Képviselőházi napló, 1939. VII. kötet • 1940. szeptember 4. - 1940. november 19.

Ülésnapok - 1939-154

Az országgyűlés képviselőházának 154 keresztény és zsidó iparosok száma. Az országos arányszám a zsidóknál 9'56 százalékot: tesz ki, Budapesten ellenben 30 százalék, a i Felvidéken pedig 21 százalék. Egészen biztos, hogy ..most Kelet-Magyarország visszacsatolásával: -megint csak romlott az arány a keresztények terhére. Ezen adatszolgáltatások birtokában sok mindenről tisztább képet alkothatunk. Érdekes a kisiparosság vagyoni helyzete. Itt azt látjuk, hogy az összes kisiparosoknak több mint egyharmada teljesen vagyontalan, tehát szerszámján és két keze munkáján kívül ; abszolúte semmije sincs. Ugyancsak megállapítható, hogy a tehermentes kisiparosoknál a vagyoni átlag 6426 pengő, tehát a fejenkénti vagyoni érték igen kicsiny. Ha az adósságokat !

is beszámítjuk, akkor az átlag 1274 pengő. Itt van tehát előttünk egy kimutatás, amelynek birtokában a miniszter úr abban a helyzetben lesz, hogy az öregségi biztosítási 'törvényt ~- amint meg is Ígérte — tényleg idehozhatja a Ház elé, azt letárgyaltathatja és életbeléptetheti. Szeretném arra kérni a miniszter urat. hogy az ipartestületeknél és a kamarák vezetésénél is iparkodjék az 1939:

IV. t.-c. szellemét megvalósítani, (Helyeslés.) mert lehetetlen helyzet az, hogy Budapesten vannak ipartestületek, amelyeket tisztán zsidók vezetnek,, és vannak ipartestületek, ahol a mestervizsgáló bizottságok ezekből állanak, hiszen hallottunk panaszokat, hogy a faji érdek nagyon sok esetben érvényesül náluk éppen a mestervizsgák letételénél. À minisztérium fennállása óta hathatósabban foglalkoznak Budapesten a segédek és az inasok helyzetével és a kisiparosság gazdasági r ügyeivel. Ezért a miniszteri tisztviselőik megértő, útmutató és eredményes munkásságáért itt a Ház színe előtt mondok köszönetet, mert az a fontos, hogy ha a kisemberek elmennek a minisztériumokba, ott útmutatást, tanácsot, felvilágosítást kapjanak, ne pedig rideg bürokratikus álláspontra helyezkedve, csak egy végzést adjanak oda, amellyel^ nem tud továbbmenni a maga ügyének vitelében az a kisember. En nemcsak a kormány és a miniszter úr személye iránti bizalomból, hanem az ügyek ismeretében is örömmel fogadom el a költségvetést. (Éljenzés és taps a jobboldalon és a középen.) . • t Elnök: Több vezérszónok nincs. Szólásra következik? Megay Károly jegyző*: Meskó Zoltán! Elnök: Meskó Zoltán képviselő urat illeti a szó. Meskó Zoltán: T. Képviselőház! A tárca ellen iratkozom fel pártállásomnál és a kormány általános politikájának ellenzésénél fogva, ámbár az igen t. iparügyi miniszter úr működését nagy rokonszenvvel kísérem és erről az oldalról is elismerem: minden lehetőt elkövet mind a kisemberek érdekében, mind az iparnak keresztényesítése; magyarosítása érdekében. Még vagyok róla győződve, hogy a harmadik zsidótörvény még jobban meg fogja könnyíteni az ő feladatainak elvégzését és még nagyobb eredményt fogunk tőle majd látni. Rátérve az iparügyi tárcára, meg kell állapítanom,' hogy a múltban, a liberális korban, -a régi gazdasági liberális rendszer idejében a nagyiparnak egy része a termelést bizonyos előfeltételekhez kötötte; értem, ezen a vámvédelmet, vagy ka ez nem volt elégséges, akkor «gyéh állami tánKígatást kért, lehetőleg szubvenciót, lehetőleg mind a barmát' együttvéve. iüése 1MO november 18-án, hétfőn. 501 (Rá% Kálmán: És olcsó munkabéreket!) Ha nem találta meg a számítását teljes egészében, •— ismétlem, nem általánosítok, de megállapítom, hogy a nagyiparnak uagy része így cselekedett — akkor není volt hajlandó termelni, legalább is kifejezésre juttatta ezt a szándékát illetékes helyen, a mindenkori kereskedelemügyi minisztereknél, akik a régi liberális kor emberei voltak s akik bizonyos nexusban is lehettek,.— nem mondok anyagi nexust, hanem szellemi nexusra gondolok — az illető vállalatokkal, azoknak vezetőivel. Érthető volt tehát, hogy ezek a liberális gazdasági kívánságok rendszerint meghallgatásra találtak. Abban az időben a megfelelő ellenőrzést, a kalkuláció megfelelő megvizsgálását, nem igen tartották számon vagy talán csak úgy immel-ámmal végezték, ha ilyen kérvény befutott. De amikor üj gyárak gyarapításáról volt szó, akkor az első tőkét rendszerint a szubvenciókból akarták fedezni. Innen származott azután az az agrárolló, amelyről a múltkor illetékes helyről hallottuk, hogy már megszűnt vagy megszűnőfélben van. Amíg azonban fennállott, egyesek részére óriási jövedelmeket jelentett, amely jövedelmek hasznát nem látták azok, akik verejtékezve, két kezük munkájával hozzájárultak ezeknek a jövedelmeknek előteremtéséhez. Abban az időben a munkás életszínvonalának emelésével vajmi keveset törődtek és ez volt az egyik oka annak, hogy bizonyos szervezkedések könnyen mentek és hogy a keresztény magyar munkás átment a nemzetközi szervezkedés terére, a szociáldemokráciának lett a híve_ mert ott jobban megtalálta a számítását és mert ott azt látta, hogy törődtek vele, jóllehet azok a zsidó vezetők önző érdekből és nem a szívükre hallgatva cselekedtek. (Ügy van! jobbfelől.) De mi — valljuk meg egyenesen és őszintén — kiadtuk a kezünkből azt a becsületes magyar munkást, aki szívvel-lélekkel hazaszerető, vallását szerető ember volt, de amikor látta ezt a nemtörődömséget, odament, ahol érdeklődést mutattak a sorsa iránt. T. Képviselőház! Nekünk, az új világnézetet vallóknak a multak mulasztásait helyre kell hoznunk. Máról-holnapra követeli ezt tőlünk az idők szava, a kor szava. De a tarthatatlan helyzet is követeli, hogy sürgősen, minél kevesebb ankétezés és minél kevésbbé hoszszas megfontolás után segítsünk azoknak > a sorsán, akik nehéz munkát végeznek és akiknek a sorsában történt ugyan javulás a jelenben, de az még mindig nem kielégítő, mégsem tudnak emberhez méltó életet élni, nem tudnak családot felnevelni, nem tudják gyermekeiket iskoláztatni, mert keresetünk a mai nehéz viszonyok között erre nem elegendő. Nem akarunk proletárt látni, hanem minden proletárból — hogy úgy fejezzem ki magamat — megelégedett polgárt akarunk teremteni. Azt akarjuk, hoíry aki becsülettel, tisztességgel végzi munkáját az megtalálja ebben az országban a számítását és emberi méltósághoz juthasson az Isten képére teremtett ember. Az evangélium szellemében a munkás méltó az ő bérére; aki tehát az Ő bérét elvonja, az hitvány, haszontalan ember, azt a társa dalomhói és országból ki kell küszöbölni. Munkabérplvonáson nem azt értem, hogy'azt a néhány fillért vagy néhány pengőt nem fizeti meg valaki, vagyis elsikkasztja, hanem azt, hogy az a fizetés, az a bér,> amelyet a munkás munkájáért kap. nincsen arányban a munkateljesítnpténnyeí. Minden téren, tehát mind a » mezŐR-aidásás-i, mind pedig az ipari munkasfiágnál megköveteli à krisztusi igazság azt, 79*