Képviselőházi napló, 1939. VII. kötet • 1940. szeptember 4. - 1940. november 19.
Ülésnapok - 1939-154
Az országgyűlés képviselőházának 15 It foglalni, ugyanakkor pedig fel kell oszlatni a Gyosz.-t és minden munkaadószervezetet (Taps a szélsőbaloldalon.) és vagyonukat a közös magyar munkafront szervezete érdekében kell igénybe venni. T. Ház! Nem követelhetem meg egyetlenegy magyar munkástestvéremtől sem azt, amit állandóan kérnek tőle, hogy adja fel a maga szervezeteit, helyezkedjék az úgynevezett nemzeti alapra, — ezt a frázist húsz esztendő óta halljuk — de ugyanakkor, amikor a szervezeteit feladja, ne kapjon a nemzettől ünnepélyes biztosítékot arra, hogy mi fog vele a jövőben történni, hogy és mint fogják kezelni. (Úgy van! a szélsőbaloldalon.) Mert szép dolog az, — s én szívem mélyéből hiszek benne — hogy egy nemzeti munkaközösségben sztrájkolni tilos, de ha a kizsákmányolás lehetőségeit meghagyom, ha megtörténhetik az, hogy a nyolcórai munkaidőn túl lévő időre az igen t. miniszter úr rendeletileg megadja a 25%-os béremelést és ezt nem teljesítik, nem hajtják végre, én nem tudom a munkásságnak a sztrájkjogát sem megtagadni addig, amíg neki a munkához való jogát, a tisztességes megélhetéshez való jogát a magyar nemzet nem garantálja. (Ügy van! Ügy VOM! — Taps a szélsőbaloldalon.) Igen t. Ház! Akarjuk a gazdasági és a pénzügyi politika egész területére kiterjedő, a ( munka lendületét biztosító, egységesen irányított nemzeti gazdálkodást, amely a termelésnek a nemzet valódi szükségleteihez igazodó legtökéletesebb kifejlesztését biztosítja s amelynek egyrészt a honvédelem követelményei, másrészt a legszélesebb néprétegek életszínvonalának emelése szabja meg az irányát. Erről a másodikról annyit óhajtok mondani, t. Ház, hogy ha a tömegek életszínvonalát, vásárlóképességét emelni nem tudjuk, akkor ne is álmodozzunk mi sem a magyar iparnak nagy felfejlesztéséről, sem a magyar nemzetnek komoly megerősítéséről. A magyar nemzeti munkaállam megteremtésében annak bölcseleti alapja következtében az iparügyi mimisztériumnak kellene lennie a dinamónak, a léleknek, annak a szervezetnek, amely mindazt, ami'nincs meg, a leghatározottabban szorgalmazza és valóra váltja, az életbe átviszi. A társadalmi előítéleteknek igenis szerepe van a mi életünkben. Hiába akarjuk letagadni, külön kasztszerű? életet élnek Magyarországon a különböző társadalmi osztályok s a munkának, a termelésnek, a munkáskérdésnek nincsen meg az a központi életereje, amely megvan ma a nacionalista országokban. Itt a Házban is mindenféle lényegében mellékes kérdés sokkal nagyobb szenvedélyeket kavar f#l, mint a munkáskérdés, amelynek töméntelen részlete mellett elsiklanak. Nem óhajtom a bányászsztrájknak általam tudott és ellenőrzött adatait a t. Ház előtt ismertetni, mert nem tartom helyesnek magasabb nemzeti szempontokból, a vitára vonatkozóan, amely itt elhangzott, csak annyit mondok: ha most három vagy négy hét után igaznak bizonyult az, hogy ennek a munkásságnak életnívóját anyagilag meg kellet javítani, ha kiderült az, hogy élelmezési ellátásuk nem volt jó, ha kiderült az, htogy a drágulás következtében vesztettek fizikai erejükből, akkor igaz volt ez három vagy né»y héttel ezelőtt is. (Ügy van! Ügy van! — Taps a szélsőbaloldalon. — Stitz János előadó: Ez igaz volt, de azért nem kellett volna sztrájkolni!) ,Én ezen az alapon állok és ha három vágy négy héttel "ezelőtt igaz volt, akkor nekünk három ülése 1940 november 18-án, hßtfon, 527 vagy négy hónappal ezelőtt kellett volna gondoskodnunk arról, íhogy ahol a legnehezebb munkát végzik a magyar iparban, a vasnak, az acélnak, a szénnek, a bányáknak a vidékein, ott az iparügyi miniszter úr rendelkezéséből ezek az élelmiszerek, a nép élelmezéséhez szükséges anyagok igenis mindig rendelkezésre álljanak. Így van ez. minden államban. Azt ugyanis utólag sem lehet megállapítani, hogy nem Volt a bányavidékeken semmi baj, akkor viszont azt kérdezem, miért méltóztattak nem 7, hanem — mint értesülök =*- 14, sőt 15%-ös béremelésekkel végre nyugalmat teremteni ezeken a területeken? (Szöllősi Jenő: így igaz!) T. Ház! Semmiféle karitatív tevékenység kedvéért sem engedjük elsikkadni a lényeget^ ez a lényeg pedi^ az, hogy nemzeti munkarendszert kell megteremtenünk a magyar tervgazdálkodás keretében, mert ez még nincsen meg. Állítom, hogy tisztán csak kényelmi, közigazgatási szempontokból — ezért baj, hogy a magyar szociálpolitika a belügyminisztérium albérletébe adódott — (Derültség a bal- és a szélsőbalodalon.) van méa- meg a magyar szociáldemokrácia szakszerveti rendszere, mert a magyar nemzet közös érdekei szempontjából már réges-régen meg kellett volna oldani ezt a kér^ dést és meg kellett volna teremteni azt a nemzeti munkásrendszert, amelyben a munkás sokkal kevesebb szakszervezeti dijat fizet, de azt minden magyar munkás egyformán fizeti. Ha 800,000 vagy 900.000 ipari munkással teremtünk meg egy közös nemzeti magyar munkásfrontot, (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) akkor kisebb áldozatok mellett is van pénz és lehetőséé arra» hogy ennek a munkásságnak becsületfis. belső autonóm erejéből kinőjenek mindazok a kulturális intézmények, amelyekre Magyarországnak és a magyar munkásságnak szüksége vau. (Szöllősi Jenő: Azért kell rendszerváltozás!) Mindazoknak a pontoknak felsorakoztatása után, amelyeket az igen t. miniszter úr az iparügyi minisztérium munkásságáról elsorolt» nagy tisztelettel bár, de követeljük saját politikai programmunk alapján az egységes magyar iparpolitikát, azt, hogy az ipari településnek, a vállalkozásnak, a vállalkozói szövelsé geknek, az ipari kartelizálódásnak, az általános ipari gazdálkodásnak, az ipar egyensúlyának, a hitei és az ipar összefüggésének, az ipari racionalizálásnak, az ipar és a nyersaiiyaggazdálkodás összefüggéseinek minden egyes kérdésében ne a viszonyok által diktált intéz-, kedések tétessenek, hanem a megfelelő szervek megteremtése után... Elnök: Lejárt a képviselő úr beszédidőié* Méltóztassék befejezni. Rajniss Ferenc: Azért akarom befejezni. (Derültség a szélsőbaloldalon.) ... a valódi magyar iparpolitikának, a nemzetgazdálkodásba belehelyezett iparpolitika^ nak a szerve legyen ez a minisztérium. Meggyőződésem és politikai állásfoglalásom következtében a tárca költségvetését nem fogadom el. (Éljenzés és taps a szelsöbalolda-, Ion. — A szónokot sokan üdvözlik.) Elnök: T. Ház! A házszabályoíf 148. §-ának (2) bekezdésében foglalt rendelkezésekre valw utalással a vitát bezárom. Az iparügyi miniszter úr kíván szólni. Varga József iparügyi miniszter: T. Ház! (Halljuk! Halljuk!) Az elmúlt esztendő rend kívüli és sok magyar törekvést valóra váltóeseményei következtében az iparügyi minisztérium Bem folytathatta tevékenységét úgy. mintha ezek a rendkívüli események nem kö-.
