Képviselőházi napló, 1939. VII. kötet • 1940. szeptember 4. - 1940. november 19.
Ülésnapok - 1939-137
66 Az országgyűlés képviselőházának emelték, ami a fogyasztói árban hatványozottan jut kifejezésre. T. Ház! Amikor a minimális . bénnegáilapító rendelkezések a mnlt év augusztusában a bányászati és az ipar' egyes területére megjelentek, a munkásság ezt morogva ós zúgolódva vette tudomásul, mert azok már akkor sem feleltek meg az életviszonyoknak. Akkor azonban illetékes helyről azt a megnyugtató kijelentést kapták, hogy az árak rögzítve lesznek az augusztus 28-iki nívón, tehát nem lehet az árak drágulásától félni. Ezzel szemben az történt, hogy nem rögzítették az árakat, az árak folyton emelkedtek, és ma ott tartunk, hogy a legfontosabb közszükségleti cikkek árai 35—40 százalékkal megdrágultak. T. Képviselőház! A magyar munkásság, különösen a bányamunkásság ezt a 7 százalékos béremelést ma kihívásnak tekinti, mert ma a 35—40 százalékos áremelkedés mellett ilyen koldusmorzsát juttatni nem észszerű és nem emberséges cselekedet. Amikor interpellációmat mondom, a salgótarjáni medencében és Nagybátony-Űjlakon 8000-nél több magyar bányamunkás állt le azért, , mert kevesli a béreket. (Matolcsy Mátyás: Nagy isiker!) Kevesli a minimális bérmegállapítás alapján neki eddig fizetett béreket, és el van keseredve azért, mert a ibérmegállapító rendeletekben számára biztosított természetbeni juttatásokat nem kapja meg. A magyar bányamunkásság részére, amely a bányák telephelyén lakik, az úgynevezett élelemtárak szokták szállítani a közszükségleti élelmezési cikkeket. Nem tudom, kinek a hibájából, de úgy látom, általános szervezeti hibákból kifolyólag, hosszú idő óta nem kapják meg a szükséges zsír- és szalonnainennyiséget. (Égy hang a szélsőbaloldalon: Agrárországban!) Az elégedetlenség szeptember 8-án a salgótarjáni medencében, Mátránovákon sztrájkban robbant ki, amikor is 1200 bányász állt le. Megdöbbentő, hogy a hatóságok, a bányaigazgatóság, a katonai üzemi parancsnokság ahelyett, hogy a munkásság szükséges zsír- és szalonnamennyiségét igyekezett volna előteremteni, letartóztatásokkal felelt, és letartóztatott többek között egy olyan bányászt, aki sírva mutatta a darab száraz kenyeret bányamesterének és azt mondotta: bányamester úr, hetek óta száraz kenyérrel megyek le dolgozni a tárnába. Én még csak valahogyan bírom, de a feleségemnek elapad a teie és nem tudja a kisgyermekemet táplálni. (Mozgás a szé'sőbaloldrtlon.) T. Képviselőház! Mi sokat szónokolunk itt az új magyar ezer esztendőről, mi sokat szónokolunk itt az erős magyar hadseregről, az új masyar generációról. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Hát kérdezem én, lesz*e itt új magyar generáció, lesz-e itt erős magyar hadsereg, ha a magyar anyák teje elapad, ha a magyar családapák nem tudnak annyit keresni, hogy a kisgyermeküknek kenyeret tudjanak dugni a szájába? (Mozgás. — Szöllősi JenŐ (Somogyi Ferenc felé): Erről beszéljen, Somogyi úr!) Elnök: Kérem Szöllősi képviselő urat, maradjon csendben (Somogyi Ferenc (a szélsőbaloldal felé): Előbb ismertem és jobban ismerem a kérdést, mint az urak! — Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Nem igaz! — Szöllősi JenŐ közbeszól.) Csendet kérek. Szöllősi képviselő úr. (Matolcsy Mátyás (Somogyi Ferenc felé): A felelősséget is kell ám vállalni, nem ott ülni. hátul! — Zaj.) Kérem, méltóztassanak a párbeszédeket abbahagyni! Matolcsy Mátyás képviselő úir, az élőbb már el méltóztatott mondani az interpellációját. (Maróthy Károly: Van 137. ülése 194-0 október 9-én, szerdán. még mondanivalója! — Zaj.) Méltóztassék folytatni és kérem a képviselő urakat, méltóztassanak lehetővé tenni, hogy a képviselő úr elmondja az interpellációját. Gruber Lajos: Az elmúlt év folyamán kétizben hoztam ide a Ház elé a bányamunkásság súlyos helyzetét. Élénk színekkel ecseteltem, hogy a, zsidókézben lévő bányák kinzsorázzák a munkásságot, embertelenül bánnak vele és hiába kértem a miniszter urat, hogy ígéretét váltsa be, mert megígérte nekem, hogy lejön velem a bányákba és ott a helyszínen tanulmányozza azt a nyomorult állapotot, amelyben ezek a munkások élnek, de ezt az ígéretét még mindig nem váltotta be. (Mozgás a ssélsőbalol&alon.) Április óta járok a miniszter úr nyakára ... (Maróthy Károly: Ma:d a következő miniszter! — Jandl Lajos közbeszól.) Eln'ik: A képviselő urat rendreutasítom. Gruber Lajos: ...és állandóan arra próbálom bírni őt, hogy a helyszínén tanulmányozza a kérdést, jöjjön ki és állapítsa meg, hogy baromi állapotban élnek ezek az emberek, nem emberhez méltó, a régi, ókori rabszolgaságot megszégyenítő állapotok vannak ott és csak ígéreteket kaptam T. Képviselőház! Nyolcezer magyar bányász^ sztrájkol, mert nem tud hozzájutni a szükséges, élelemhez, nem tudja magához venni azt a kalóriamennyiséget, amely szükséges ahhoz, hogy a föld alatt ezer életveszedelem között termelje ki a magyar szenet, amely a magyar ipari életnek elengedhetetlen kelléke és akkor*azt látjuk, hogy nem történnek intézkedések olyan irányban, bogv biztosítsák számukra a mindennapit, ellenben körülvette ezeket a bányatelepeket a katonaság és folynak a letartóztatások, folynak a behívások. (Marótby Károly: Lemondani! Lemondani!) A huszonnegyedik órában figyelmeztettem a kormányzatot. hos:y ezt a kérdést npm lehet rendészeti kérdésnek tekinteni, (Maróthy Károly: Szégyen 1) fisrelme^tetein. hpp-y a nyolc ezer magyar munkás az éhségtől lépett sztrájkba és ha nem történik sürffős intézkedés, 65 000 magyar bányássz fosr leállani. mert reákényazerítik a sztrájkra, (ttay van! Üf" van! a szélsőbaloldalon. — wttz Livcsey Márton Icözbeszól. — Maróthy Károly: Joguk van hozz^ ! — Zo\) Elnök: Csendet kérek! Gruber Lajos: Nem kívánnak ezek az emberek esrvebet csak azt, hogy keserves, kínos munkájuk után annyit keressenek, hogv mamiknak ÓR családjuknak mee-legyen a. be^vő falatjuk, (Ügy van! Űay van! a szélsőbal oldalon.) A kormány folyton hangoztatja a szoei*lnnlítikát, folyton új magvar életről beszél. HM kérdezem én, új magyar élet az, ami itt folyik 1 ? Hát ûi magyar élet az, hogv a panaszra menő mnnkást a z«irló jampec felügyel a csendőrökkel viteti ki? Hát új magyar élet az. arai knr az a letartóztatott bárivász a katonai fosrdában «írva-zokosva meséli el. hogy mit tettek vele. sírva-zokogva mondja el, hoey a & vermekei éheznek, kenve^et sem tudnak enni. (Maróthy Kárólv (a jo^hnldal felA: Csak támogassák a kormányt! Támogassák!) Az t üres h**» nagyon r^ssz tanácsadó, ele egv családapa előtt a síró. éhpző gyermek és a síró asszony olyan látvány, hogy az gyilkosságra és lopásra is rákényszeríti. T. Ház! Nem akarom itt tovább folytatni ennek a kérdésnek tárgyalását, nem akarok itt rámutatni azokra az embertelenségekre, azokra az igazságtalanságokra, amelyek lépten-nyomon felbukkannak. Nagyon szerettem volna,
