Képviselőházi napló, 1939. VII. kötet • 1940. szeptember 4. - 1940. november 19.

Ülésnapok - 1939-137

Az országgyűlés képviselőházának Kaim, egy év óta már tanúi vagyunk annak, hogy a német és az olasz hősiesség mire képes. Tudjuk jól, hogy, ezekhez a hallatlan erőkifejtésekhez hozzájárul az a tény, hogy ezekben a nemzeti szocialista és fasiszta államokban a legmagasabb piedesztálra emelik a hazáért hozott hősi áldozatokat, erkölcsiekben és anyagiakban bátran és büszkén odaállnak a (mellé, akinek részére nem ellenszolgáltatás, die természetes jog az, hogy róla a közösség igenis gondoskodjék. , T., Ház! Európát most alapjaiban építik újjá es mi nem merjük ablakainkat kinyitni az új szellőknek. Kívülről, olasz és német nagy barátainktól ezer és ezer üzenetet kapunk sajtóban, nyilatkozatokban, beszédekben és mindenütt. Szinte egybehangzóan dobolják ezek az üzenetek azt az új parancsot, hogy az átrendezett Európa új rendjében csak azok a nemzetek boldogulhatnak, amelyek nemcsak megértik, de meg is valósítják a két nagy nemzeti szocialista forradalom eszményeit, (Ügy van! Taps a szélsőbaloldalon.) Ez az új szellem pedig igenis katonai szellem száz százalékig. (Ügy van! a szélsőbaloldalon.) A hadseregért ez a szellem mindent áldoz. E tekintetben én nem szegyeinek olasz és: német példák után menni. Ne felejtsük el azt, hogy Hitler 1933-ban mindössze százezer katonát vett át az előtte volt baloldali rezsimtől, és hat esztendő sem múlott el, ebből a százezer katonából többmilliós hatalmas és győzelmes hadsereg fejlődött. Ez nem lehet máskép, csak úgy, hogy a német hadsereg hatalmas felívelése mögött és a német hadsereg eddigi nagyszerű tényei mögött ott állott az egész szervezett, nagy nemzeti szocialista társadalom és annak minden ereje. A magyar férfi önbecsülését, a magyar katona Önérzetét mi nem sérthetjük meg azzal, hogy könyöradományokkal szúrjuk ki a szemét. A kormánynak és törvényhozásnak becsületbeli kötelessége, hogy ezen a téren cselekedjék, minél gyorsabban cselekedjék. Tudja meg a kormány, ha eddiff nem tudná, hogy a nemzetek legnagyobb erőkifejtése nem más, mint a há ború és hogy a győzelmekhez nemcsak technika, nemcsak motor, nemcsak benzin kell, hanem a férfiak elszántsága, a férfiak lelke is szükséges. (Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Én meg vagyok győződve arról, hogy ha a kormány idejön, de gyorsan idejön egy rendelkezéssel vagy törvényjavaslattal, nem lesz ennek a Háznak egyetlen tagja, aki megtagadná a támogatását a leszerelt katonáktól. (Helyeslés és taps a szélsőbaloldalon.) Elnök: A Ház az interpellációt kiadja az illetékes miniszter uraknak. Következik A'bonyi Ferenc képviselő úr interpellációja a miniszterelnök úrhoz. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék az interpelláció szövegét felolvasni. Nagy Ferenc jegyző (olvassa): 1. »Van-e tudomása a miniszterelnök úrnak arról, hogy a zsidó sajtó, amely hosszú időn keresztül^ nyíltan tengelyellenes politikát folytatott, még ma is megjelenik, a zsidó irodalom pedig a magyar társadalmat mételyezi? 2. Van-e tudomása a miniszterelnök úrnak arról, hogy az európai kontinensen hovatovább Magyarország marad egyedül, ahol a szociáldemokratapárt még ma is működhetik és ebben a magyar munkásság zsidó internacionális vezetés alatt áll, amely munkásságot nem eszmei, hanem a politikába belevitt szakszervezeti kötöttségek tartanak fogva? 3. Hajlandó-e a miniszterelnök úr a, ten137. illése 1940 október 9-én, szerdán. 59 gelyellenes politika szolgálatába állított, a nemzeti érdekeket súlyosan sértő zsidó sajtót ós irodalmat haladéktalanul 'betiltani, a szoeiáldemokratapártot pedig haladéktalanul feloszlatni?« Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. (Halljuk! Halljuk! a szélsőbaloldalon.) Abonyi Ferenc: T. Ház! Fájó szívvel gondol minden magyar ember arra a tömérdek szenvedésre, amely az utóbbi évtizedekben elszakított véreinket érte. Amikor a fájdalom okát keressük, meg kell állapítanunk, hogy ennek a szenvedésnek a liberális zsidó sajtó a legfőbb okozója, mert évtizedeken keresztül nem tett egyebet, mint az ólombetűkön keresztül csepegtette a magyar lelkekbe a nemzetköziség mérgét. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Mindig arra törekedett, hogy gyeiv gítse a nemzeti ellenállást, gyengítse^ a faji összetartozást a magyar néplélekben, és még ma is, amikor a nemzeti szocialista eszme jegyében alakul át egész Európa, amikor a körülöttünk levő államok már mind megrendszabályozták a nemzetközi zsidó sajtót, nálunk még teljes erővel munkálkodik és mételyezi a magyar közéletet. Ezalatt a sajtó alatt elsősorban a Magyar Nemzetet, a 8 Órai Újságot ós a Népszavát értem. A Magyar Nemzet érdekkörébe tartozik egy francia nyelvű folyóirat, a Nouvelle Revue de Hongrie című folyóirat, amely folyóirat szerkesztő bizottságának az elnöke háró Láng Boldizsár, felelős szerkesztője pedig Balogh József egy zsidó rabbinak a fia. (Rajniss Ferenc: Most járják a Balkánt a rabbi-gyerekek!) Különösen megdöbbenve olvastam egy rövid hirecskét, a Magyar Nemzet október 8->ki számában és megdöbbenve hallottam a rádióban arról, hogy ezeknek a Überaus zsidó-szabadkőműves lapoknak a képviselőit Belgrádban ünnepélyesen fogadták, mint a magyar sajtó megbízottjait. (Zaj a szélsőbaloldalon. — Matolcsy Mátyás: Éppen most törtéuik ez!) Megdöbbentő és kétségbeejtő helyzet ez. Nem tudom mi keresnivalójuk van ott ezeknek az uraknak. (Zaj a szélsőbaloldalon. — Rajniss Ferenc közbeszól.) Elnök: Méltóztassék a kedélyeskedéseket abbahagyni és a parlament komolyságát megőrizni. (Rajniss Ferenc: Elmennek magyar politikát csinálni a Balkánra!) Abonyi Ferene: Azt hiszem, nem szolgálják tengelybarátságunk őszinteségét ezeknek a zsidó újságíróknak külföldön való látogatásai. Azt hiszem, a külügyminiszter úr talán többet tudna mondani arról, hogy mennyit rontottak a mi baráti közeledésünkön az ilyen megnyilatkozások. Nem értem tehát, hogyan lehet TOO&S ma is megtűrni itt a zsidó sajtó szellemét és intrikáját, amelynek köszönhetjük az 1918. évi október 31-es őszi rózsás forradalomtól kezdve (Rajniss Ferenc: Láng Boldizsár költségeit ki viseli?) minden nyomorúságunkat és mérhetetlen szenvedéseinket. Kérem a miniszterelnök urat és egyben követelem is, hogy a magyar nép jövendő kialakulásának jegyében érvényesítse hatalmát a zsidó sajtóval szemben és haladéktalanul szüntesse meg ezeknek a lapoknak megjelenését a magyar nemzet érdekei ellen elkövetett hűnök miatt. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) A zsidó sajtó elég sokáig- mételyezte becsületes, magyar testvégeink gondolkozását. Fájdalommal kell megállapítanunk azonban, hogy mi, magyarok, gyorsan tudunk feleiteni ós nem élünk retorzióval azokért a mérhetetlen bűnökért, amelyeket a nemzet jövendője és egyetemessége ellen elkövettek.