Képviselőházi napló, 1939. VII. kötet • 1940. szeptember 4. - 1940. november 19.

Ülésnapok - 1939-154

Az országgyűlés képviselőházának 154. tem aziránt, hogy megtörténjék az ipartestü­leti hálózat kiépítése a Felvidéken is, ahol az ipartársulatok átmenetileg kielégítően képvise­lik az iparosság érdekeit. Szervezéspolitikai megállapításaim hiá­nyosak volnának, ha nem emlékezném meg a szövetkezeti rendszerről. A jövőben a szövet­kezeti rendszert még fokozottabb mértékben kívánom iparunk szolgálatába állítani. (He­lyelés jobbfelől.) Ha a magyar iparosság bizo­nyos rétegeiben, különösen akkor, amikor ter­melési szövetkezetek létesítéséről van szó, bizo­nyos idegenkedés mutatkozik is a szövetkezés eszméjével szemben, ez nem jelenti azt, hogy ne minden erővel támogassuk ezt a nagyér­tékű mozgalmat. (Müller Antal: Ezt csak a zsi­dóság vitte bele!) A termeléspolitika érdekében a természet­adta nyersanyagok előteremtését tartom a leg­legfontosabb problémának. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) Ez természetesen nem je­lenti azt, hogy ne minden erőnkkel foglalkoz­zunk azokkal a kérdésekkel is, amelyek a mun­káskéznek, illetőleg a szellemi munkaerőnek, valamint a tőkének — tehát az összes termelő tényezőnek — támogatásával kapcsolatosak. A nyersanyagok előteremtése érdekében bá­nyászati kutatásunk nagy erőfeszítéseket tesz. A bányászati kutatás az elmúlt költségve­tési időszakban elsősorban is a visszakerült Felvidék és Kárpátalja szóbajövő területeit tette, vizsgálat tárgyává. A Földtani Intézet geológusai a Felvidék érctermő vidékein, va­lamint a felső Tisza völgyének kősó, ásvány­olaj és gázelőfordulás szempontjából remény­teljes környékein hajtottak végre kutatást és végeztek ugyanitt torziósinga-felvételeket. Hatalmas fejlődést mutat a kincstárral szerződéses viszonyban levő Magyar-Amerikai Olajipari Részvénytársaság termelése is a du­nántúli lispei olajmezőn. A termelés ezen az olajmezőn rövidesen eléri azt a határértéket, amelyen túl racionális termeléssel tovább fo­kozni a földből kihozott olajmennyiséget nem lehet., (Mozgás a szélsőbalodalon.) Ez r a válla­lat az elmúlt esztendőben nagyarányú beruhá­zásokat végzett, olyan beruházásokat, ame­lyeknek segítségével az olajjal együtt előretörő gázból a könnyű Benzingőzöket cseppfolyósít­hatja és az így benzingőztől megfosztott föld­gázát ismét visszanyomhatja a földbe azért, hogy az olaj előszivárgását elősegítse. A vál­lalat azonkívül vezeték építését kezdte meg, amely vezeték össze fogja kötni a lispei ter­melőterületet Budapesttel. Ennek f/ az olajveze­téknek az üzembehelyezése egyelőre Balaton­szemesen rövidesan megtörténik és a további munkák a jövő esztendőben remélhetőleg még a korai hónapokban befejeződnek. Ezzel a be­ruházással elérjük azt, hogy az olaj felszállí­tása lényegesen gyorsabban és hatásosabban fog történni, mint tartálykocsikkal. Örvende­tes esemény az is, hogy ugyanez a vállalat egy másik kisebb olajimezőt is talált Lovászi köz­ség határában, ahol már termelő kútja van. Az állami bányászati kutatás az egyes érc­előfordulások behatóbb vizsgálatával is foglal­kozik. Az állami ércbányászat az elmúlt költ­ségvetési esztendőben két bányát művelt: a recskei ércbányát és a csucsoni antimonbányát. A recski ércbánya üzemét az egész időszakon keresztül zavartalanul tudta folytatni; normá­lis mennyiségű arany-, ezüst- és réztermelése a gazdasági elzártság idején bizony fémellátá­sunkban jelentékeny segítségünkre van. De segítségünkre van a termelt mintegy 200 r va­gonnyi kén is, amelyet a mezőgazdaság és az ipar részére alig tudtunk volna máshonnan be­KÉPVtSELŐHAZI ÎÎAfPLO VU. ülése 1940 november 18-án, hétfőn. 529f. _ szerezni. A kincstár által megszerzett, Kozsnyó; mellett lévő csucsoni antimonbánya üzeme szintén zavartalanul termelhet, de, sajnos, az ott termelt antimonérceket még mindig bér­kohósítás alakjában kellett Slovákiában fel­dolgoztatnunk. A feldolgozott érc tekintélyes része azonban visszajött hazánkba és itt jól használható. Az antimonból olyan feleslegeink voltak, amelyeket kitűnően tudtunk értékesí­teni, elsősorban Németországban. Az állami kőszénbányászat komlói bányá­jában a termelés tovább emelkedett, úgyhogy túlhaladta a legutóbbi költségvetési évben ter­melt mennyiséget, a 2 millió métermázsát. Eb­ben a szénbányában a kutató fúrások tovább folytatódtak és az eredményük az, hogy a ki­mutatott célvagyon 150 millió métermázsára becsülhető; olyan mennyiségre, amelynek ki­termelése végett érdemes beruházásokat létesí­teni és ezek folyamatban is vannak. Vizsgáljuk meg ezután iparunk nyers­anyaghelyzetét és a nyersanyaggazdálkodás kérdését. (Halljuk! Halljuk!) A világháború tapasztalatai azt mutatták, hogy a sikeres hadviselés legfontosabb előfeltétele az anyag­ellátás megszervezése. így módunkban állt már a háború kitörését megelőző diplomáciai elszigetelődési politikával számolva, még az utolsó békeesztendőben készleteink gyűjtésére intézkedéseket tenni. Ezeknek az intézkedések­nek következtében az 1939. szeptember elején megindult hadviselés nem érte hazánkat olyan váratlanul, mint az 1914. esztendei. A háború kitörésével megkezdődött angol blokád megnehezítette a tengerentúli nyers­anyag behozatalát. A blokád főleg a fémek, ócskavas, textil-, vegyi nyagok, a bőr- és cserzőanyagok importját érintette. Május ha­vában, amikor a blokádot Angii-*», az egész kon­tinensre kiterjesztette, iparunk ellátásának ez az útja teljesen megszűnt. Ettől kezdve csak a meglévő készletekkel vagy a kontinensen be­szerezhető nyersanyagokkal kellett gazdál­kodnunk. . Már a háború kitörésekor megvalósítottuk az irányított anyaggazdálkodást, s ennek le­bonyolítására előbb anyaghivatalokat szervez­tünk, amiket később anyaggazdálkodási bizott­ságokká alakítottunk át, és mint az előadó úr mondotta, ezidőszerint 39 ilyen bizottság mű­ködik. Ezek az anyaggazdálkodási bizottságok az érdekeltekkel együttesen vanmiak megal­kotva az ő költségükön, de a minisztérium töké­letes befolyásának fenntartása mellett. Ezek az anyaggazdálkodási bizottságok elsősorban a meglévő készletekkel takarékoskodnak és irányítják a beszerzést. A meglévő készletek­kel való takarékoskodáshoz a legfontosabb lé­pés a zár alá vétel volit, mert csak a közérdekű vagy nélkülözhetetlen szükségletek kielégíté­sére engedélyesünk a zár alá vett fontos anya­gokból. ÜSTyersanyaghelyzetünkrŐl számot adva, első­sorban a vaséröhelyzetet kell ismertetni. Saj­nos, vasérctermelésünk nem fedezi a- hazai szükségletet, a fémek legnagyobb részénél pé­tiig még ennél is rosszahib a helyzet, mert job­ban vagyunk a külföldre utalva, mint a vas­érc tekintetében. A hazai öntődéknek szürke nyers vassal való ellátása igen isok nehézséget okozott. Hogy a termelés, főként a hadfelszo relés tekintetében, kellő ütemben folyhasson, ezért a kereskedelmi és gép öntvények gváftá­sánál korlátozásokat kellett életbe léptetni. A Martin-művek az év egész folyamán teljes erő­vel dolgozták és ugyancsak sikerült a henger­82

Next

/
Thumbnails
Contents