Képviselőházi napló, 1939. VII. kötet • 1940. szeptember 4. - 1940. november 19.

Ülésnapok - 1939-155

Az országgyűlés képviselőházának155. lakosát sem rekesztjük ki, bármiféle nemzetiségű legyen is. (Zaj és felkiáltások a szélsőbaloldaton: Nem mondotta! — Elnök csenget.) Ezt akartam csak félreértés elkerülése céljából erre a beszédre megjegyezni. (Zaj a szélsőbalpldalon.) T. Képviselőház! Az előadó úr olyan széles alapokon tárgyalta a költségvetés hátterét és azokat a körülményeket, amelyek között ez a költségvetés megszületett, hogy én feleslegesnek, tartom ennek ismétlésébe belebocsátkozni. Kétségtelen, hogy ez a költségvetés olyan viszonyok között készült, amely viszonyok között a legnagyobb előrelátás és a legnagyobb takarékosság parancsoló szempontjai kellett, hogy irányadók legyenek és voltak is irányadók. Ez a költségvetés egy háború közepén készült, a háború minden gazdasági nyomorúsága között. Készült abban a tudatban, hogy a háború nyomása és azoknak a gazdasági nyomorúságoknak a nyomása, amelyeket ma is érzünk, csak fokozódni fog; készült mozgósított állapotban, akkor, amikor a nemzet ereje fontos feladatokra volt lekötve; készült abban a tudatban és abban a reményben, hogy egy jelentős országrészt fogunk hamarosan visszakapni, amely országrésznek a gondjai az államháztartás erejét ismét fokozott erővel igénybe fogják venni. Mindezek a szempontok arra késztették a kormányt és arra késztettek engem is, mint belügyminisztert ennek a költségvetésnek öszszeáliításánál, hogy^ a legmesszebbmenő takarékossággal figyeljünk minden egyes tétel megállapítására. Ennek a takarékosságnak ellenére nyugodt; lelkiismerettel állapíthatom meg, hogy azok a vezető szempontok, amelyeket már annyi költségvetési beszédemben kitűztem, mint a belügyi tárca legfontosabb feladajtait, — nevezetesén a szociális gondoskodás szolgálatát •— ebben a költségvetésben kielégítően érvényesülnek, mert hiszen sohasem volt még ennek a tárcának olyan költségvetése, amelyben az összes kiadásoknak ötven s egynéhány százalékát a szociális kiadások alkották volna. (Ügy van! Ügy van! jobb felől.) Nyugodtan viselem el a nyilaskeresztes-pártnak azt a szemrehányását, hogy itt nincs rendszer a szociálpolitikában, (Egy hang a szélsőbaloldalon: Csak rendszer van! — Zaj. — Elnök csenget.) hogy itt összevisszaság van és a csőd felé megyünk. (Matolcsy Tamás: Mi jobban tudjuk, akik a vidéki betegeket látogatjuk!) Ön jobban v tudja, rendben van. (Zaj a szélsőbaloldalon. — Matolcsy Mátyás: A miniszter lír sohasem vizsgál beteget!) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! vitéz Keresztes-Fis cher Ferenc belügyminiszter: Mondom, teljesen nyugodt lelkiismerettel tűröm ezeket a szemrehányásokat, mert meg vagyok győződve, hogy • amennyit ez a költségvetés tett, annál többet ebben a tekintetben nem lehetett volna tenni. (Zaj és mozgás a szélsőbaloldalon. — Matolcsy Tamás: Hitelek jhiányában üresek a kórházak!) Nagyon elismerem azt, és ezt nem az uraktól tanultam, hanem magam hangoztattam ^számtalanszor — hogy vannak kérdések, amelyekben el vagyunk maradva, így például a kórházi kérdések terén, (Matolcsy Tamás: Ezt mondtam! —Zaj. — Elnök csenget.), ami a legfájóbb pontja az egész költségvetésnek. Nem •először és nem utoljára hangsúlyozom: ameddig ezen a helyen leszek, az lesz a törekvésem, hogy az itt törtérit mulasztásokat helyrehoznám. 1^ leszek-később érre a. kérdésié.' visz? KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ ViL ülése 19UO. november 19-én, kedden. 589 szatérni és megindokolni, miért vagyunk ebben a tekintetben elmaradva. Van ennek a költségvetésnek még több fájó pontja is, amelyre ha időm lesz, ki fogok térni, de nyugodt lelkiismerettel állíthatom, hogy az adott viszonyok között többet ós jobb költségvetési keretet az én feladataim számára előtér ein teni. nem tudtam és nem is volt lehetséges. Az egész költségvetési vitában jelentős kérdésként szerepelt a közigazgatási reformnak az ügye és számos felszólaló részéről kaptam szemrehányást azért, hogy erről a kérdésről már annyit beszéltem és azt a megvalósuláshoz még soha sem juttattam. Ez igaz, így van, nem is tagadtam, a költségvetési vita bizottsági tárgyalyásán nyíltan ki is jelentettem» bogy igenis súlyosan érzem annak a hátrányát, hogy a közigazgatási reformot nem tudtam még a törvényhozás elé hozni. (Egy hang a szélsöbalodalom: Meg kell csinálni!) Hogy miért nem tudtam idehozni» annak a magyarázata roppant egyszerű. Mert ez az elmúlt esztendő; egy pillanatnyi lehetőséget sem nyújtott arra, hogy a törvényhozást ezzel as kérdéssel foglalkoztatni tudjam, (Ügy van! Úgy van! jobb felől. — Zaj a szélsőbaloldalon.) Az előttünk álló télen, t. Ház, igenis a törvényhozás elé fogjuk hozni azokat a javaslatokat, amelyek közigazgatási reformokat tartalmaznak, beleágyazva azokba a törvényjavaslatokba, amelyek immár az előkészület előrehaladott stádiumában vannak és amelyek az egész államvezetés kérdését 'korszerűen szabályozni fogják. (Helyeslés a jobboldalon.) Erről a kérdésről most nem akarok többet beszélni, csak pár szempontra akarok rámutatni, amelyek itt felszólalások és kritika tárgyai voltak. T. Képviselőház! Egyik oldalon féltik tőlem a tradíciókat, a másik oldalon attól félnek, hogy túlságosas rabja leszek ezeknél a Reformoknál a tradícióknak, és a korszerű követelményeknek nem fogok eleget tenni. Számtalanszor hangsúlyoztam már: amennyire elengedhetetlennek tartom a tradíciók figyelembevételét azért, hogy a fejlődés törésnélküli jogfolytonosságát lehessen biztosítani és hogy a fejlődés tényleg az életből és á történelemből fakadó legyen, annyira elvetendőnek tartom azt a gondolatot, hogy bizonyos tradíciókhoz ragaszkodva, ne csináljon olyan korszerű reformokat, amelyek a modern élet követelményeinek teljesen megfelelnek. (Ügy van! Ügy van! Éljenzés a jobboldalon és a közéven.) En éppen ebből a szempontból kezelem a vármegye kérdését is. A vármegye tradíciókon nyugvó intézmény, amely a magyar életnek egy olyan tényezője, amelyet elvetni^ és amely nélkül tovább vinni ezt a magyar életet, az én meggyőződésem szerint, nem lehet. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) De a vármegyét át kell formálni, mert a vármegye ma egészen kétségtelenül nem .mindenben felel meg a modern idők követelményeinek. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Sőt!) A vármegyének a modern idők szellemében egy hivatása lehet s hivatása kell is hogy legyen, az a bizonyos sokat hangoztatott vármegyei autonómia csak akkor élheti ki magát, akkor valósulhat meg igazán, iha a vármegyék nem lesznek mások, mint a területükhöz tartozó községeknek szövetségesei és azoknak a képviseletei. A vármegye nem lehet a levegőben úszó valami» amivé az utóbbi időben kezd válni. (Egy hung iá. széls^bjdQldglonhEg igmO A .vármegyének 90