Képviselőházi napló, 1939. VII. kötet • 1940. szeptember 4. - 1940. november 19.

Ülésnapok - 1939-154

Az '• országgyűlés képviselőházának 154. beszédében, amelyet ezzel az üggyel kapcsolatban tartott, annak idején azt mondotta, hogy ez a tárca azért szükséges, ennek a minisztériumnak a felállítása azért szükséges, hogy a munkásügyek vezetését a kezébe vegye, megadja a munka szabadságát, elkészítse a munkáspragmatikát és ugyanakkor eltiltsa az új irányított gazdálkodásban a sztrájkjogot. Én mindenesetre, végtelenül szerettem volna, hogy ha Iionkay t. képviselőtársamnak ez a vágya, ez az óhaja és ez az idokolása azóta megvalósult volna. Krúdy Ferenc t. képviselő társamujak természetesen régi problémája ötlött az észébe, amikor nagyon helyesen mondta, hogy a monopolkapitalizmus megtörése egyedül ezzel az új iparügyi minisztériummal lehetséges, fDerültség.) Mindnyájan, akik ebben a kérdésben felszólaltak, az egész minisztérium rokonszenvessé való télelét szolgálták azzal, hogy azt mondták: itt oldjuk meg azután való; ban a munkajog szabályozása t, a munkaügyi bíráskodás kérdését, a paritásos béregyeztető bizottságokat és panaszbizottságokat ez a minisztérium állítja fel, ä munkanélküliség csökkentésére ebben a minisztériumban fogunk törekedni, a munkaközvetítést, a munka szociális védelmét,^ a szakszervezeti terror letörését, a munkaidő és a legkisebb munkabér meghatározását, (Palló Imre: De szép szavak!) az iparfelügyelet reformját, a munkás jóléti intézmények felállítását és a kisiparosság védelmének szerves kiépítését, (Palló Imre: Egész nemzetiszocialista Programm!) mind, mind ebben az iparügyi minisztériumban fogjuk megoldani. (Palló Imre: Hol vanl) . T. Ház! Azért voltam bátor felemlíteni azt, hogy mit csináltunk 1935-ben, mert hiszen ebbŐÍ a programmból, amellyel a minisztérium felállítását indokolták, amikor is a vita «a körül folyt, amiben ma már nem fogunk egymással vitatkozni, hogy tudniillik az iparügyi minisztérium felállítása 50.000, vagy 100.000 pengő többletet fog-e jelenteni a nemzetnek, mondom tehát, mindabból, amit elképzeltünk, mindabból amit megígértek és amiro különösen a munkáskérdés dolgában ez a nemzet vágyott, —sajnos — végtelenül kevés valósult meg. (Kóródy Tibor: Eddig! De ezután másképpen lesz!) A miniszter úr költségvetési indokolásából tudomásul vettük, hogy a szén- és olajszükséglet biztosítva van, hogy az ásványolaj- és a széntermelés kérdése a Magyar-Amerikai Olajipar íjt. útján nagyban-egészében tulajdonképpen megoldást nyert, hogy a nyersvastermelés, a bauxit és mangánérc növekvő kitermelő-?,? megvan, hogy egy új aluminiumgynrur;«: ül lesz, hogy a lenszalma feldolgozást lulózeipar fellendítését a legközelebb U[PÍT!ÍP7^Í

*uk, hogy a hulladékgyűjtés folyamatban van, LOgy a találmányokat és kísérleteket a minis?térium támogatja, ami egyik legelső és természetes kötelessége és hogy irányítja a villamos energiatermelést. Azt csak a legnagyobb szomorúsággal lehet leszögeznem, hogy 60 fecz-í-v get fogunk villamosítani és csak nagy sajnálattal lehet rámutatnom arra a villamos energiapolitikára, amely Magyarországon m&%[ mindig megtűri azt a szégyenteljes állapotot, hogy ugyanaz a nagyvállalat két egymás mellett fekvő községben vagy városban különböze árakon .adja el az áramot. Ez a dobutcaikis zsidó 'kereskedelmi etikája é> nem egy öri-Hu hatalmas nemzeti kereskedelmi vagv energiavállalkozásé. „„•'•' ... Tudomásul vettük, hogy úi erőm nyék le fcesítés4t vették tervbe, hogy a inürost, mnselyemfpínal és cellulózegyár építése; eiöfcépzüieti sc^ diumban van, hogy az ipa rí kft-1te! tokozását ülése 1940 november 18-án, hétfőn. 525 tervezik, hogy a kisipar támogatása rendelésekkel és hitelekkel tovább folytatandó, hogy a minisztérium az ipari továbbképző tanfolyamokat folytatja és a tanulmányi segélyeket továbbra is kiadja. Ennél a pontnál jómagam is a legnagyobb hálával és tisztelettel emlékezem meg arról a munkáról, ametyet az. iparügyi minisztérium ebben az irányban folytatott. Ugyanezt mondhatom az ipari szakkönyvtárról és az ipartestületi székházak építéséről is. Ígéretünk van arra, hogy újra módosítás alá kerül a Közszállítási Szabályzat. Azt hiszem, utoljára öt, vágy hat esztendővel ezelőtt módosítottuk. Ígéretünk van a mérnöki rendtartás és a hites mérnöki intézmény felállítására, a bányászok szociális ügyeinek megjavítására, amiről különben maga a miniszter út mondja, hogy a termelés szempontjából is döntő tényező. Erre nagy tisztelettel csak anynyit jegyzek meg, hogy döntő lett volna ez már a sztrájkok előtt is. Ügy tudjuk az indokolásból, hogy rövidesen törvényjavaslat keriü elénk az állami munkaközvetítésről, hogy rövidesen előkészítés alá kerül a munkakamara felállítása, hogy rövidesen megtörténik iparfelügyelői szolgálatunk fejlesztésé és rövidesen elkészül az általános hányarendészeti szabályzat. T. Ház! Ebben a költségvetési indokolásban kissé túlságosan sok az, ami lesz. Már csak adminisztrációs, bürokratikus szempontból is végtelenül súlyos és nagy baj az, hogy ezek a feladatok egymásra halmozódnak, különösen akkor, ha csak egy kicsit belenézünk az egész iparügyi minisztérium szervezetébe; nem azt mondom, hogy sok az a 15 millió éskörülbelül 600.000 pengő, amennyibe az iparügyi minisztérium kerül, szemben a kereskedelemügyi minisztérium 6Ú millió pengős és a földmívelésügyi minisztérium 54 millió pengős költségvetésével, csak azt mondom, hogy az iparügyi minisztérium szervezete ma még: mindig olyan, hogy ezzel a szervezettel a minisztérium feladatkörébe eső munkát valóban hatékonyan elvégezni szervezeti lehetetlenség T. Ház! Nézzük meg az egyes osztályok létszámát. A törvényelőkészítési osztálynak öt embere, az ipari közigazgatásnak kilenc embere, az iparfelügyeletnek négy embere van. Méltóztassanak nekem elhinni, hogy amikor száz és száz kizsákmányoló, becstelen, a magyar ipar fejlődését visszaszorító jelenség tapasztalható, amelyekről csak azért nem beszélünk, mert nem akarunk állandóan szennyet felkavarni, akkor az iparfelügyelet kérdésének legfelsőbb irányítását, sajnos, nem lehet négy emberrel elintézni. 'Mindaddig, amíg ezek az állapotok így maradnak, amíg végtelenül fontos munkakörökben ilyen alacsonylétszámú osztályok dolgoznak, addig a legjobb akarat és a legszebb ígéretek mellett is lehetetlenség az iparügyi politika fejlődése és fejlesztése. A bányászati közigazgatásban két ember van. az iparpolitikát nyolc ember intézi, a kisipari és háziipari osztályon r tizenegy ember van, a munkásügyek vezetését pedig, amiről olyan sokat beszéltünk, amikor a törvényt' meghoztuk, összesen nyolc ember intézi. (Közi Horváth József: Mennyit dolgoznak szegények és mégsem tudnak mindent elintézni!) Nem lehet megoldani az ellenőrzés kérdését, az egész magyar szociális problémát és nem lehet, a magyar szociálpolitikát fejleszteni, amíg az illetékes osztályban nyolc ember ülj,; akik közül két-három ember legtöbbnyire beosztott és kezdő fogalmazó. I '-Ugyanez a helyzet : az ipari szervezés kér-