Képviselőházi napló, 1939. VII. kötet • 1940. szeptember 4. - 1940. november 19.
Ülésnapok - 1939-137
h46* ..Az országgyűlés: képviselőházának :rézgálic % raffia és műtrágya kiszolgáltatásának elrendelésére?..., .... . és hajlandó-e a pénzügyminiszter úr 1. a tokajhegyaljai szőlőingatlanok után a folyó évben kivetendő földadóelőírások és azok járulékai törlésének elrendelésére?... 2. a károsult szőlőgazdáknak az 1941. évi szőlőmunkáltatásokra katasztrális holdanként legalább 300 pengő államsegély folyósítására, amennyibeni pedig ez az államháztartás tetemes megterhelése nélkül nem volna lehetséges, úgy más, — a szőlőtermelés folytathatá. sót és a szőlőtermeléssel foglakozó munkások, őszi és tavaszi keresetét biztosító — pénzbeli segítség nyújtására?... 3. a hegyaljai borokra vonatkozó fényűzési adó eltörlésére?« Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Kossuth Pál: T. Ház! (Halljuk! Halljuk!) A közelmúlt örvendetes külpolitikai esemé nyelnek lezajlása után a magyar képviselőház a mai napon megint felveszi rendes parlamenti tárgyalásainak fonalát, hogy úgy mondjam, hozzálát a mindennapi élet által kívánt szürke hétköznapi munkához, A hétköznapi munka fonalát a mai napon felvevő parlamenti tevékenységnek — mint az azelőtt is volt, a nyári szünet előtt — most is jórészt ki kell élnie magát abban, hogy erélyesen nyúl hozzá mindazokhoz a panaszokhoz és bajokhoz, amelyek nemzetpolitikai, társadalompolitikai, gazdaságpolitikai és végül szociálpolitikai síkon süre-ős, gvors intézkedéseket és orvoslásokat kívánnak. Egy ilyen mindebből a négy szempontból egyaránt égetően sürgős kérdés, amelyet bátor vagyok a t. Képviselőház elé hozni, Tokajhegyaljának és Zemplén vármegye szőlőtermő egyéb hegyvidékeinek katasztrófával fenyegető helyzete. (Halljuk! Halljuk! a jobboldalon.) T. Ház! Azt hiszem, nem túlzok abban, ha azt mondom, hogy Tokajhegyalja kérdése a múlt század 90-res évei. a filoxera pusztításai ota egy krónikus betegség tüneteit mutatja. A trianoni békediktátum után az exuortlehetőségek megszűnése — mert hiszen Lengyelországot, Németorszáe-ot és egyéb felvevő piacainkat elveszítettük — s a nagyfokú leszegényedés következtében a belső borfogyasztás csökkenése, az ennekfolytán katasztrofálisan zuhant borárak. az 1929. évi rettenetes tél a maga 30—35 fokos fagyhullámaival az állomásai ennek a folyamatnak, amely folyamat azonban most akuttá, sőt imminenssé vált a folyóévi abnormis időjárásnak a szőlőtermést azt lehet mondani — teljesen elpusztító csapásai folytán, úgyhogy azt lehet mondani, hosry ilyenre igazán emberemlékezet óta nem volt példa. A lezajlott 19^9'40. évi tél folyamán a hosszantártó rendkívüli hideg időjárás következtében a szőlőtőkéknek 20—35%-a tönkrement. A második hagv csapást jelentette a májn« 14-i nagv fagy. amikor például Zemplénben két, három, sőt négy RéaumurfoV hides:. volt hónapokon keresztül, de a tuIpidonképpeni bajt a tavasz óta mondhatni állandóan tartó esős időjárás okozta. Szomorúan érdekes az a Zemplén vármesryére vonatkozó és a csapadékviszonyokat js-ropr^ető sta+ioztika. amely forint a no^^áli« évi csapadékmennyiség Zemplénben 520— 540 milliméter. Az 1939. egész évi csapadék volt 535 milliméter, míg ezzel .szemben a ; folyó 137. illése 19 W október 9-én; szerdák. évi augusztus 20-ig-már 525 milliméter csapadék volt, tehát négy hónap és tíz nap híján csak 10 milliméterrel kevesebb, mint a tavalyi 1939-es évben. Ez mindennél beszédesebben igazólja az időjárás mostohaságát. A tavasz óta mondhatni állandóan tartó esőzések következtében hamarosan levél- és fürtperonoszpóra lépett fel, amellyel szemben teljesen tehetetleneknek bizonyultak a gazdák, noha el kell mondanom, hogy a földművelésügyi mi nisztérium minden tőle telhetőt elkövetett, hogy a gazdákat permetezőanyaggal ellássa, de voltak helyek, ahol 7—8 permetezés is teljesen eredménytelen volt. A júliusi ködök következtében a Hegyaljának egy másik kritikus betegsége lépett fel, a lisztharmat, amely aztán az idei szőlőtermésnek — és ezt túlzás nélkül mondhatom — 95%-át elpusztította. Szintén szakértőktől vettem az adatokat, amelyek úgy szólnak, hogy Hegyaljának évi 100—120.000 hektoliteres termése helyett az idén 5—6 ezer, legfeljebb 10 ezer hektoliterre lehet számítani. Ez már magában is mutatja a helyzetet, de annak, aki Sátoraljaújhely város és egyáltalán a Hegyalja környékén végigutazik é« mp«mézi a I szőlő állagát, méí? kétségbenjtőbb helyzet tárul a szeme elé. E káros időjárás következtében félős, hogy a venyigék sem tudnak beérni, j ami azután a jövő esztendőre is érezteti a hatását. Ellenére a számtalan kapálásnak, tele j van a szőlő gyommal, úgyhogy majdnem a | szőlővessző magasságában áll a gyom. Áltaj Iában a fa levélzete olyan betegségek tüneteit ; mutatja, hogy a legnagyobb aortáiv tölti el az I ottani lakosságot abban a tekintetben, váljon nem pusztul-e ki teljesen a szőlőállomány, mert, amint említettem, a fagykárok is jelentős pusztulásokat okoztak. Igen t. Ház! Amikor ezeket a súlyos kérdéseket a parlamentben felelősség tudatában felhozzuk, az egyik főszempontnak annak kell lennie, hosry ne legyünk a gazda hagyományos siránkozása val vádolhatók, mert hi! szén sokszor áll az, hogy a gazda elkeserédett I ségében sötétebbre festi a helyzetet, de ma ! olvan katasztrofális a helyzet, hogy merem ! állítani, hogv a Heo^alián a filo^e^PTts"* í+ r?«it tatárjárásnak szokták nevezni, most a Hegyalja mohácsi vészével állunk szemben, amikor is a kormánynak feladata minden tőle telhető | módon és eszközzel segítségére sietni ennek a | megpróbáltatott vidéknek. Meg kell menteni a ; Hegyalját nemzetpolitikai szempontból s azt [ hiszem, nem szorul bővebb magyarázatra és nem kell kifejteni, hogy a Hegyalja magyar nemzeti kincs., amelyet elpusztulni, elveszni hagyni nem szabad, Magyarországnak egyik dicsősége, ékessége, meg kell menteni társadalmi és gazdasáepolitikai szempontból, tudniillik meg^ kell védeni a szőlőtermelőket, s fogfoglalkozási ágakra tekintet nélkül segíteni | kell rajtuk. Meg kell segíteni a nagytermelőt, mert hiszen az ő prosperitásától függ a termés nagysága, tőle függ a kvalitatív termelés., az adóbevétel nagysága és nem utolsósorban a munkás tömegeknek keresethez való juttatása. De meg kell védeni a tisztviselői kart, a polgári, társadalmi osztályt, amely talán ' a békevilágban megtakarított, félretett kis pénzéből telepített és azóta egyik csapás^ a másik után éri, hogy úgy mondjam, fut a pénze után és most teljesen a tönk szélére jutott. Külön meg kell itt emlékeznem Sátoraljaújhely kisiparosainak speciális szerencsétlenségéről. Sátoraljaújhely yjárps a trianoni húsz
