti hiva­tását. Mégis azt kell mondanom, amikor országrendezésről van szó, az országrendezés­ben az egészséges összhang megteremtése ki­vételes állapotokat jelent. Ahogyan átesett ezen két egyetem, — a József műegyetem és átesett a közgazdaságtudományi kar annak­idején— abban a lehető legnagyobb bizalom­mal láthattuk azt az alkotmányos megnyilat­kozást, amely az egyetemek régi alkotmányát a személyekben is tiszteletben tartotta. Ügy érzem, hogy a tapasztalat ma sem lehet indok az aggodalomra és meg kell adni ezt a fel­hatalmazást a kormánynak, mert nem lehet elkezdeni a rendezést úgy, hogy az egyetemi karok terjesszenek elő javaslatokat sok huza­vonával s e miatt hónapokon át szüneteljen mind a négy egyetem, mert hiszen ezek az intézkedések négy t egyetemet érintenek. A múlt példája, a m. 'kir. József nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem megszületése alapján teljes meggyőződésem, hogy az egye­temek szellemétől való eltérést ez csak a formában fog adni. (Szöllősi Jenő: Elég az! Forma dat esse rei!) A 7. § az ebben a törvényben megállapí­tott szervezési \ munkálatok irányítására és vezetésére miniszteri biztos kinevezésére ha­talmazza fel a vallás- és közoktatásügyi mi­nisztert. Szükség is van arra, hogy az intéz­kedések közvetlenségével meggyorsíttassék minden, mert másképpen lehetetlen volna a kolozsvári egyetemen ilyen hamar megkez­deni az előadásokat s az új egyetemet mun­kájába beállítani. A 8. § felhatalmazza a vallás- és közokta­tásügyi minisztert, hogy a m. kir. Ferenc Jó­zsef Tudományegyetem működésének Kolozs­várra visszahelyezése és a Horthy Miklós Tudományegyetem felállítása, valamint az ebben a törvényben meghatározott átszerve­zések folytán szükséges átmeneti rendelkezé­seket rendeletben megállapítja. T. Ház! A 9. §-ban látszólag nem a szerve­zéshez tartozó kérdés van érintve; ez az egye­temi professzorokkal kapcsolatos régi kérdés, tudniillik a tandíjjutalékok kérdése. Ez a sza­kasz felhatalmazza a kultuszminisztert, hogy az egyetemig nyilvános rendes és rendkívüli ta­nárok tandíjrészesedését rendelettel megszün­tesse és e helyett az egyetemi nyilvános ren­desés rendkívüli tanárok számára pótlékot ál­lapítson meg. Ha valaki azt gondolná, hogy az a tandíjrészesedés valami különösen nagy do­log, felvilágosítást talán annyiban kell adnom, hogy ez mindössze körülbelül 20%-át teszi ki annak, amit az egyetemi tanár fizetésben és lakbérben kap, tehát aránylag kis dolog. De az egyetemi tanárnak, aki nem csupán hiva­talnok, hanem kutató, tudós, aki nemzetközi levelezésében, érintkezésébén maidnem a saját véréből kell, hogy azokat az áldozatokat fe­dezze, az a fixates sokkal kevesebbi , mißt a ülése 1940 október 10-én, csütörtökön. más tevékenységi körben lévő hasonló fizetési osztálybelinél. Az indokolásban is utalás van arra, hogy megfelelő pótlékot állapítson meg a miniszter, s úgy érzem, hogy itt az előadó szerepén túl­menően, úgy a t. Házhoz, mint a pénzügymi­niszter és a kultuszminiszter urakhoz az egye­temi professzorok nevében azt a kérést kell intéznem, hogy ez az ország megterhelése nél­kül, de ne az egyetemi tanárok rovására tör­ténjék. Ügy érzem, ma már el lehet ezt mon­dani, mert az a kultúrdefetizmus, amely jó­néhány évvel ezelőtt a társadalom nagyrészét megszállotta, ma máa* eltűnt. Az ősi Pázmány Péter-egyetem ünnepsége, amelyen résztvettek a nemzetközi tradíeiójú egyetemek kiküldöttei és résztvett Magyarország legfelsőbb kultúr­rétege is, az ország figyelmét az egyetemek szerepe felé fordította. Amikor tehát itt anyagi kérdésről is van szó, ezen ne anyagi kérdést méltóztassanak érteni, hanem csak lehetővé­tételét ama szerepkör betöltésének, amely sok áldozattal jár annak részéről, aki ezt betölti. Csak annyit vagyok bátor még hozzáfűzni, hogy ezt a kérdést már két törvény is érin­tette; az egyak az 1910 : XIV. te, amely az ál­lami költségvetésről szólt, és amely megszün­tette a tandíj jutalékot és pedig a tanárok egyik kategóriája részére, tudniillik, akik at­tól kezdve neveztettek ki, míg a régiek ennek élvezetében maradtak és így fokozatosan, ki­halás útján szűnt meg a tandíj jutalék, s a má­sik az 1921 : XXIII. te, amely ezt újból vissza­állította. T. Ház! A 10. § olyan intézkedést foglal magában, amely természetes, amelyet minden­kinek szívesen kell látnia. Ügyszóiván termé­szetellenesnek látszik, hogy ez törvénybe fog­laltassák. de r annál nagyobb szükség van rá. mert voltak esetek, amelyeik az egyetemektol távolállók részéről is jogosan kifogás tárgyává tétettek és lehetetlen az, hogy az egyetem eset­leg egyes tágjainak egyéni helyzetéből^ kifo­lyólag támadásoknak legyen kitéve. Közérdekű dolog az. amit a 10. § kimond, hogy az 'egye­temi nyilvános rendes és rendkívüli tanárok kötelesek állandóan az egyetem székhelyén lakni. (Helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon.) A vallás- és közoktatásügyi miniszter úrtól azonban a nyilvános rendes vagy rendkívüli tanárok meghatározott időre engedélyt kaphat­nak, hogy az egyetem székhelyének közvetlen közelében lévő községben lakjanak. Ez termé­szetes, mert különben Budapest szomszédságá­ban sem lakhatnának. (Rupert Rezső: Ez gya­korlati dolog!) T. Ház! Ezzel előadói szerepemhez, híven röviden előadtam a törvényjavaslatot. Ügy ér­zem, hogy a törvényjavaslat egyszerűsége és áttekinthetősége, az indokolás meggyőző és szép volta szerény szavaimon túlmenőleg szól a törvény mellett és ezért tisztelettel kérem a Házat, méltóztassék a törvényjavaslatot ál­talánosságban elfogadni. (Élénk helyeslés és éljenzés a jobb- és baloldalon.) Elnök: A vallás és közoktatásügyi minisz­ter úr kíván szólni. Hóman Bálint vallás- és közoktatásügyi miniszter: T. Hází (Halljuk! Halljuk!) Meg­hatott lélekkel terjesztem a magyar törvény­hozás elé a magyar királyi Ferenc József Tu­dományegyetem újjászervezéséről és a magyar királyi Horthy Miklós Tudományegyetem ala­pításáról szóló törvényjavaslatomat. Meghatott lélekkel, mert egy nagy történeti eseménynek, a keleti erdélyi országrészek visszatérésének következménye ez a Javaslat, de meghatott lé-

Next

/
Thumbnails
Contents